Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 20. csütörtök - 200. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. DOBREV KLÁRA európai parlamenti képviselő:

2344 Tavaly nyáron voltunk Pápán a családdal, anyósom pápai volt, és intézni kellett egy-két dolgot. Az utcán összefutottunk egy volt munkatársával, már lassan ő is a 80 felé közelít. Textilgyárban dolgozott három műszakban egész életében, utána otthon főzött, mosott, takarított, felnevelt gyerekeket, és most nyugdíjas. Katus mamával jóban volt, együtt jártak például az idősek klubjába. Azt meséli nekem reggel tízkor a főtér közelében, hogy azzal telnek a napjai, hogy felül a buszra vagy gyalogol, és körbejárja Pápán az élelmiszerláncokat - tudják, van jó pár, mit tudom én, Tesco, Lidl, Spar, Aldi, isten tudja, mi minden van -, hogy összeszedje azokat az élelmiszereket, amelyeket meg tud vásárolni olcsón, mert lejárt a szavatosságuk. Három műszakban dolgozott egész életében. XXI. század, 2021, Magyarország. És mosolygott, mert aznap sikerült leértékelve csirkemellet vásárolnia, olyan csirkemellet, amelynek aznap járt le a szavatossága, mert húst egyébként hetente, ha egyszer tud magának vásárolni. És ettől boldog volt! Magyarországon ettől boldog egy nyugdíjas, mert csirkemellet tud magának vásárolni. Mondom számokban is. Mondom számokban is. 2010-ben a nyugdíjasok 4,6 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt. Most tíz évvel később, miközben növekszik a világgazdaság, mint önök állítják, növekszik Magyarország gazdasága is, tíz évvel később a nyugdíjasok 14,3 százaléka él már (Nacsa Lőrinc: Nem igaz!) jövedelmi szegénységben. 600 ezer nyugdíjas honfitársunk nyugdíja nem éri el a társadalmi létminimumot. Ezt nekünk kell jóvátenni, úgyhogy a következő áprilisban, a kormányváltás után visszavezetjük a svájci indexálást, mert ez az, ami összetartja az országot és összetartja a társadalmat, és egyszeri 150 ezer forintos kiegészítést, ha úgy tetszik, jóvátételt fogunk adni a nyugdíjasoknak. Nem választások előtt, ahogy önök szokták, hanem választások után. Ez egy óriási nagy különbség. Itt az ideje annak is, hogy a rezsitámogatás, amit önök szoktak mondani, az végre ne a leggazdagabbakat szolgálja. Ne arra legyünk már büszkék, hogy azt támogatjuk, aki két medencét tud megtölteni egy áráért, hanem kerüljön oda, akik leginkább rászorulnak! Ne a leggazdagabbak, hanem azok a tisztességes magyarok, akik a normál villanyszámlájukat, vízszámlájukat szeretnék kifizetni a hónap végén. Igen, én azt szeretném, hogy Magyarországon egy bizonyos fogyasztási szintig ingyenes, utána a mainál sokkal olcsóbb legyen, és aki medencét, egyet, kettőt, szaunát, jakuzzit, nem tudom én, micsodát üzemeltet, vagy hatalmas nagy háza van, és mindegy, hogy jobb- vagy baloldali, fizessen többet. Mert ez így igazságos. Már kiszámoltam, mielőtt szóvá tennék: a nyugdíjasoknak nyújtott kiegészítés és svájci indexálás 450 milliárddal növelné meg a költségvetést - emlékeznek, még a tartalékot sem költöttük el teljes egészében -, és az, hogy végre ne a leggazdagabbak kapják a rezsitámogatást, körülbelül százmilliárd forintba kerül a költségvetésnek ahhoz képest, amit ma erre költünk. Van pénz, közel 2000 milliárd, csak jó lenne végre azokra költeni, akikre igazán számíthatunk a bajban. Kimaradt a költségvetésből az a taxisofőr is, akivel éppen a múlt héten töltöttem el a budapesti dugóban egy kicsit hosszabb időt. Elkezdtünk beszélgetni a kamasz fiúk neveléséről, 16 éves fia van, én is neveltem három kamasz fiút, és azt hiszem, előttem áll még egy kamasz fiú nevelése. A beszélgetés során kiderült, hogy a feleségét leszázalékolták nyolc éve. (9.40) Egy budapesti társasházban örököltek egy lakást, és ő mindent megpróbált - nagyon durván magas a rezsije -, hogy legalább az ablakokat ki tudja cserélni. És azt tudom önöknek mondani, hogy ő az, aki nem tud CSOK-ot igénybe venni, aki mindent végigjárt, nincs a párnacihájában pár millió forint, és az összes bank kirúgta, hogy nem fizetőképes. Na, például ő sincs benn a költségvetésben. Éppen ezért gondolom azt, hogy például a panelprogramot ki kell terjeszteni a társasházakra, és ami a legfontosabb, önrész nélkül lehetővé kell tenni, hogy végre ezt a lerobbant lakásállományt, ami Magyarországon van, azt végre felújítsuk. Egyrészt azért, hogy kevesebb legyen az emberek rezsije, másrészt azért, mert ezt kívánja meg tőlünk a klímaváltozás elleni küzdelem. Ezt kívánja meg tőlünk az új „Zöld Magyarország” program. És tudják, mennyibe kerül ez? Ha az elkövetkezendő, mondjuk, négy évben körülbelül félmillió, 500 ezer otthont újítanánk fel, aminek jelentős részére uniós támogatást lehet kapni - szintén nem fogom fel ép ésszel, hogy eddig miért nem használták fel -, akkor körülbelül olyan 60 milliárd forint lenne az az önrész, amit az államnak át kellene vállalnia. Szerintem, ha ügyesebbek vagyunk, akkor még kevesebb is. Van itt feladat, van itt dolog, csak ez mind hiányzik a költségvetésből. És muszáj egypár mondatot mondanom a végén a legdrámaibb helyzetről, ami most mindannyiunkat érint. Jobb- vagy baloldali, liberális vagy zöld, mindannyian emberek vagyunk itt Magyarországon, Európában. Hányszor mondtuk egymás között, hogy ó, mindent megoldunk, csak egészség legyen? Ez az egyik legfontosabb mondat. Én is sokat használtam, és bevallom önöknek, egy kicsit néha ilyen elcsépelt közhelynek tűnt, egészen tavaly októberig, mikor elkezdett járni körülöttünk a halál. Több mint 30 ezer honfitársunk családja gyászol. Sok ezren vannak, akik vagy a Covid következményei, vagy az elmaradt orvosi