Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. április 30. péntek - 195. szám - Az ülésnap megnyitása - A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény és a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről:
1801 parlamenti ülésszak után, hiszen mind a négy nap, hétfőtől csütörtökig ülések voltak, nagyon sok vita volt, hogy nem ez az előterjesztés fogja a legnagyobb vitát kiváltani közöttünk. Azt gondolom, érthetőek voltak azok a szempontok, amelyeket az előterjesztő felvetett, az államtitkári reakció is érthető volt. Én inkább két dologra kérdeznék rá és két dologgal foglalkoznék a felszólalásomban. Az egyik maga az, hogy két, mondjuk úgy, kapcsolódó indítványt tárgyal első két napirendi pontként ma az Országgyűlés. Az egyiket, az ezt követőt a kormány előterjesztésére, az EMMI előterjesztésére tárgyalja, szintén hasonló tárgykörben, míg ez az indítvány egy önálló képviselői indítvány. Az elsőre látható, hogy fel lehetett volna dolgozni a két problémát egy egységes anyagban akár az EMMI, a tárca előterjesztésére. Fel is merül a képviselői indítvány kapcsán, hogy nem arról van-e szó, hogy a minisztériumból érkezett esetleg néhány javaslat a tekintetben, hogy mit kellene benyújtani. Különös tekintettel érdekes ez azért, mert Halász János is az egyik aláíró, aki egyébként az EMMI államtitkára. Nyilván ezekben az esetekben mindig felmerül az a kérdés, hogy nem arról van-e szó, hogy a képviselői önálló indítványnak egészen más paramétereknek kell megfelelnie. Nyilván a kormány által előterjesztett anyagoknak egyfajta társadalmi egyeztetésen kell vagy kellene minden esetben átmennie. Nyilván ez a képviselői indítványokra ilyen értelemben nem vonatkozik. Ez örök vita itt a Házban, de természetesen minden képviselőnek joga van indítványt beterjeszteni. Mégis mindig, amikor ez a kérdés felmerül, érdemes az asztalra tenni, pláne, ha egyébként két, részben összefüggő indítványt tárgyal az Országgyűlés e helyütt, hogy valóban ezáltal meg lehetett-e kerülni olyan kérdéseket, amelyek, mondjuk, vitát váltottak volna ki, ha egyébként egy egyeztetési folyamat van. Valóban, elhangzott a közirat definíciója: a keletkezés idejétől és az őrzés helyétől függetlenül minden olyan irat, amely a közfeladatot ellátó szerv irattári anyagába tartozott vagy tartozik. Ehhez képest a javaslat szerint a magánirat fogalma jelentősen egyszerűsödik, tulajdonképpen a köziratnak nem minősülő irat. Nyilván az is elhangzott, és valóban így van, hogy a köziratok széles körben léteznek, bármilyen irat közirat lehet, amely valaha egy közfeladatot ellátó szerv irattári anyagába tartozott. A javaslat egy konkrét időpontot nevez meg, 1957. január 1-jét, amely előtti időszak esetében ezt a fajta eljárást, amit tartalmaz, nem tervezi bevezetni. Az ez után keletkezett köziratok esetében a birtokosának kell bizonyítania, hogy az jogszerűen került hozzá. Nyilvánvaló a szándék, én ezt értem, hogy az elveszett köziratokat tegye láthatóvá az Országgyűlés, ha elfogadja ezt az indítványt. Kérdés azonban, és ez a második része a néhány észrevételemnek, amit tennék, hogy ez a gyakorlatban is így lesz-e. Tehát tulajdonképpen bizonyítania kell a birtokosnak, hogy az jogszerűen került hozzá, és neki kell bizonyítania ezt, akár egyébként egy hatvan évvel ezelőtt hozzá került irat kapcsán, és nyilván ilyen értelemben elidegenítési tilalom is van az ilyen iratokon. (9.40) Mégiscsak az a helyzet, hogy akkor ezáltal korlátoznak vagy megfosztanak a tulajdonjoguktól embereket bizonyos dokumentumok felett, aminek az eredeti célját értem, azt, hogy legyenek láthatóvá olyan köziratok, amelyek a kulturális életben, az állam kapcsán vagy bizonyos történelmi kérdések kapcsán nagyon fontosak lehetnek a mai kor számára is, ugyanakkor ennek a bizonyításnak a sikeressége ennyi év távlatából nyilvánvalóan változatlanul kérdéseket vethet fel. Az a kérdés, hogy ez a - tegyük fel, jó szándékkal megfogalmazott - javaslat, nem akarok én ebben feltétlenül rosszat feltételezni, mennyiben fogja ezeket a köziratokat birtokló személyeket arra motiválni, hogy azokat bejelentsék az állam felé. Én értem a felvetett problémát - azt nem teljesen értem, hogy miért nem egy egységes kormány-előterjesztés született a mai napon -, ugyanakkor azt látom, ez a fajta technikai megoldás nem biztos, hogy az egyébként világosan megfogalmazott előterjesztői szándékokat el fogja érni. Nyilván meg fogjuk nézni a frakció részéről, hogy mi történik itt a Házban, milyen módosító indítványok lesznek, és milyen részletes vita. Reménykedem abban, hogy a problémát értve valami közös javaslatot tud elfogadni a Ház. Arra kérem az előterjesztőt és az itt ülő kormányképviselőt, hogy az észrevételekkel érdemben foglalkozzanak. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK: Köszönjük, jegyző úr. Most megadom a szót Varga Zoltánnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon! VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztők! Valójában nem titok, hogy mi Kósa Lajossal nagyon-nagyon hosszú ideig egy közgyűlésben dolgoztunk. Én akkor is mindig
