Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 28. szerda - 193. szám - A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítványról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS (független):

1619 De mondok én valamit Nacsa képviselő úrnak! A hozzászólásának általános színvonala nem teszi lehetővé, hogy ebbe bekapcsolódjak, az áldozatok emléke nem engedi meg, hogy lemenjek arra a színvonalra, ahol ön beszélget, de egy dolgot szeretnék elmondani. Nagyon sok történész dolgozik ma és nagyon sok szakember ebben az intézményben, aki örülni fog akkor, ha majd nem politikai elvárásokat kell teljesítenie, hanem szakmai meggyőződése szerint független és autonóm módon dolgozhat egy állami intézményben. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönjük. Most szót adok Bencsik János képviselő úrnak, független képviselő. Parancsoljon! BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2010 óta új politikai kurzus irányítja az országot, egy önmagát nemzetinek és kereszténydemokratának meghatározó politikai kurzus, amely az emlékezetpolitika kapcsán is teljesen más megvilágítást, más fénytörést és más politikát alkalmaz, mint az előzőek. Ennek az új diskurzusnak a történelemkutatásban igenis vannak erényei, új, illetve régi témák új megvilágításban való bemutatása, a „merjünk kicsik lenni” elvvel való szakítás, Trianonnak, a Horthykorszaknak és 1956-nak egy más megvilágításba való helyezése, illetve korábbi tabuk döntögetése. Ezek mind-mind komoly előrelépést jelentenek a 2010 előtti emlékezetpolitikához képest. Nagyszerű filmek születtek, színvonalas konferenciák és kutatások is. Ezek még akkor is elismerésre méltó eredmények, ha egyet kell értenem azon ellenzéki képviselőtársaimmal, akik szóvá tették, hogy bizony az elmúlt években számos példát tudunk hozni, amelyek nem a dicső fejezetekhez tartoznak, amikor a XX. századi történetet meg kellett másítani vagy meg kellett erőszakolni ahhoz, hogy aktuális politikai kurzushoz, politikusi szereplőkhöz vagy propagandacélokhoz lehessen ezeket használni. Voltak, vannak és valószínűleg lesznek is vadhajtások, ami már csak azért is szomorú, mert ezek a történések árnyékot vetnek mindazoknak a kutatóknak, annak a több száz kutatónak a kemény és megfeszített munkájára, akik egyébként a szakmai elköteleződésükhöz, hivatásukhoz hűen végzik a mindennapokban a saját kutatómunkájukat. Ez a fajta történelemmegmásítás az ő munkájukra vet elég hosszú árnyékot. De nekem a fő problémám nem is feltétlenül ez, vagy nemcsak ez, hanem az, hogy vannak itt olyan szereplők, akik az elmúlt években, mint kiderült, bizony-bizony aktív, hosszú múltra visszanéző kommunista múlttal rendelkeznek, és ezek a szereplők a mostani politikai kurzusnak köszönhetően tudtak pozícióban maradni vagy pozícióba emelkedni. Kikre gondolok? Itt van például Xantus Gábor, aki úgy lehetett a Magyar Művészeti Akadémia alapító tagja, hogy korábban erdélyi magyar írókról jelentett, aktív besúgó munkát végzett. Ez már egyértelműen kiderült. Orbán Viktor miniszterelnököt itt, e ház falai között szembesítettem ezzel, ő azt mondta, hogy utánanéz, de azóta sem érkezett semmi visszajelzés. Tehát azt kell levonnom következtetésként, hogy önök szerint ez rendben van, belefér, volt szekus besúgók Magyar Művészeti Akadémián való tartása belefér ebbe a politikai, nemzeti-kereszténydemokrata kurzusba. De ott van például Szita Károly kaposvári polgármester, aki III/II-es operatív tiszt volt, és most a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke. Vagy például Tasnádi László, aki egészen 2016-ig belügyi államtitkár tudott lenni úgy, hogy III/II-es tiszt volt. Vagy például Békés Sándort említhetném, aki szintén III/III-as besúgóként kormányzati nyomásra lett egy vadászati szaklap főszerkesztője. Vagy itt van például a kevésbé ismert nevű Horváth József, aki úgy lett az Alapjogokért Központnak a dolgozója - nem tudom, érzik-e a szürrealitását ennek -, hogy korábban alhadnagyként aktívan támogatta, a munkájával építette a szocializmust és működtette az elnyomó rendszert. Itt kiemelném: nem olyan emberekről van szó, akik kiszolgáltak egy rendszert, hanem olyanokról, akik aktívan működtették, vezetői voltak az állami terrornak. Ezek az emberek, önöknek köszönhetően, tarthatták meg vagy kaphattak új közjogi tisztségeket. Hogy van ez a dolog, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim? Hogy férhet össze egymással ez a két dolog? Ha önök kormányzati missziójuknak tekintik, hogy feltárják és bemutassák a kommunizmus bűneit, akkor hogyan emelhetnek piedesztálra a kommunizmus bűneiben nemhogy osztozó, részt vevő, hanem vezető szerepet vállaló embereket? El kellene dönteni, hogy melyik, mert vagy az egyik, vagy a másik, a kettő nem fér meg egymás mellett, és az egyik hitelteleníti a másikat. Mindaddig nem fogják tudni hitelesen képviselni az antikommunizmus ügyét, a múlttal való őszinte szembenézést, a múlt feltárását, amíg a magyar állampolgárok azt látják, hogy egyes emberek, akik egy kivételezett klikkhez vagy körhöz tartoznak, minden bűnük mellett részt vehetnek ennek az új kurzusnak a történeti, kulturális elitjében vagy annak a másodvonalában.