Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 30. péntek - 195. szám - Az ülésnap megnyitása - A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény és a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz):

1804 A javaslatom tehát ennek a helyzetnek a valamilyen rendezésére irányul, és pontosan tudom, hogy a javaslatom egy része a levéltári szakemberek egy jelentős részének az ellenérzésével találkozik. Ők azt mondják, hogy ez most is a magyar állam tulajdona, sosem volt ez máshogy, a dualizmus idején sem volt máshogy, és a két világháború között sem volt máshogy. Tehát bármilyen okból került ki a levéltárakból az anyag, miért mondana le a magyar állam arról, ami a saját jogos tulajdona? Miért ismerje el a dúlások után kikerült iratokat, bármilyen szándékból is vitték el? Akkor se lehetett volna elvinni! Nyilván, ha román megszállás van Budapesten, akkor érthető, hogy az irattárosok egy része menti, ami menthető; amikor jöttek a nácik, akkor érthető volt, hogy mentették, ami menthető; amikor jöttek a kommunisták, dettó. Tehát azért sok hatalomátvétel volt Magyarországon, amit a levéltárak meg a hivatalos iratok megsínylettek. Főleg akkor, amikor volt olyan, hogy az ember az életével játszott, ha megfelelő dokumentumokat nem tüntetett el, vagy nem tett hozzá az irattári anyaghoz. Gondoljunk csak a zsidóüldözésekre, gondoljunk csak a kommunista bosszúállásokra! Tehát ez a magyarázat arra, amit Varga képviselőtársam kérdezett. A kormány támogatja ezt az előterjesztést, én köszönöm szépen, de azért van vita ezzel kapcsolatban, mert egyáltalán nem egyöntetű a szakma abból a szempontból, hogy el kellene-e ismerni azt, hogy ezek az ’57. január 1-je előtt keletkezett iratok elszármaztak. Én csak azt mondom, hogy oké, ne ismerjük el, de végül is Tajvan sem ismeri el a népi Kína létét, de attól még szemmel láthatólag ott van egy másfél milliárdos ország. Tehát szembe lehet nézni a hülyeséggel, csak nem tanácsolom senkinek se. Nézzünk a valósággal szembe, és próbáljuk meg ezt rendezni, mentsük, ami menthető! Mert ezeknek az iratoknak van keletje külföldön, és ma nincs ember a magyar határon, aki rájön az iratcsomóból, hogy mi az a firkálmány, ami teljesen konkrétan egy angol iraton az angol király autográf aláírása, ami egyébként egy angol árverésen 50 ezer fontnál kezdődik, mert vannak mániákus gyűjtők. De ez a mi kincsünk, a mi iratunk, tőlünk került ki. Lehet azt mondani egyébként, és én megértem a levéltáros szakma egy részét - a másik része realista, és azt mondja, nézzük meg, hogy egy ilyen üggyel lehet-e segíteni azon, hogy legalább ismertté váljanak ezek az iratok -, mert miért mondjunk le arról, ami egyébként is a miénk, jogszerűen a miénk, és mindig is a miénk volt - mondja ezt a levéltár munkatársa. Igaza van egyébként. És neki nem kell pragmatikusnak lenni, mert ő egy szakmai álláspontot képvisel, és azt mondja, igenis, kerüljön elő, és kerüljön vissza. Így nem fog, egészen biztosan nem fog, mert Magyarországon is vannak szenvedélyes gyűjtők, Magyarországon is vannak olyanok, akik hagyatékból, örökségből, akár csak ócskapiacon bukkannak rá olyan dolgokra, amit 2 ezer forintért megvesz, és az eszmei értéke önmagában felmérhetetlen, de mondjuk, egy árverésen is 500 ezer forintnál kezdődik a licit. Egyébként ilyen értelemben adóvesztés is van, mert az árverés után adót fizetnek az árverésszervezők, most nem, mert csak a feketepiac van, semmi más. (10.00) Ezzel kapcsolatban ez magyarázza azt, hogy ez egy képviselői előterjesztés. Mi mint törvényhozás, lehetünk pragmatikusok. A levéltári szakma és a kormány egyébként azt mondja, hogy amúgy egy rendezett jogi állapot van, csak nem tudunk neki érvényt szerezni. Tehát itt nincs szó semmifajta összebeszélésről, és természetesen ez egy olyan javaslat, ami nem a kormányé - ezért is nincs összedolgozva semmivel -, a kormány nem tette magáévá ezt a javaslatot. Támogatja kívülről, ha a parlament ezt meghozza, de az államtitkár nem akarja azt mondani - és ez érthető -, hogy itt van egy minden szempontból, történeti, kulturális szempontból jelentős irat, az állam levéltárában a helye, onnan vitték el valamikor, már kideríthetetlen, hogy mikor, főleg, ha egyébként Árpád-korabeli iratról van szó, néha ilyenek is vannak a feketepiacon, ennek nálunk a helye. Miért képviselném azt, hogy elismerjem másoknak egyébként a törvény ellenében megvalósuló tulajdonlását? A parlament mondhat ilyet, mert a parlamentnek egyébként - mint a legfőbb hatalmi szervezetnek - módjában áll ezt képviselni. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák éppen ezért ezt a javaslatot, mondom még egyszer, a levéltárosokkal is konzultálva. Egyébként nemcsak ők jelentik a szakmát, hozzáteszem, az érintettek köre ennél sokkal bővebb. Én találkoztam egyébként olyan hagyatéki tulajdonossal, aki azt mondta, hogy itt van egy hagyatékból származó, szerinte kincset érő okirat, nem tudja legalizálni, mert ez ma nem lehetséges, de abszolút jóhiszemű, szívesen azt is megtenné - neki ez családi vonatkozás -, hogy beadja nyilvántartásba, hogy legyen kutatható, fontos iratok vannak közöttük. Nem mondom, hogy megváltjuk a világot, természetes, és valóban nem ezen múlik Magyarország sorsa. Apróság, de a nemzeti örökségünk, nemzeti kincseink előkerülését segíteni szerintem egy jó ügy, és tudomásul vesszük, hogy olyan volt a történelem, amilyen, és az irattárak egy jelentős részéből vagy az irattárakból eltűntek néha egészen megdöbbentően fontos dokumentumok is.