Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 9. péntek - 189. szám - Az ülésnap megnyitása - A Jövő Nemzedék Földje Alapítványról, a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról és az ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a MOL - Új Európa Alapítvány létrehozásáról és a részére történő... - ELNÖK (LEZSÁK SÁNDOR): - ELNÖK (LEZSÁK SÁNDOR): - DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről:

1121 Létre kellett volna hozni egy szakmai konszenzust, amelyben a szakma embereit kérdezték volna meg - baloldaliakat is és jobboldali szakértőket is -, hogy mondják el, hogy mit gondolnak, hogy hogyan lehet ezt az átalakítást véghezvinni, és aztán, ha a szakma kialakított volna egy konszenzust, utána egy társadalmi konszenzust kellett volna teremteni, vagyis hogy ez a befogadó társadalom hogy is viszonyul hozzá; majd ezek után pedig egy politikai konszenzusra is nagyon nagy szükség lett volna, arra, hogy a parlament pártjai - kormánypártok és ellenzéki pártok - egyezzenek meg a legfőbb alapelemekben. Itt elhangzott, elmondta államtitkár úr is és kormányzati oldalról Pósán képviselő úr is, hogy a kormánnyal olyan hosszú távú megegyezéseket kell aláírni, melyek 15-20 esztendőre vonatkoznak. Na de hát, tessék mondani, hogyha nincs politikai konszenzus, akkor hogyan lehet azt várni, hogy egy 15-20 éves szerződést az egyetemekkel az állam megköthet? Mi fog itt történni a következő 5-10 esztendőben? Erre egyébként Hiller képviselő úr is utalt a korábbiakban is, hogy vajon akkor ki fogja ezt szavatolni? Ha tehát nincs politikai konszenzus az ügyben, akkor egy következő kormány nyugodtan hivatkozhat arra, hogy kérem, a költségvetés nem teszi lehetővé azt, hogy ezt az egyezséget betartsuk. Tehát mindenképpen nagy szükség lett volna erre. A második dolog, amiről szeretnék néhány szót ejteni, az az, hogy többen hivatkoztak itt rá - nyilván maga az előterjesztő is -, hogy az egyetemek vezetői önállóan döntöttek arról, sőt ők kérték azt, hogy átalakítás legyen, hogy a modellváltás menjen végbe, és Nacsa képviselő úr egyenesen meg is vádolt bennünket, és azt mondta, hogy mivel a szenátusok ezt mindenhol megszavazták, ebből következően mi, ellenzéki képviselők ezt nem is kérdőjelezhetjük meg, hiszen a demokrácia így működik. Amikor ezt Nacsa képviselő úr mondta, akkor egy régi munkahelyi párttitkárommal való beszélgetés jutott eszembe, ő fogalmazta úgy, hogy miért vonom én kétségbe a szocializmus nagyszerűségét, amikor a választásokon az emberek több mint 90 százaléka szavazott a Hazafias Népfront jelöltjére. Ezt csak azért mondom el önnek, hogy értsük meg ennek az egész történetnek az abszurd jellegét. Én bízom benne, hogy nemsokára eljön az az idő, amikor nyilvánosságra kerül majd az, hogy milyen beszélgetések zajlottak le a minisztériumban, hogy vajon a miniszter úr mit mondott az egyetemi vezetőknek, mert egyébként én visszahallottam jó pár olyan dolgot, amiben az volt benne, hogy ha ők most önállóan ezt nem fogják kérni, akkor még annyi állami támogatást sem kapnak, mint korábban, és el fognak esni rengetegrengeteg fejlesztési forrástól a későbbiekben. Tehát az egyetemi vezetésekben mindenhol kényszerhelyzet alakult ki, vagyis olyan szituáció volt, ahol visszautasíthatatlan ajánlatot kaptak a minisztériumtól, és nekik dönteniük kellett, hogy ha nem egyeznek bele a modellváltásba, akkor hogyan állnak majd az oktató kollégák és a dolgozók elé, hogy még annyi pénz sem lesz, mint amennyi a korábbiakban volt. Vagyis ez egyértelműen azt mutatta, hogy egyáltalán nem szabad választás volt, hanem egy kényszerhelyzet, és amikor majd ezeknek a beszélgetéseknek a jegyzőkönyvei valamikor előkerülnek, akkor nagyon jól lehet majd ezt látni. De egyébként az „önállóan döntöttek”-hez még valamit: a szakszervezetek szinte mindenhol, minden egyetemen ellenezték ezt a modellváltást, és a diákok is ellenezték. Én magam is részt vettem olyan online konferencián, ahol több mint 800 diák vett részt és szavaztak, és több mint 90 százalékuk elutasította ezt az egész modellváltást. Ugyancsak a szakszervezetek is elutasították ezt, tehát szó sincs arról, hogy lenne egy széles körű konszenzus ebben az ügyben, még az egyetemi világon belül sem; és akkor még a társadalmiról nem is említettem egy szót sem, mert az úgy elő sem került, hiszen társadalmi viták nem is indultak be ebben az ügyben. (Dr. Hoppál Péter: Húszezer diák van, nem nyolcszáz!) Önök azt mondták többször is, hogy az autonómiát nem veszítették el az egyetemek: az autonómia, az egyetemi autonómia nemcsak hogy megmarad, hanem egyenesen sokkal erőteljesebb lesz most, mint a korábbiakban volt, mert a kormányzati szintről a kuratóriumok kezébe kerül az egyetemek irányítása, és ebből következően ez egy decentralizált dolog. Igen ám, csak itt az a helyzet, hogy magát az alapítványi átalakítást, azt mondom, hogy még elfogadhatónak is gondolnám abban az esetben, hogyha a mostani döntéssel csak a fenntartói jogok kerültek volna át vagy kerülnének át a kuratóriumokba, de ugyanakkor az alapító jogok nem. (12.30) És ha ehhez még hozzátennénk azt is, amire egyébként Keresztes Lóránt képviselőtársam is utalt, hogy ha a szenátusnak pedig megadnánk azt a jogot - és ilyen típusú törvénymódosítást adtunk be -, azt, hogy mondjuk, a kuratórium tagjainak több mint 50 százalékát vagy legalább 50 százalékát maga a szenátus választhassa meg, ebben az esetben valóban megmaradhatna az autonómia, mert akkor tulajdonképpen a kormányzat számára is, a mindenkori kormányzat számára - amelyet választanak az emberek -, meglenne az a lehetőség, hogy bele tud nyúlni a dologba, mert az alapítói jogok továbbra is nála vannak, az ő kezében vannak. Így