Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 27. kedd - 192. szám - A Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló 2020. évi XC. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC (KDNP): - ELNÖK: - BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár:

1501 világos, hogy hogyan áll össze a 7,5 százalékos hiány. Én tisztelettel javaslom mindenkinek, hogy a beterjesztett törvényjavaslat részleteit nézzék meg. Pontosan ki van fejtve, hogy milyen célokra milyen kiadásokat szán a kormányzat. Ezzel át is térnék a következő pontra, a hiány és az államadósság szintje. Az hangzott el, hogy a 2010-es, 2006-os adatokat idézik ezek a magyar számok. E tekintetben azért hadd pontosítsam első helyen Mesterházy Attila képviselő urat: a tavalyi adósságráta 80,4 százalékos volt, nem a valaha volt legnagyobb hiány, nem a valaha volt legnagyobb adósságszám. A hiányszám valóban olyan, amelyet a 2000-es évek közepén láthattunk, de érdemes ezeket a számokat, az adósság- és a hiányszámot kontextusba helyezni. Először is, a kétezres évek közepén volt hat egymást követő év, amikor a magyar államháztartás hiánya az európai uniós országok közül a legnagyobb vagy a második legnagyobb volt. Ennek köszönhetően növekedett rendre az államadósság szintje, és bő tíz évvel ezelőtt azt láthattuk, hogy a magyar államadósság körülbelül 10 százalékponttal magasabb, mint az uniós átlag. Most miről van szó? A kormány által megcélzott 7,5 százalékos hiány a 2021-es legfrissebb tagállami előrejelzések szerint kisebb, mint az Európai Unió átlaga. Hadd idézzek néhány országot saját tagállami dokumentumból! Németországi hiány 8,9 százalék GDP-arányosan, Franciaország 9,1, Olaszország 8,8, Ausztria 8,4, de ha a V3-ak adatát nézem, Szlovákia 7,4, Csehország 8,8, Lengyelország 6,9. Tehát a 7,5 százalékos GDP-arányos hiánycél valóban magas, hogy ha az elmúlt évek magyar adatát nézem, de ha nemzetközi kontextusban nézem ezeket a hiányadatokat, akkor már nem ez a helyzet. Ennek is köszönhető, hogy az adósságráta ugyan az elmúlt évekhez képest valóban magas szinten alakulhat, de még mindig jóval alacsonyabb, mint az uniós átlag. 2020 végén az uniós átlagos adósság 90,7 százalék volt. 2021-ben mi azzal kalkulálunk, hogy az adósságráta GDP-arányos mértéke csökkenni tud. Az Európai Unió átlagos, GDP-vel súlyozott adósságrátája a tavalyi 90,7 százalékról a tagállamok előrejelzése szerint 95,1 százalékra növekszik. Miért van szükség ilyen hiányra és ilyen adósságra? Azért, hogy a reálgazdaságnak támaszt adjunk. Európai bizottsági dokumentumokat idézek. Ezekben az szerepel, hogy egyáltalán nem biztosítani stimulust nagyobb hiba, mint túl sok stimulust biztosítani. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság maga javasolta a maastrichti szabályrendszer felfüggesztését. Ha kontextusba helyezzük az adósságszámot nemzetközi összehasonlításban, akkor engedjék meg, hogy magyarországi vonatkozásban is elmondjak néhány adatot az adósságszintről és az adósságpályáról. Keresztes László Lóránt frakcióvezető úr valahogy úgy fogalmazott, hogy karddal és adóssággal lehet egyes intézményeket... (Dr. Keresztes László Lóránt: Leigázni! Idéztem!) Frakcióvezető úr idézte a miniszterelnök urat. Ha megnézzük a magyar adósság szerkezetét, akkor azt látjuk, hogy bő tíz évvel ezelőtt 50 százalék fölött volt a devizában fennálló államadósság aránya. Ma 20 százalék alatti. Ha megnézzük a lakossági finanszírozást, akkor ez 2-3 százalék volt, ma 20 százalék feletti. Ha megnézzük a devizában fennálló adósság szerkezetét, egy jelentős diverzifikálás valósult meg. A frakcióvezető úr szóvá tette, hogy miért folyamodunk az államadósság finanszírozásán belül kínai vagy orosz forráshoz. Azért, mert ez a diverzifikálás része, és természetesen, ha egy jó projekthez projektfinanszírozást is el tudunk érni, akkor miért ne élnénk ezzel a lehetőséggel? Miért 7,5 százalékos a hiánycél? - kérdezte Varju László elnök úr. Azért, mert azt gondoljuk, hogy ez egyúttal lehetővé teszi a reálgazdasági stimulus biztosítását, másrészről pedig az adósságráta csökkentését. A költségvetés részleteit illetően többen úgy fogalmaztak, hogy a nyugdíjaknál a kormány elvesz az érintettektől. Azt hiszem, Mellár Tamás képviselő úr konkrétan ezt mondta, hogy nyugdíjat vesz el a kormányzat. Nézzük akkor ezt követően a tényeket! Egyrészről az inflációkövető nyugdíjrendszer biztosítása egy olyan törvényi kötelezettség, amelyet 2010-11-ben vállalva sokan azt gondolták, hogy ez egy merész vállalás, tudva az előző időszak pénzügyi problémáit, tudva azt, hogy 2010 előtt az akkori válságra válaszul, mondjuk, a 13. havi nyugdíj elvétele valósult meg. Abban a környezetben, amikor Magyarország túlzottdeficit-eljárás alatt volt, Magyarország még az IMF-nek jelentős forrásokkal tartozott, igenis ez egy jelentős vállalás volt. A kormányzat, és ha úgy tetszik, az Országgyűlés ezt a vállalását nemcsak teljesítette, hanem számos esetben nagyobb mértékű emelés valósult meg, mint a tényinfláció szintje. Összességében nagyjából 10 százalékos az a reálérték-emelkedés, ami önmagában az inflációkövető emelésből valósult meg, hiszen ismétlem, amikor a tényinfláció év közben azt mutatta, hogy nagyobb az adat, mint a megvalósult nyugdíjemelés, akkor kiegészítő emelés volt, de amikor a tényinfláció kisebb volt, mint a tényleges nyugdíjemelés, akkor értelemszerűen a nyugdíjakból nem lett visszavéve semmi. De ezen túl ez a kormányzat és a kormány mögött a kormányt támogató Fidesz-KDNP-frakció döntése tette, teszi lehetővé a 13. havi nyugdíj visszaépítését és a gazdasági eredményeknek köszönhető nyugdíjprémium kifizetését is. Épp ezért nem tudom értelmezni azokat a felvetéseket, melyek szerint a kormányzat a nyugdíjasokon spórolna. Ha nem lett volna cél a nyugdíjasok munkájának, évtizedes munkájának az elismerése, akkor a kormány nem kezdeményezte volna a 13. havi nyugdíj visszaépítését, a kormány a