Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. május 19. szerda - 199. szám - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ (DK): - ELNÖK: - DR. DEUTSCH TAMÁS európai parlamenti képviselő:
2249 javaslatot nyújtottak be, ami egyébként a bérből és fizetésből élők 13. havi illetménye fizetésének megszüntetéséről szólt, ami a családtámogatás jelentős megkurtításáról szólt. Ne gondolják már, hogy azzal a sajátos agymosással, amin személyesen átmentek, kitörölték már az agyukból ezeket a tényeket, hogy ezt tízmilliónyi magyar elfelejtette! Egy frászt! - hogy klasszikust idézzek, hiszen nem argót fogalmaztam meg, hanem az önök vezérének a kifejezését használtam. Egy frászt! Önök jól emlékeznek, hiszen a személyes életükben átélt megpróbáltatás. Ehhez képest most egy súlyosabb válság körülményei között 13. havi nyugdíj visszaépítése, családtámogatások növekedése, adók további csökkentése, ez az az út, amin járunk, mert ez az önök felfogásában lehetetlen; csak hát az a helyzet, hogy ami az önök felfogásában lehetetlen, az valójában az önök tehetetlenségét mutatja. Másodikként a válságról hadd szóljak egy szót! Az tény, hogy válság van, a válságban nehéz helyzetben - hogy ne mondjam, elcsépelt hasonlat -, egy háborús helyzetben az egy nemzethez tartozók részéről összefogásra lenne szükség. Most az a helyzet, hogy önöknek nem az fáj, hogy a parlament kétharmados többséget adó kormánypárti többsége nem számíthatott (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.), a magyar emberek milliói nem számíthattak. Önök a legkicsinyesebb módon, nap nap után a szerény felkészültséggel bíró politikai tanácsadóik véleményét meghallgatva egyetlenegy céltól vezettetve szólaltak meg itt a parlamentben és azon kívül, hogyan tudnak politikai előnyt kovácsolni ebből a nehéz helyzetből, semmiben - nem kevés dologban -, az égadta világon semmiben nem segítették a magyar embereket. Semmiben! Teljes képtelenség, hogy miután önök minden energiájukkal a válság rossz hatásainak a növekedése érdekében tettek, mert a „minél rosszabb annál jobb” hihetetlen fantáziadús stratégiáját követték, mert akkor majd a rosszhoz képest önök majd valami jó ígéretét tudják megfogalmazni, és választók tíz- és százezreinek az érdeklődése fog önök felé fordulni. Hát, egy frászt - hogy megint az önök vezérét idézzem. Ez nem így van! Ellenben van egy közös, sokmilliónyi polgár személyes életét meghatározó, mélyen az emberek agyába, lelkébe vésődő tapasztalat. Minél nagyobb a baj, önökre annál kevésbé, sőt, amikor igazán nagy baj van, akkor egyáltalán nem lehet önökre számítani. Végül, de nem utolsósorban a 2022-es költségvetés európai uniós forrásairól hadd szóljak! A 2022-es költségvetésben összességében 3000 milliárd forintot is meghaladó, 3001 milliárd forintnyi európai uniós fejlesztési forrás szerepel; segíti a magyar polgárok életének gyarapodását az egyébként történelmi összevetésben is példátlanul nagy léptékű, 7308 milliárd forintos gazdaság-újraindítási akcióterv részeként. Nos, az az igazság, hogy ha önökön múlt volna, akkor ez a 3001 milliárd forint olyan 100-150 milliárd forint lett volna. (Bangóné Borbély Ildikó: Te ezt honnan tudod? Őszintén! - Az elnök csenget.) A közlési kényszerével nehezen bíró baloldali képviselő asszony kérdése nélkül is ott folytattam volna, hogy onnan tudja ezt mindenki, hogy az önök európai parlamenti képviselői - mind a négy DK-s, az egy szem, hogy pontosan fogalmazzak, az utolsó MSZP-s európai parlamenti képviselő, a kettő darab parlamenten kívüli baloldali, momentumos képviselő, meg az egy szem utolsó jobbikos európai parlamenti képviselő - hosszú esztendőkön keresztül mindent megtett annak érdekében az Európai Parlamentben, hogy Magyarország, a magyar polgárok minél kevesebb európai uniós forráshoz jussanak. Először kitalálták, és módosító javaslatok tucatjában megfogalmazták azt, hogy változzon meg az a nemrégi, 20-30-40 éves európai uniós fejlesztéspolitikai gyakorlat, jogi rendszer, ami alapján az európai fejlesztési források úgynevezett nemzeti borítékba kerülnek, és ezek a pénzek legyenek közvetlen brüsszeli források. Hú, de szép kifejezés: a közvetetthez képest a közvetlen tágasabb, tért ölelőbb! A következőt jelentette ez a javaslat. Ha a magyar nemzeti borítékból ezek a pénzek közvetlen brüsszeli forrássá váltak volna, akkor nem automatikusan járnak a magyar embereknek, a magyar vállalkozásoknak, a magyar oktatási rendszernek, a magyar infrastruktúra-fejlesztésnek, hanem bekerültek volna egy olyan pénzügyi kalapba, amire pályáznia kell mindenkinek, mondjuk, például Budapest Főváros Önkormányzatának meg a hódmezővásárhelyinek, meg a pécsinek, meg a miskolcinak, Barcelonával, Glasgow-val és az összes nyugat-európai településsel, régióval és kormánnyal együtt. (14.10) És jó esetben ennek a pénznek a lélekszámarányos részét tudja egy ország elnyerni. Magyarország lélekszáma az Európai Unió polgárainak mintegy 2,1-2,2 százalékát jelenti. Azt jelentette volna, hogy ha ez a pénz bekerül közvetlenül brüsszeli forrásként a pályázható pénzek közé, akkor mintegy 97,5-98 százalékát ennek a pénznek elvesztettük volna. Önök ezt tudatosan akarták, és ennek a jegyében szólaltak fel itt a magyar Országgyűlésben politikai vitanapon, és fogalmaztak meg módosító javaslatokat és álláspontokat: el akarták venni, csórni, lopni a magyar polgároktól az európai uniós fejlesztési források közel 98 százalékát, több mint 97 százalékát.
