Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 30. péntek - 195. szám - Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VADAI ÁGNES (DK): - ELNÖK: - FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár:

1840 hozzászóló részéről itt jelentős részben nem kaptuk vissza. Ugyanakkor egy fontos reakciót feltétlenül kell tennem, és nem is a felszólalások időrendje sorában, hanem a legutoljára hozzászóló Vadai képviselőtársunk utolsó gondolatsorára, hogy miért fontos nekünk a nemzeti vagyon. Szeretném a tisztelt képviselő asszony figyelmét felhívni arra, hogy a polgári kormányzatnak az első szempont mindig az volt, hogy a nemzeti vagyon megmaradjon és működőképes legyen. Ugyanígy a termőföld védelmében is szeretném hangsúlyozni, hogy ha önök bármit is mondanak ezzel kapcsolatban, azt határozottan vissza kell utasítanom, mert nincs igazságtartalma. S az, hogy a jövőben gondolkodunk, a jövő generációjának akarunk biztonságot, kiszámíthatóságot és nem utolsósorban biztos megélhetést a magyar termőföldből biztosítani, erre is megvannak nemcsak a konkrét javaslataink, hanem ma már gyakorlati példáink, amelyekkel ezt el tudjuk érni. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy megpróbáljak, amennyire lehetséges a rendelkezésemre álló rövid időben, reagálni a felszólalásokra. Horváth István képviselőtársamnak azokkal a felvetéseivel, amelyeket itt elmondott, jelentős részben, de nemcsak jelentős részben, hanem mindben megegyezhetünk és mind elfogadhatjuk. Itt inkább egy rövid megjegyzésem van. A pandémiával kapcsolatban a vetőmagminőségre tett utalását szeretném megerősíteni. Általában olyan példákat szoktam minden egyes vitában vagy beszélgetésben felhozni, s nemcsak a politikai, hanem a magánéletemben is, ami személyes tapasztalatból indul ki. Az elmúlt év tavaszán ebben az időszakban, amikor márciusban a pandémia letaglózott bennünket, mindenki elszaladgált, mindenki elment a kertészeti áruházakba, boltokba, vetőmagboltba, s gyakorlatilag bevásárolt mindenki mindent. Akkor döbbent rá szerintem nagyon sok kertész, kiskertész, amikor eltelt egy hónap, másfél hónap, és a fekete földön a sorok nélküli talajt találta, nem pedig a kikelt növényeket. Ezzel személyesen én is így jártam, habár ez számomra szakmailag egy figyelmetlenségből fakadt, mert meg kellett volna nézni annak a kis doboznak vagy zacskónak a hátulján, hogy a szavatossága mikor jár le. Én aztán végigmentem jó pár üzleten és megállapítottam, s meg is erősítettek ebben, hogy a lakosság gyakorlatilag a létező összes vetőmagot, ami létezett – tök mindegy, bocsánat a kifejezésért, hogy mi volt -, kivitte ezekből az üzletekből, és a kereskedők a lejárt szavatosságú vetőmagokat is ugyanúgy eladták. Majd csodálkoztunk, személy szerint én is, hogy csak egy-két szem borsó kelt ki a borsóvetésből. Éppen ez a kérdés, hogy milyen fontos az, hogy milyen minőségben, milyen bizonylattal és milyen biztonsággal tudjuk ezeket a szaporítóanyagokat és vetőmagokat nemcsak előállítani, de forgalomba hozni, és később a kertészkedők és mindenki számára, minden mezőgazdaságban dolgozó gazda számára egy alapvető biztonságot adni. Mert ez ugyanaz, mint egy tenyészállat, ugyanaz, mint egy vetőmag. Ha van jó vetőmagom, szaporítóanyagom, akkor a gazdálkodásomnak az egyik alapfeltétele biztosítható. Éppen ezért fontos az a kitétel és azok a gondolatok, amiket ezzel kapcsolatban Horváth István képviselőtársam is elmondott, és én ezt csak megerősíteni szeretném. Annak pedig, hogy több százezer hektár került ki az elmúlt harminc év során a mezőgazdasági művelésből, részben örülhetünk, de mint mezőgazdászok, az agráriumban élők természetesen sajnáljuk ezt, mert ezeknek a területeknek a nagy része, ahogy az előbb is és már korábban is említettem, jelentős részben az infrastruktúra fejlesztését szolgálta. Ez pedig hozzájárul az életminőségünk javulásához, hozzájárul a mindennapjaink jobbá tételéhez. Természetesen jó lenne ezt elkerülni, de azt hiszem, hogy ez képtelenség. Aki a gyakorlatban él és látja az országot, látja a vidéket, látja a fővárost, látja azt is, hogy a területnövekedések, agglomerációk, ipari parkok, lakóparkok jelentős részben agrárterületeket, mezőgazdasági területeket vesznek el. A parlagfűről. Sok áttétel van - bocsánat a kifejezésért - a képviselők felszólalásában, és nagyon sokan hasonló gondolatokat vetettek fel. Természetesen ebből a salátatörvényből fakad, hogy ilyen sokrétűek a kérdések, de mégis azonos módon próbáltak bizonyos kérdéseket feltenni. Ilyen például a parlagfű kérdése, ami még nincs itt, de nem is olyan sokára megjön ez a szezon is, nemcsak a fagyok múlnak el, hanem egyik pillanatról a másikra bejön a parlagfűfertőzés is. Úgy gondolom, hogy ebben rendkívül sokat tett a kormányzat, rendkívül sokat tettek a gazdák, a gazdálkodók. Ugyanakkor, ha végignézünk - s nem az önkormányzatokat akarom bántani, de nem bírom ezt megkerülni a gondolatomban -, meggyőződésem, hogy nem a mezőgazdaságban van a legnagyobb parlagfűfertőzés az országban. Ezt határozottan vissza kell utasítanom. Lehet, hogy van egy-két gazda, egy-két gazdálkodó, akik nem tudják a tábla szélét fertőtleníteni, nem tudnak gyommentes állományt biztosítani, ezt nem tartom kizártnak, de tessék már körbemenni Budapest környékén - nem is megyek messzebbre -, és azt látjuk, hogy elhagyott területek, útszélek, vasútoldalak, árokpartok, építetlen, beépítetlen telkek sorozata van. (13.30)