Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. április 12. hétfő - 190. szám - Az ülésnap megnyitása - Megemlékezés a felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
1190 Az alapító atyák, Konrad Adenauer, Alcide De Gasperi és Robert Schuman hitték, hogy Európa újjáépítése csak mindenki számára elfogadható alapzaton nyugodhat. Számukra ez a közös morális alap egyértelműen a keresztény etika volt. Hittek abban, hogy az ókori görög demokrácia ideája csak az Isten előtti, nemeken, fajokon, osztályokon átívelő egyenlőségre, a társadalom tagjainak személyes részvételére és felelősségére épülő modern kereszténydemokráciában tud kiteljesedni. Ma visszatekintve fel kell tennünk a kérdést, miként gazdálkodott Európa az elmúlt évtizedekben görög, római és keresztény örökségével. A 70 év során az európai demokráciák intézményi értelemben egyre inkább jól körülbástyázottakká váltak, de ez a folyamat sajnálatos módon a néptől való eltávolodással, elszakadással is együtt járt, egyfajta uniós elitpolitizáláshoz vezetett. Ez utóbbinak tipikus példája a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés ügye, amikor is a brüsszeli elit teljes mértékig figyelmen kívül hagyta nemcsak az állampolgárok, de még az Európai Parlament döntését is. Ez a fajta eljárás nemcsak a demokráciába vetett hitet ássa alá, hanem az antik Róma egyik legrosszabb örökségét, a birodalmi gondolkodást is felszínre hozta. Nem véletlen, hogy az alapító atyák számtalanszor hívták fel a figyelmet ennek a veszélyére, ugyanakkor kiemelten fontosnak tartva az európai nemzetek különbözőségeiből fakadó előnyöket. (12.00) De ezt az előnyt - miként azt Robert Schuman hangsúlyozta - csak akkor lehet kihasználni, ha érvényesül a demokrácia és a nemzetek közötti kapcsolatok egyenlőségének keresztény tanításból fakadó alapelve. Sajnálatos és szerencsétlen módon éppen az alapító atyák által legfontosabbnak tartott keresztény alapokat becsüli meg ma a legkevésbé a nyugat-európai vezetés és az ahhoz szorosan kötődő elit. Sőt, egyre inkább azt tapasztalhatjuk, hogy a keresztény értékeket tudatosan és szisztematikusan igyekeznek kiszorítani a hétköznapokból, miközben a kollektivista multikulti és antirasszista mozgalmak erőszakos tüntetéseikkel, a múlt átírására irányuló törekvéseikkel mindent megtesznek az európai kultúra felszámolására. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekről Nyugaton lassan már beszélni sem lehet büntetlenül, mint azt Petry Zsolt esete is mutatja, aki őszinte véleményéért végül az állásával fizetett a véleménynyilvánítás szabadságára oly kényes Németországban. Schuman egykoron úgy fogalmazott: Európa keresztény lesz, vagy nem lesz. Ma ez a kérdés aktuálisabb, mint az elmúlt évtizedekben bármikor, hiszen ha nem tudjuk megállítani az értékeink feladását jelentő, többek között a nemi azonosság, a nemzeti szuverenitás és az önazonosság feloldására irányuló törekvéseket, akkor semmi sem tudja majd megvédeni a migráció és a járvány szorításában vergődő, egyre jobban értékeit vesztő Európát. Az alapító atyák személyes életútja, az akkori ateista diktatúrák idején tanúsított bátor ellenállásuk, majd a második világháborút követően vezetésükkel végbement szellemi és gazdasági megújulás, fellendülés arra kötelez valamennyiünket, hogy erőnket megfeszítve küzdjünk azért, hogy Európának ne csak keresztény múltja, hanem keresztény jövője is legyen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében dr. Orbán Balázs államtitkár úr, miniszterhelyettes kíván válaszolni. Öné a szó. DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Alelnök Úr! Ha végignézünk az európai kontinens történelmén, hatalmas teljesítmények tárulnak a szemünk elé: kimagasló kulturális értékek, filozófiai felismerések, megdöbbentően jó gazdasági teljesítmény, virágzó tudomány és folyamatos politikai innováció. Sajátos, hogy ezen magasságokat időről időre összeomlások, történelmi kataklizmák, véres háborúk tarkítják. Talán éppen ez annak a fausti elemnek a megnyilvánulása, amellyel egyesek jellemezték a nyugati civilizációt. Irdatlan erőfeszítéseinkben néha kicsúszik a kezünkből az irányítás, s ami addig inspiráló és teljesítményre sarkalló volt, az hirtelen rémálommá válik. Az Európai Unió létrejöttét számos körülménnyel szokták magyarázni. Egyesek szerint biztonságpolitikai szempontok miatt jött létre, mások a gazdasági együttműködés előnyeire hívják fel a figyelmet, megint mások pedig a politikai okokat, a kontinens egyesítésének az igényét veszik elő. De ha eggyel hátrébb lépünk, azt láthatjuk, hogy az Európai Unió egy történelmi tapasztalatokra adott innovatív válasz: modern polgári demokráciák társadalmi értékeit fordította le európai nyelvre, és alapozta meg a fejlődést a következő évtizedekre. Sokkal több is történt ennél a Szén- és Acélközösség létrejöttekor. Az Európai Unió ugyanis arra is vállalkozott, hogy a kontinens történelmében megtapasztalt hihetetlen erőket mederbe terelje, hogy a
