Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. április 12. hétfő - 190. szám - Bősz Anett (DK) - az Emberi Erőforrások miniszterének - „Mikor hallják meg az érintettek szavát érettségi-ügyben?” címmel - ELNÖK: - BŐSZ ANETT (DK):
1214 DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Nézze el nekem, de nem követjük minden helyi médiumnak a tudósításait, de általánosságban azt el tudom önnek mondani, hogy nem tartom feladatomnak, hogy bármely médium szerkesztőségi munkáját minősítsem. Abban mindenesetre biztos lehet, hogy nem fogunk szerkesztőségekbe berontani (Dr. Rétvári Bence: Így van!), mint ahogy az ön szövetségese megtette. Nem fogunk tévészékházba berontani, mint ahogy gyakorlatilag az összes baloldali párt képviselői megtették, és nem fogunk fenyegetni újságírókat azzal, hogy eltiltják őket a szakmájuktól, mint ahogy pár nappal ezelőtt az ön szövetségese megtette. (13.40) Ez mind megtörtént az elmúlt időszakban, és akkor nem emelte fel a szavát (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból. - Az elnök csenget.), és éppen ezért napnál világosabb, hogy ön nem a véleményszabadságot tartja fontosnak, hanem egész egyszerűen csatlakozott ahhoz a baloldali kórushoz, amelyet szimplán zavar az, hogy sokféle vélemény létezik a magyar nyilvánosságban. Ami a nem közszereplő családtagokkal kapcsolatos felvetéseit illeti, szerintem a nem közszereplő családtagoknak nem ugyanazt kell elviselniük, mint a közszereplőknek. Ha mi ebben egyetértünk, azt azért tegyük hozzá, hogy az ön párttársai és szövetségesei nem értenek velünk egyet, mert ha megnéz egy tetszőlegesen kiválasztott parlamenti ülést, folyamatosan támadják a családtagokat. Ami pedig az agresszivitást illeti, az ön új főnöke pár nappal ezelőtt fenyegetett börtönnel kormánypárti képviselőket. Előtte földönfutással fenyegetett művészeket. Egy másik szövetségese pártból indítana koncepciós pereket. A frakcióvezetőjük abban látja a politikája lényegét, hogy a folyamatos balhézások terepévé tegye az Országgyűlést. Szóval, ha normálisabb hangnemet és kevesebb gyűlöletet szeretne a magyar közéletben, akkor arra kérem, hogy kopogtasson nála, majd utána együtt elmehetnek az Apró-villába. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.) Bősz Anett (DK) - az Emberi Erőforrások miniszterének - „Mikor hallják meg az érintettek szavát érettségi-ügyben?” címmel ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Bősz Anett képviselő asszony, a DK képviselője, kérdést kíván feltenni az Emberi Erőforrások miniszterének: „Mikor hallják meg az érintettek szavát érettségi-ügyben?” címmel. Tisztelt Képviselő Asszony! Rétvári Bence államtitkár úr fog önnek válaszolni. Bősz Anett képviselő asszonyé a szó. Parancsoljon! BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A tavaly március óta zajló digitális oktatás, már ahol sikerült, elsősorban a tanárok és a szülők közös projektje lett, központi segítséget alig kaptak hozzá. A kormány a rendszer legnagyobb veszteseire sem volt tekintettel; elsősorban azokra gondolok itt, akik otthoni internet, számítógép, netán áram hiányában nem kapcsolódhattak be az oktatásba, így jó eséllyel le is morzsolódnak majd. Egy táblagép 40 ezer forintért már beszerezhető, a költségvetésbe visszafolyó áfa elérhetővé tenné azt, hogy árengedményt is beszámítva a kevesebb mint 1 millió 200 ezer nappali tagozatos tanulónak ilyet juttassanak, ez mindössze 40 milliárd forintba került volna. Többet használt volna ennek a nemzetnek, mint a Nemzeti Hauszmann-program, amire a költségvetési előirányzaton felül kétszer ennyit költöttek, tisztelt államtitkár úr. Az elmúlt év legnagyobb vesztesei között vannak az érettségiző diákok is. Nemcsak az olyan, felnőtté avatási szertartásokból maradtak ki, mint a ballagás vagy az érettségi bankett, de a közvetlen vizsgafelkészülés lehetőségét is elveszítették, ami dráma. Hiába mondják, hogy a tavalyi érettségi átlaga még jobb is lett a szokásosnál, a mostani próbaérettségi eredményei azonban már rosszabbak, mint a többéves átlagok. A most érettségizni készülők tehát megjósolhatóan kárvallottjai lesznek az elmúlt abnormális iskolaévnek. Húsz hónapból 14 hónapot veszítettek el ezek a diákok, tisztelt államtitkár úr. Annál, hogy mi lesz az önhibájukon kívül a szokásosnál várhatóan nehezebb feladatokkal szembesülő érettségizőkkel, még fontosabb az egészségügyi kérdés. Nem lesz meg a tanárok átoltottsága várhatóan az
