Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 19. szerda - 199. szám - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (DR. LATORCAI JÁNOS): - KORÓZS LAJOS (MSZP):

2299 Ebből adódóan szomorúan látom, hogy folytatódik az a költségvetési politika, amelyet 2010-ben elhatározott az Orbán-kabinet. Ez az inflációkövető nyugdíjemelés technikája, amely több alkalommal is csődöt mondott. Éppen a tegnapi nap volt rá a bizonyíték. Tudom, hogy nem ehhez a költségvetési törvényhez kapcsolódik, de megjelent a Magyar Közlöny, amely 0,6 százalékos kiigazítást rendel el a nyugdíjak esetében. Természetesen pontosan tudtuk a múlt évben, hogy a kormány alultervezte az ez évi költségvetést, következésképpen hozzá kell nyúlni több aspektusból is ehhez a költségvetéshez. Nos, itt a 3 százalékos jövő évi tervezett infláció, ahogy elnézem az inflációs adatokat az elmúlt hónapokra, nagy valószínűséggel nem fog változni az év hátralévő részében sem. Tehát nagy valószínűséggel nemcsak június 1-jével, hanem novemberben is ki kell egészíteni a nyugdíjakat. Magyarul, a nyugdíjasok ebben az évben is, mint ahogy az előző években, hiteleztek a kormánynak, és a kormány utólag nagy kegyesen odaadja egy részét annak, ami a nyugdíjasoknak jár. Az ellenzéki pártok évek óta követelik, hogy térjünk vissza az úgynevezett vegyes indexáláshoz, sőt mi, szocialisták azt kértük, hogy a svájci indexáláshoz térjünk vissza, mely, mint ismeretes, 50 százalékban veszi figyelembe a nettó bérnövekedést, és legalább 50 százalékban figyelembe veszi a tervezett inflációt. Ha ezt követte volna a kormányzat, akkor nem szakadtak volna le az elmúlt évben ilyen drasztikusan a bérektől a nyugdíjak. Ha megnézzük ezt a költségvetést, akkor két dolog biztosan látszik. Az egyik az, hogy ha ezt a nyugdíjemelési technikát követte volna a kormány, akkor ebben a költségvetésben legalább 5,3-5,4 százalékos nyugdíjemelést kellett volna beállítani, és nem 3 százalékosat, hiszen a nettó bérnövekedés 7,7 százalékos. Elnézést kérek azoktól, akik követik a parlamenti közvetítést, hogy sok számot mond az ember, illetve sok százalékot és rátát; ez abból adódik, hogy a költségvetésről beszélünk és a költségvetésről tárgyalunk. Sajnálatosan nem látjuk, hogy segítenének az alul lévőknek, a bajban lévőknek, hiszen évek óta változatlan a méltányossági keret a benyújtott törvénytervezetben. Évek óta nem emelkedik a méltányosságból történő nyugdíj-megállapítás kerete, ami változatlanul 200 millió forint, nem emelkedik a méltányosságból adható nyugdíjemelés kerete, ami évek óta változatlanul 800 millió forint, és az egyszeri segélykeret sem növekszik, ami évek óta 600 millió forinttal van beállítva. Ez utóbbi pontosan az, illetve a méltányossági emelés az, amelyik a leginkább azoknak segítene, akik bajban vannak, függetlenül attól, hogy most valakinek éppen alacsony a nyugdíja és háromévente folyamodhat méltányossági emeléshez, vagy éppen egy családi tragédia, mondjuk, a Covid idején elveszítette a társát, vagy jött egy súlyos betegség, amely megnöveli a gyógyszerköltségeket. Nos, az egyszeri segély vagy a méltányossági nyugdíjemelés pontosan arra való, hogy célzottan azoknak segítsen, akik bajba kerültek. Nézzük, hogy mennyi is a nyugdíj, és mekkora a nyugdíjasok körében a szegénység. Évről évre halljuk a költségvetés benyújtása kapcsán, hogy immár több mint 150 ezer forint, vagy legalábbis a jövő évre már 150 ezer forint lesz az átlagnyugdíj. Hát, ezen nem kell csodálkozni, kedves barátaim, mert a magas fizetésen lévők egyre többen lépnek be a nyugdíjrendszerbe, következésképpen ez húzza fölfelé a matematikai közepet. Viszont ha megnézzük a mediánnyugdíjat, az az átlagnyugdíjhoz képest, amely durván 150 ezer forint - zárójelben megjegyzem, hogy a nyugdíjasok közel kétharmada nem kapja meg az átlagot -, a mediánnyugdíj 130 ezer forint körül van. S ha megnézzük, mondjuk, a visegrádi négyeket, ahol Magyarország a csatlakozás után éllovas volt ezen a területen is, bizony a V4-ek között ma Magyarországon a legalacsonyabbak a nyugdíjak, mert tavaly-tavalyelőtt a lengyelek is megelőztek bennünket, a szlovákok pedig már hamarabb. Ez az egyik dolog. Gyüre Csaba képviselőtársam kitért itt két dologra, az egyikkel nem kívánok foglalkozni, de a másikkal igen. Mennyi volt GDP-arányosan a nyugdíjakra fordított költségvetési arány? Említette a képviselő úr is, hogy 2010-ben 12,2 százalék volt, 2019-ben pedig, mint tudjuk a zárszámadási törvény vitájából, mintegy 8,7, s ahogy nézem a jövő évi tervezetet, ez olyan 7,4 százalék lesz. Oké, tudom pontosan, hogy úgy is lehet GDP-arányos növekedést elérni, hogy a GDP nem nő, miközben a helyettesítési ráta és a csereráta változatlan marad. De itt gazdaságnövekedésről beszéltünk! Úgy látom, hogy a növekedéshez képest a gazdaság bővüléséből a nyugdíjasok arányában kisebb mértékben részesülnek, mint a társadalom egésze. Ez az egyik dolog. A másik - amire a felvezetőmben ki is tértem -, hogy a bérektől milyen drasztikusan leszakadnak a nyugdíjak. Ez a tendencia megfigyelhető évek óta, de a drasztikus váltás 2017 után volt. Lassan - a 2022-es költségvetésről beszélünk - öt év távlatában bizony azt látjuk, hogy drasztikusan leszakadnak a bérektől a nyugdíjak. Többen hivatkoztak a 2008-as gazdasági válságra. Én megnéztem pontosan, 2008-ban, a válság évében az átlagos nettó bérnek majdnem 70 százaléka volt az átlagnyugdíj, 69,1 százaléka. Kedves barátaim, a múlt évben a zárszámadási törvény kapcsán ez a 69,1 százalékos ráta lement 51,8 százalékra. Meg merem kockáztatni, képviselőtársaim, hogy ha majd ennek az évnek a zárszámadását a jövő évben tárgyaljuk, ez 50