Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. április 9. péntek - 189. szám - Az ülésnap megnyitása - A Jövő Nemzedék Földje Alapítványról, a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról és az ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a MOL - Új Európa Alapítvány létrehozásáról és a részére történő... - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS (független):
1127 szerveznek ki olyan struktúrákba, amelyek egy esetleges kormányváltás után is ott maradnak önöknél. A megválasztott, népképviselettel, népfelhatalmazással bíró mindenkori magyar kormány nem lesz ura, mivelhogy csak lemondással vagy halállal szűnik meg a felsőoktatási intézményeket, egyetemeket felügyelő alapítványok esetében a kinevezés, lehetősége sem lesz másként eljárni. Ez gyakorlatilag egy második spontán privatizáció, ami pont annyira spontán, mint az első volt, nagyjából semennyire. Bármennyire is elcsépelten hangzik, sajnos igaz, hogy önöknek semmi más nem számít, és semmi más célja nincs ezeknek a törvényeknek, mint az időkorlát nélküli hatalom, a korlátlan pénz és hatalom, amely az önök és az önökhöz közel állók körében fog összpontosulni. (Dr. Hoppál Péter: Ezt még egyszer! Nem értettem.) Felmerül a kérdés, hogy miért csinálják mindezt, mi a mögöttes koncepció, mi a terv. Én azt gondolom, hogy Orbán Viktor nagyon sokat tanult. Nagyon sokat tanult Kádártól, Antall Józseftől, Horn Gyulától, és nagyon sokat tanult az első kormányának a hibáiból is. A kommunista nómenklatúra, hogyha ez a kifejezés még mond önöknek valamit, 1989-et követő hatalomátmentése azt eredményezte, hogy a harmadik köztársaság első szabadon választott kormánya, Antall József kormánya egy nemzeti vergődésben volt végig, négy éven keresztül a kommunista mélyállammal szemben, és az első Orbán-kormány mozgási pályáját is folyamatosan megkötötte a kommunista nómenklatúra, az átmentett politikai-gazdasági hatalomnak a korlátai. Szeretnék önöknek felolvasni egy idézetet Orbán Viktortól 1994-ből, egyébként a volt MDF-es Debre-czeni Józsefnek, volt MDF-es képviselőnek, újságírónak nyilatkozta, idézem őt, a miniszterelnök úr szavai: „Nincs egy tanszék ebben a nyavalyás országban, ahol azok az emberek ülnének ma, akik szellemileg egy kormányváltást elő tudnának készíteni. Nincs egy lap, nincs se rádió, se tévécsatorna. Egy sincs.” - idézet vége. Szerintem nagyon fontos látni azt, hogy Orbán Viktor, aki ’94-ben így látta ezeket a folyamatokat, és a ’94 és ’98 közötti kormányzást követően is nyilván levonta a tanulságokat a kormányzásából (sic!), milyen következtetésre jutott. A következtetés szerintem az volt, hogy fel kell építeni egy saját mélyállamot a Nyugat által megtámogatott kommunista mélyállammal szemben. 2010 óta ennek vagyunk a szemtanúi. Az országnak a kiszervezése egy pontig nagyon sokak számára elfogadható, sőt támogatható is volt. A nemzeti tőkésosztály felemelésének az ígérete, biztos vagyok benne, hogy 1998 és 2002 között és 2010 után is nemcsak nagyon sok szavazót, de nagyon sok képviselőt, akár önök közül is, akik már akkor itt ültek ezekben a padsorokban, felmentett a lelkiismeret-furdalás alól. Amikor jöttek a hatalmi túlkapások, jött a hatalommal való visszaélés, akkor egy pontig meg lehetett ezt magyarázni azzal, hogy ki kell balanszolni, helyre kell állítani az egyensúlyt. A konzervatív vidéki értelmiség és a fővárosi polgárság nagyon-nagyon sokáig szemet hunyt önöknek a túlkapások miatt. A meggyötört, de a változásban mindig reménykedő középosztály önöket ebben nagyon sokáig támogatta, mert annak a fajta egyensúlynak a helyreállítását remélték a régi posztkommunista elit és az új nemzeti tőkésosztály között, amelyre önök ígéretet tettek. Nagyon sokan ebben az új, nemzetinek nevezett tőkésosztálynak a felemelésében a saját maguk felemelkedését is látták vagy várták. Azt várták, hogy majd az új nemzeti tőkések őket is szolgálni fogják. Amikor önök a saját választókerületükben járva jobboldali szavazókkal beszélgetnek, már azokkal, akik még őszintén el merik mondani a kritikáikat önöknek, akkor biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan elmondják önöknek, hogy hát azért nem ezt várták. Ami igazságosnak, sőt jogosnak is tűnhetett ’98 és 2002 között, illetve 2010 után, az egy ponton túl már nem volt tartható. (13.10) Valahogy mégiscsak az történt, hogy a hólabda elindult, elkezdett hömpölyögni a saját súlya alatt, és nincs megállás. Az, hogy ilyen törvénycsomagok kerülnek a Ház elé, nemcsak azt bizonyítja, hogy kiradíroztak, eltöröltek mindenféle belső féket, egyensúlyt, gátat és kontrollt, hanem azt, hogy nem tudnak megállni ezen a vonaton, nem tudják behúzni a kéziféket. A kis gömböc már felfalt tényleg mindent, az egész falut felfalta, de még éhes, és megy, és eszik, és ami az útjába kerül, mindent felfal. A miniszterelnök egy olyan személy benyomását kelti, nem feltétlenül külsőségekben, mint egy addiktív, súlyosan drogfüggő személy, aki egyre erősebb szerekhez nyúl, és egyre nagyobb dózis kell, egyre töményebb, egyre súlyosabb szerek kellenek, egyre nagyobb adagban. Az, hogy a kaszinók nyitva tarthattak a járvány harmadik hulláma tetőzése közelében, mikor mindenki másnak be kellett zárnia hetekig, az, hogy 540 milliárd forintból kínai egyetemet építünk, amikor a magyar egyetemek a fasorban sincsenek az európai egyetemek rangsorában, ezt mutatja, ez ennek a kórtünete. Ilyenkor jönnek, születtek meg azok a kommunista diktatúrákat idéző elborulások, mint a 66 milliárdos vadászkiállítás a 10 tonna szarvasagancsból. Kinek a bomlott agyából pattan ez ki, és hogy juthat el ez egyáltalán a megvalósíthatóságig? Ezeken szörnyülködni szoktunk a tankönyvben, amikor olvassuk a
