Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 27. kedd - 192. szám - A Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló 2020. évi XC. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):

1480 Látható, hogy nagyon sok minden változik a geopolitikai környezettől kezdve a világgazdaságig, és válságok sajnos nemcsak jönnek, hanem az elkövetkező időszakokban majd olyan helyzetbe kerülünk, hogy ezekkel egyre gyakrabban kell szembesülnünk. Tehát a kihívásokat is pontosan fel kell tudni mérni, s ezek alapján, ezek összefüggésében pontosan meg kell tudni határozni azokat a célokat, amiket el kell érnünk ahhoz, hogy ezekre a kihívásokra és az eddigi problémákra valóban megoldást találjunk. Figyelembe kell venni a válság hatásait, tanulságait, hogy nem mehetünk tovább olyan gazdaságpolitikai gondolkodás szerint, ahogy eddig. Már látható, hogy egész Európára, de Magyarországra nézve is a kiszolgáltatottság talán a leginkább megalapozott jelző. A válság ezt nagyon erőteljesen megmutatta. Azt tudom előrebocsátani a hozzászólásom elején, hogy én azt gondolom, önök mind a három szempontból alkalmatlanok voltak, tehát nem jól értékelik a helyzetet, nem tudnak megfelelő számvetést készíteni az előttünk álló kihívásokról, és nem is jól határozzák meg a célokat. Semmiképpen nem olyan irányba mozdulnak, hogy egy önellátó, leginkább a helyi termelésre vagy a regionális együttműködésre alapozott patrióta gazdaságpolitikát alapozzanak meg. Nem abba az irányba mennek, hogy végre megalapozzák, hogy a rendszerproblémákkal, például a leszakadó vidéki térségek felzárkóztatásával kapcsolatban eredményeket lehessen elérni, hanem éppen ellenkezőleg, még inkább kiszolgáltatottá teszik a magyar társadalmat és a magyar gazdaságot különböző beruházásokkal és nagyon furcsa politikai motiváció fűtötte megegyezésekkel. Itt alapvetően Kínára vagy Oroszországra gondolok. Mielőtt ezekről részletesen beszélnék és feltenném a kérdéseimet, engedjenek meg nekem néhány reakciót. Államtitkár úr az expozéjában arról beszélt, hogy nagyon fontos, jelentős kormányzati intézkedések voltak az elmúlt időszakban rendeleti szinten. Én azért hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy nagyon komoly mulasztások és nagyon komoly hibák sorozatát követte el a kormány. Alapvetően azt tudom mondani, hogy önök nem éltek, hanem visszaéltek a rendkívüli felhatalmazás lehetőségeivel, és elégtelen volt az a gazdaságvédelem, ami ebben a súlyos járványügyi helyzetben és a válság idején az önök részéről megmutatkozott. Csak néhány példával támasztom alá a kritikámat. Mint rengetegszer megfogalmaztuk, egy ilyen helyzetben át kell értékelniük azt a politikát, hogy adnak-e nagyobb segítséget a munkájukat elveszítő embereknek, a legnehezebb helyzetbe került családoknak. Rengetegszer indítványoztuk azt, hogy az álláskeresési járadék idejét három hónapról kilenc hónapra hosszabbítsák meg, de önök unos-untalan azt a mantrát követték, hogy márpedig a munkában hisznek és nem a segélyben. Azt viszont nem vették figyelembe, hogy nagyon sok ember nem azért nem dolgozott, mert nem akart, hanem azért, mert a korlátozások miatt egyszerűen elvesztették a munkahelyüket. Nyilván fontosak voltak a korlátozások nagyon sok tekintetben, gazdasági ágazatok leálltak, s egyszerűen csődbe mentek cégek, válságágazatok alakultak ki, és rengeteg ember így veszítette el az állását, nem pedig azért, mert az ő munkáltatói nem akartak volna üzemelni vagy ők nem akartak volna dolgozni. Számításaink szerint ez a lépés, tehát hogy kilenc hónapig járjon az álláskeresési járadék, 86 milliárd forintot tett volna ki. Ehhez képest hoztak egy olyan intézkedést - már említette Z. Kárpát Dániel képviselőtársam -, hogy a soha meg nem térülő és a magyar nemzeti érdekek szempontjait soha nem bemutatott Budapest-Belgrád vasútvonal tekintetében annyi pénzt költenek el a válság két évében, 200 milliárd forintot, amiből 175 ezer új munkahelyet lehetett volna teremteni. Majd azokat a dokumentumokat, amelyek ezzel a beruházással kapcsolatosak, egyszerűen titkosították. Tehát nem mutatták be, hogy két év alatt 200 milliárdot mire költenek, azt a 200 milliárdot, amit éppen lehetett volna a válságkezelésre, lehetett volna a legnehezebb helyzetbe került családok támogatására, lehetett volna egy megnövelt időtartamú álláskeresési járadékra fordítani. Önök ezt egyszerűen titkosították. Ezt a pénzt egy olyan projektre fordították, aminek a megtérülését és az értelmét nem tudták bebizonyítani, inkább titkosították. De hasonlóképpen milyen gazdaságvédelmi intézkedés volt az, hogy Mészáros Lőrinc szállodaláncának 18 milliárd forintos támogatást adtak állami forrásokból, miközben Mészáros Lőrinc az építőipari cégéből 11,5 milliárd forintos osztalékot vett ki? (16.40) És akkor ezt állítsuk szembe azzal, hogy önök nem adtak a kisvállalkozásoknak megfelelő támogatást, mondhatjuk, hogy a sereghajtók között vannak az Unió szintjén abban a tekintetben, hogy mennyi támogatást adtak a legkisebb vállalkozásoknak. Szűcs képviselő úrnak volt egy erős mondata, miszerint önöknek a válságkezelés nem az elvonásokról, nem a megszorításokról szólt. Azt hiszem, ezt nagyon sokszor megcáfoltuk már. Egészen brutális elvonások és brutális megszorítások érintették az önkormányzatokat. Erről már beszéltek a képviselőtársaim is, itt alapvetően a politikai szempontok jelennek meg. Az önkormányzatok esetében egymás után jöttek a megszorító intézkedések, gépjárműadó elvétele, iparűzési adó, kivonult az állam a helyi közösségi közlekedés