Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 9. péntek - 189. szám - Az ülésnap megnyitása - A Jövő Nemzedék Földje Alapítványról, a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról és az ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a MOL - Új Európa Alapítvány létrehozásáról és a részére történő... - ELNÖK: - HOLLIK ISTVÁN (KDNP):

1134 De ott van még a finanszírozás. A finanszírozásban az állam a továbbiakban is részt vesz, ahogy itt elhangzott, arra biztatják az egyetemeket működtető alapítványokat, hogy kössenek hosszú távú, a működést garantáló megállapodásokat a finanszírozásról az állammal. Ugyanakkor az állam megrendelői szerepbe való átlépése lehetőséget teremt arra az állam számára, hogy önmaga is végre az egyetemek közötti versenyt elindíthassa vagy élénkíthesse. Tehát azt gondolom, az állami szerepvállalás nem szűnik meg, és annak jótékony hatásai lesznek. Sok kritika érte azt a szerintem jogos megjegyzését a kormányzatnak, hogy ez a modellváltás hatékonyabbá teszi az egyetemeket, és végső soron versenyképessé teszi azokat. Olyan kritikák jelentek meg, hogy egyáltalán hogyan mérhető a versenyképesség. Én még eggyel visszaugranék, mert a versenyképesség találó szó, az van benne, hogy képes-e az adott illető a versenyre. Ha ma megnézzük a magyar felsőoktatást, lehet, hogy azt kell mondanunk, hogy néhány szereplője képes a versenyre, de hogy versenyben való részvételre önmagától nem volt ösztönözve, az egészen biztos. Tehát lehet, hogy versenyképes, bár szerintem inkább egyre kevésbé, ez is indokolja a modellváltást, de a felsőoktatás rendszere egyáltalán nem volt érdekelt abban, hogy kimenjen a piacra a felsőoktatási intézmény és versenyezzen a többi egyetemmel. Előkerült szintén alelnök úr részéről a minőség és a mennyiség kérdése. Azt gondolom, hogy van közöttünk egy nagyon fontos különbség. Elnök úr, mintha azt mondta volna, hogy a korábbi, szocialista időszakban inkább a mennyiség volt a cél, hogy minél több diplomás ember legyen, és hogy 2011-ben ezzel a polgári kormányzat szakított, és a minőségre helyeztük a hangsúlyt. Azt gondolom, hogy ez egy téves felfogás. Szerintem nem lehet a minőséget meg a mennyiséget szembeállítani egymással és azt mondani, hogy „vagyvagy”; a mi véleményünk szerint „és”. Azt értem egyébként, hogy a szocialista kormányzatok eredményéből kiindulva a bolognai rendszer - valóban az a következtetés vonható le -, az a rendszer lényegesen több diplomát adott ki, de azt is lehetett látni, hogy ezzel együtt a felsőoktatás színvonala csökkent. Tehát juthat arra a következtetésre, hogy a mennyiség megnövelése mindenképpen a minőség rovására megy. De azt gondolom, hogy ez nem szükségszerű. Ez a rendszer, amely behozza a működtetők nagyobb felelősségét és az egymás közötti versenyt, be fogja bizonyítani, hogy ez lehetséges. Én emlékszem még azokra a baloldali kiváló közgazdászokra, akik megmondták, hogy nem lehet úgy gazdasági növekedést élénkíteni és nagy gazdasági növekedést elérni, hogy közben egyébként nem nő, hanem csökken az államadósság, és a költségvetés is konszolidálódik. Azt mondták, hogy ez nem lehetséges egyszerre. Csak úgy lehet élénkíteni a gazdaságot, ha növeljük az államadósságot. De szerintem a Fidesz-KDNP, a polgári kormány gazdaságpolitikája erre is rácáfolt, ez egy jó példa, hogy lehet egyszerre a kettőt csinálni. Azt mondta alelnök úr, hogy a színvonal-emelkedés nem fog egyértelműen következni ebből a modellváltásból. Ezzel még egyet is tudok érteni, ugyanakkor azt kell szerintem megvizsgálni, hogy a színvonal-emelkedés lehetőségét mi szolgálja jobban: az, ha marad minden a régiben, vagy nagyobb felelősséget adunk a fenntartóknak, ösztönözzük őket a versenyre? Ebben, én azt mondom, a színvonalemelkedés lehetőségét ez az új modell sokkal inkább magában hordozza, mint a korábbi. Ezt egyébként a gyakorlati tapasztalatra alapozhatjuk, hiszen láthattuk, hogy az előző éppen ellenkező hatást váltott ki, arra biztatta az egyetemeket, hogy működjenek úgy-ahogy, de semmilyen mértékben nem ösztönözte őket arra, hogy a színvonal emelkedjen. Elhangzott az is, hogy a kuratóriumok változása nem autonómia, az feudalizmus. Azt gondolom, az, hogy a kuratórium változtathatja meg a saját összetételét, bevett céges gyakorlat, vállalkozások így működnek, az igazgatóság határozza meg, hogy ki legyen az igazgató, és adott esetben egy igazgatósági tag is lehet, vagy a kuratórium tagja például az OTP esetében elnök és vezérigazgató egyben. Tehát azt gondolom, hogy itt egy céges gyakorlat beemeléséről van szó, ami nem példa nélkül, és azt gondolom, semmi kivetnivaló nincs benne. A finanszírozásról sok szó esett. Itt is bejöttek azok az érvek, hogy tulajdonképpen fenyegetéssel érte el a kormány, hogy a modellváltás létrejöjjön. Ennek éppen Hiller alelnök úr adta a legjobb cáfolatát, aki azt mondta, hogy a modellváltást nem választó ELTE is fog fejlesztési forrásokat kapni. Tehát akkor az a baloldali állítás, hogy csak ilyen fenyegetésekkel érte el a modellváltást, hogy akkor kaptok majd fejlesztési forrást, ha az alapítványi működésre álltok át, ez nem állja ki a valóság próbáját. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy ha megnézzük más, sikeresen működő egyetemek példáját, legyen szó egyébként állami fenntartásúról, magánegyetemről vagy alapítványi fenntartásról, egy dolog biztosan szembetűnhet bárkinek; és legyen szó a legnagyobb magánegyetemekről vagy éppen a Hiller alelnök úr által