Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 30. péntek - 195. szám - A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:

1818 Egyébként a konkrét üggyel én egyetértek, hogy lépjünk ebbe az irányba, legyen mini acélmű, különösen a térségben, ahol hagyományai vannak ennek a kérdésnek. Nyilván itt a mini acélmű, ezt különösen a szakemberek tudják, a technológiai folyamat hosszára vonatkozik, nem feltétlenül a termelésnek a volumenére, régebben nyilván egészen más technológiával működtek acélművek hazánkban. ’14-ben vártuk a választás után, hogy ha már alapkőig eljutottunk, mi lesz belőle utána. Nem sok mindent hallottunk. Arról hallottunk, hogy előlegek elköltésre kerültek, de nem valósult meg, nem indult el ez a mini acélmű. 2018-ban a harmadik olyan országgyűlési választás volt, ahol az önök jelöltje ebből kampánytémát tudott csinálni. Újabb alapkőletételek, újabb ígéretek. Változatlanul ott van az a kérdés, hogy az Eximbank korábbi finanszírozásával mi a helyzet, egy hasonló van 2018-ban meg ’14-ben, most sem látjuk, hogy mi a helyzet. Várom már egyébként azt, hogy a ’22-es országgyűlési választásokon milyen módon jön elő ez a kampánytéma az önök részéről negyedjére. Azonban az egészen biztos és megállapítható, hogy bár szükség volna az acélgyártás újraindítására Diósgyőrben és a térségben megfelelő minőségben, volumenben, hazai igényeket kiszolgálandó, szükség volna erre a mini acélműre - nyilván a kohászat teljesen nem tűnt el a térségből, de gyakorlatilag a korábbinak a töredékére sem rúg most, tehát jelentős előrelépés lehetne ez az acélmű -, azonban nem ígéretekre, nem bűvészkedésre, nem ilyen típusú eximbankos hitelekre alapozott szélhámosságokra van szükség. Legalábbis ennek a folyamatnak egy része egészen biztosan, azt gondolom, hogy ilyen volt, pedig rengeteg jó szándékú szakember igyekezett segíteni a mini acélmű dolgát is Diósgyőrben. Szóval, bizalom. Az az igazság, hogy nem tud bizalom lenni egy olyan helyzetben, amikor országosan is ilyesmiről hall az ember meg én magam miskolci-diósgyőri emberként arról hallok, hogy tíz éve, tizenegy éve ez a kérdés és ez a fajta ügy nem lelt megoldásra, ugyanakkor nagyon sok forrás ment el előkészítésre az adófizetők pénzéből. Úgy tűnik, hogy pénzkidobás történt tehát, úgyhogy bizalom nincsen. Ezt az előterjesztést ebben a formában a bizalom hiányának okából nem tudjuk támogatni, de egyébként partnerek lennénk abban, hogy az eredeti céloknak megfelelően elölről újraépítsük akár az Eximnek a hálózatát, rendszerét, újragondoljuk, hogy milyen célok vannak, valóban a magyar vállalkozások exportpiacainak segítése érdekében. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A DK vezérszónoka következik, Varju László képviselő úr szólhat. Tessék! VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Akkor kezdjük azzal, hogy visszaigazoljuk és értjük azt, hogy jobboldali képviselőtársak helyett a Fidesz-KDNP állampárti előterjesztésével szemben a jobboldali és a baloldali ellenzék tiltakozik azért, amit önök itt benyújtottak. (Z. Kárpát Dániel: Korrekt!) Három pontban szeretném ezt a történetet, mondhatnám úgy, hogy ellensúlyozni vagy ellenpontozni, amit önök, képviselőtársaim, illetve előterjesztőként itt előadtak. Az első körben azzal szeretnék foglalkozni, amit az államtitkár úr, illetve képviselő hölgyek mondtak. A második körben az Eximbank kapcsán, mondjuk úgy, hogy képviselőtársaimtól itt hallottuk azokat a szerintünk vitatható, elítélendő gyakorlatot, amire támaszkodva mondanám, hogy eközben pedig miről beszél Szijjártó miniszter úr, miket hirdet, és aztán az következik, amit egyébként képviselőtársaim elmondtak. Harmadsorban pedig ott van maga a törvénytervezet szöveges része, ami, én azt gondolom, sok kívánnivalót hagy maga után. Tehát akkor kezdjük az első részével, amelyben a képviselő asszony arra utalt, hogy cél az újraindítás és a gazdasági újrafellendítés, ez működjön. Hát akkor, tisztelt képviselő asszony, azt javaslom, hogy csinálják! Ne ezt a törvénytervezetet akarják támogatni, hanem azt, amire Magyarország családjai, dolgozói, munkásai, vállalkozói, munkaadói várnak! Adjanak végre olyan bérkiegészítést, ami arról szól, hogy az embereket nem kell elbocsájtani, adjanak olyan tisztességes nyugdíj-kiegészítést, akár csak egyszer, ami azért van, hogy az emberek ne haljanak éhen és legalább a gyógyszerüket meg tudják venni, adjanak családipótlék-emelést, amiről már tíz éve megfeledkeztek, mindazt, ami összefoglalóan úgy szól, hogy nem a haverokat, hanem egyébként az embereket kell segíteni, már akkor, hogyha egyébként ilyen komolyan gondolják. Na most, ha ehhez érkezik egy ilyen előterjesztés, amire az államtitkár úr úgy utalt, hogy a piaci igények kielégítésére teszünk javaslatot, akkor, tisztelt államtitkár úr, sorolja már fel, hogy kinek a piaci igényére gondol ekkor! Mert olyan túl sokan nincsenek az eddigi gyakorlatból kiindulva, tehát legalább tudjuk meg mi is, hogy kik azok. Mondhatnék egy példát, hogy akkor, amikor a személyijövedelemadó-törvényt úgy módosítják, hogy a nagyon sok pénzbe kerülő focistáknak adnak személyijövedelemadó-kedvezményt, ott is