Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 19. szerda - 199. szám - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS (független):

2245 intézmény van az országban. Az EMMI cáfolata ellenére, az elmúlt évtizedek keserű tapasztalatai alapján ez azt vetíti előre, hogy önök kórházbezárásokra készülnek. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önöknek tényleg ezt a tanulságot sikerült levonniuk az elmúlt egy évből? Látva a járvány tetőzésének idején az összeomlás szélén táncoló egészségügyi intézményrendszert, látva a teljesítőképességük határán robotoló orvosokat, egészségügyi alkalmazottakat, ápolókat, látva az iszonyatos halálszámokat, önök ebből azt a következtetést vonták le, hogy kevesebb kórházra van szükség ebben az országban? Lázár János nemrég diadalittasan jelentette be, hogy most a vidék jön. Erre gondoltak, tisztelt fideszes képviselőtársaim? Ez jelentené azt, hogy most a vidék jön? Hiszen tudjuk a kórházbezárásokról, hogy eddig is mindig elsősorban a vidéki közepes és nagyvárosokat érintették. De mi a helyzet a közoktatásban? Fejlettebb országokban a pedagógus az egyik legjobban kereső szakmák közé tartozik. Tudjuk azt, hogy Magyarországon ez ma illúzió, és még ennek a követelése is demagógia volna, de azt viszont igenis elvárjuk, hogy azok a tanáraink és tanítóink, bölcsődétől kezdve az általános iskolán át egészen a szakközépiskoláig és a gimnáziumokig, ideértve a sajátos nevelési igénnyel küzdő gyermekeknek az ellátását is, legalább a magyar átlagbért keressék meg. Igen, kedves kormánypárti képviselők, jól hallották, azt a magyar átlagbért, amelyre önök előszeretettel hivatkoznak, amely a KSH legfrissebb adatai szerint jelenleg bruttó 411 ezer forint. Ez természetesen nem tükrözi a tényleges magyarországi jövedelemviszonyokat, hiszen hogyha azt nézzük, ha a leggazdagabb 1 százaléknak a torzító hatását nem számítjuk, és megnézzük, hogy a magyar lakosságnak az átlaga valójában mennyi pénzt visz haza, akkor ez a mediánérték valahol most 292 ezer forintnál jár. De hogyha önök mindig erre a 400 ezer forintra hivatkoznak, akkor miért nem kötjük ehhez a pedagógusoknak a bérét? Ráadásul példa is lenne rá: az országgyűlési képviselőknek a bére például nem a mediánértékhez, hanem az átlagbérhez van kötve. Én ugyan még nem voltam a magyar Országgyűlésnek a tagja, amikor önök a képviselői fizetésemelésekről szavaztak, de hogyha már így tettek, akkor elvárható lenne, hogy mindazoknak, akik legalább olyan fontos munkát végeznek, mint a törvényhozásnak a tagjai, legyenek bátrak, és fokozatosan emeljék meg, zárkóztassák fel az ő fizetésüket, bérüket is, akik felelősségteljes munkát végeznek. Olyan emberekről beszélek most, akik arra tették fel az életüket, hogy a gyermekeinkből értelmes, szorgalmas és becsületes polgárokat neveljenek. De nemcsak a közoktatásban van szükség radikális béremelésre, hanem a felsőoktatásban is. Szégyen és gyalázat, kedves képviselőtársaim, hogy ma Magyarországon egy kezdő egyetemi tanársegéd bruttó 200-220 ezer forintot keres. Ennél még a McDonald’sban is többet lehet összeszedni diákmunkásként, órabérben. Döbbenetes! Döbbenetes, hogy hova süllyedtünk, hogy mennyire nem becsüli meg az ország a saját kiművelt emberfőit, a saját kutatóit, és hogy hogyan nézi ez a kormány ölbe tett kézzel, ahogy a legjobbjaink elhagyják ezt az országot! Ennek fényében különösen bicskanyitogató a kínai magánegyetem ügye, amelyre százmilliárd forint költségvetési forrást biztosítanak, ahelyett, hogy ezt beletennék a magyar felsőoktatásba, az ösztöndíjakba, a kutatóknak, a tanároknak a bérébe, nemcsak a vasba és a betonba, hanem a humán tőkébe. Nem is beszélve arról a tetemes mennyiségű hitelről, amit ennek fejében vesznek fel és adósítják el az országot. És bár nem a parlament központi költségvetésének a része, de nem lehet elmenni a mellett az 1500 milliárd forint mellett sem, amelyet maga Orbán Viktor ígért be a magyar egyetemvezetőknek és egyetemistáknak cserébe, hogyha lemondanak a saját autonómiájukról, és a fejlesztési pénzekért cserébe eltűrik azt, hogy a magyar felsőoktatás fideszes politikusoknak és fideszes cégvezetőknek az ölébe hullik. Merthogy erről volt szó, az volt a sugallat vagy a kényszer, hogy szépen engedjék a magyar felsőoktatást kiszervezni alapítványi formába, cserébe rengeteg pénz áll majd a házhoz. A valóság az, tisztelt képviselőtársaim, hogy se híre, se hamva ennek a pénznek. Abban a dokumentumban, amit az Európai Uniónak nyújtottak be, amely a pénzügyi háttere lett volna ennek a rengeteg pluszpénznek a felsőoktatásban, erről az uniós kedvezményes hitelről a magyar kormány lemondott. Nincs semmilyen fedezete, ennek a töredéke van bent a mostani költségvetésben és a mostani uniós támogatásban. Ilyen arcátlan csőbe húzása és beetetése az egyetemi szférának még fideszes mércével mérve is, azt gondolom, hogy megrendítő. Miközben önök százmilliárdokért fognak építeni kínai magánegyetemeket, aközben van olyan felsőoktatási intézmény ebben az országban, nem is egy, ahol az órán a diákoknak meg a hallgatóknak kell megosztani a wifit a tanárokkal, mert velük ellentétben közülük még vannak olyanok, akik megengedhetik maguknak, hogy