Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 30. péntek - 195. szám - Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről:

1834 (12.50) Van a 39. §, amiről itt talán Varga képviselőtársam beszélt, a földvédelmi bírságok és azok járulékainak dolga. Szóval, én azt gondolom, hogy ilyen típusú bírság és ezek járulékainak elengedése - a nevében is benne van, földvédelmi járulék, tehát hogy védjük a földet, ezeknek a tartozásoknak az elengedése - nem szolgálja a föld védelmét. Tehát arra azért önöknek alapos indokot kell adni, hogy miközben az adóhatóság számtalan bírságot nagyon gyorsan és azonnal bevasal, itt ebben az esetben miért történik ez a javaslat, és mi ennek az oka. A Pálinka Nemzeti Tanácsról nem nagyon szeretnék beszélni, mert ebben az önök szabadságharcában nem igazán szeretnék részt venni, és őszintén, nem is tartom azt jónak, hogy ha a magyar mezőgazdaságról beszélgetünk, akkor a legtöbbeknek ez a pálinka-szabadságharc jut eszébe, miközben a magyar mezőgazdaság sokkal többről szól. Túl sok ekörül a miniszterelnöki bábáskodás, túl sok ekörül a marketing és valaki érdekeinek a képviselete. Az már korábban is elhangzott, a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló törvény módosításakor, hogy teljességgel érthetetlen, hogy önök, akik az adócsökkentés kormánya, önök, akik a mezőgazdaság, a nemzet, mindennek a kormánya, miért emelik meg a terheiket a mezőgazdasági termelőknek, mi annak az oka, hogy 3000 forint helyett mostantól 4500, illetve 1000 forint helyett 1500 lesz hektáronként a befizetendő összeg, hiszen valóban, ahogy képviselőtársaim elmondták, az elmúlt években mindig arról beszéltek itt, hogy minden rendben van a kárenyhítési alappal. Úgyhogy, ha másért nem, ezért biztosan nem támogatható ez a törvényjavaslat. A parlagfű kapcsán, amiről talán Horváth képviselő úr beszélt, hogy a parlagfű elleni küzdelem mennyire fontos, szerintem ebben nincs vitánk. Akkor mi lenne, ha visszavinnék a kasszába azt a pénzt, amit a magyar állampolgárok korábban összeadtak az adó 1 százalékából a parlagfű elleni küzdelemre, önök pedig - nem ön konkrétan, hanem az ön elődje, a nagy megtekintő - cipőpucoló készülékre, diplomatatáskára és írószerekre költötték? Szerintem ott kezdődik a parlagfű elleni küzdelem, képviselőtársaim, hogy a magyar állam az állampolgárok által önkéntesen felajánlott civil 1 százalékot arra költi, amire ezek az állampolgárok adták. Ne haragudjanak, biztos nem mobiltelefonra, biztos nem villanyszámlára, de hogy egészen biztosan nem cipőpucoló készülékre adták össze azt a pénzt az állampolgárok, hanem a parlagfű elleni küzdelemre, az biztos. Tehát én azt szeretném javasolni, hogy mielőtt itt önök úgy mutatják be magukat, mint a legnagyobb környezetvédők, azt a nagyjából 600 millió forintot, amit annak idején valahova elsinkófáltak, azt is hordják vissza, és az 500 milliót, amit aztán elszámoltak, azt pedig újra kerítsék elő, mert az az 500 millió sem a parlagfű elleni védekezésről szólt, hanem arról, hogy különböző, hogy mondjam, egészen fura, érdekes, mulatságos és talán meglepő dolgokra költöttek, pogácsára is többek között. Én azt szeretném jelezni, hogy én nagyon örülök, hogyha van Agrárminisztérium, és kevésbé fogok annak örülni, hogyha lesz egy „agrárminisztérium II.”, ugyanis a Magyar Agrárkamara jelen pillanatban a különböző hatáskörök és feladatok átadásával egy ilyen „második agrárminisztériummá” kezd szerveződni. Mondjuk, ezen nem is csodálkozom, hiszen azt látjuk, hogy a Fidesz-KDNP-állampárt agráremberei is általában rendeződtek egy időben a minisztérium környékén, aztán egy időben a Mezőgazdasági bizottságnál, most láthatóan az Agrárkamara környékén, illetve a Magosz környékén rendeződnek. Szerintem döntsék el, hogy hol van a hatalmi centrum, mert ebből egy ponton túl probléma lesz; nem nekünk, önöknek, illetve azoknak az embereknek, akik figyelik az agrártörvényeket, és figyelik az ezzel kapcsolatos egyéb kormányzati intézkedéseket. Az osztatlan közös tulajdon kapcsán, emlékeznek képviselőtársaim, meglehetősen sokat és jót vitatkoztunk az Országgyűlésben. Én annyit szeretnék önöknek fölvetni, hogy az látszott, hogy ott akkor nagyon-nagyon sietős volt, hiszen mondhatjuk nyugodtan, hogy több évtizedes adósságot kellett törleszteni annak érdekében, hogy az osztatlan közös tulajdonokkal lehessen valamit tenni. Szóval, nagyon sietős volt a törvényalkotás. Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy vajon működik-e már az az osztóprogram. Április 30. van. Működik-e az osztóprogram, amiről önök beszéltek? Merthogy azért ezt a rendkívül gyors jogalkotást mégiscsak rendkívüli, még annál is nagyobb jogalkalmazás kellene hogy kövesse, és ezt nem igazán tapasztalják azok, akik ilyen helyzetben, ebbe az osztatlan közös tulajdon felosztásába kerültek. Szintén ehhez kapcsolódóan szeretném mondani, hogy az egészen biztosan nem fogadható el, és egyáltalán nem technikai módosítás, amit önök mondanak, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetése során az adott területre vonatkozó meglévő szerződések nem maradnak érvényben. Azoknak továbbra is érvényben kell maradniuk, államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim. Én értem, hogy a bekebelezőknek bizonyos szintű előnyt szeretnének biztosítani, de szerintem ez egyáltalán nem helyes.