Országgyűlési Napló - 2020. évi téli rendkívüli ülésszak

2020. december 16. szerda - 177. szám - A Magyar Nemzeti Bank 2019. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

66 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2020-ban két dolgot nem tudtunk elérni, hogy Nacsa Lőrinc képviselőtársam szövegértési képessége fejlődjön (Z. Kárpát Dániel nevet.), illetőleg azt sem, hogy az emlékezetét valamilyen módon tudja javítani, tekintve, hogy ez a két hiányossága rendre, amikor valamely ellenzéki képviselő felszólalására reagál, mindig kiderül. Amikor Nacsa Lőrinc képviselőtársam számokról beszél és arról, hogy csökkent valamilyen hátrányos helyzetű adottsága a társadalomnak, akkor mindig nagyon fontos dolgokat felejt ki. Az egyik az, hogy az elmúlt tíz évben legalább 1 millió 200 ezer honfitársunk meghalt, és nagy eséllyel, mivel az idősebb korosztályból kerül ki az elhunyt honfitársaink nagyobb része, azon hátrányos helyzetű emberek csoportjai is köztük vannak, akiknek az elhalálozása miatt csökken a hátrányos helyzetű emberek száma. Ez az egyik társadalmi csoport. A másik, hogy ez alatt a tíz év alatt 300 ezer emberrel van kevesebb Magyarországon, magyar polgár. Nem az elvándoroltakról beszélek, a természetes fogyásról beszélek, azaz ennyivel több ember halt meg az elmúlt tíz évben, mint ahány született. Ne tessék röhögni, mert a KSH adatait idézem, tisztelt képviselőtársaim! Tessenek már legalább az objektiváció talaján maradni, amikor propagandabeszédet mondanak! Aztán azt sem szabad elfelejteni, hogy 600 ezer honfitársunk elvándorolt. Tehát azon hátrányos helyzetű embercsoportok létszámcsökkenése, amiről Nacsa Lőrinc képviselőtársam beszél, az egyszer az elhalálozásnak, másodsorban a természetes fogyásnak, harmadsorban az elvándorlásnak köszönhető. Illetőleg valóban van egy negyedik tétel, ez pedig a kedvezményezetti, kiváltságos társadalmi csoportok része. Ez azt jelenti, hogy az ő jövedelemnövekedésük, vagyonnövekedésük valóban olyan mértékű, amely nagyon sok szegény sorban lévő ember adatai alapján megteremtheti, hogy nőnek bizonyos életviszonyokat jellemző adatok. De azok csak átlagadatok, mint ahogy sokszor mondják képviselőtársaim, hogy az egyikük hosszú hajú, a másikuk kopasz, és az átlag az, hogy mindenkinek van haja, közben pedig lehet, hogy abban a közösségben a 20 százaléknak nincs is haja. Tehát tudomásul kell venni, hogy ezek az adatok nem tükrözik a társadalom valós állapotát. Aztán mindig elfelejti Nacsa Lőrinc képviselőtársam, hogy Orbán Viktor nem 2010 óta kormányoz, hanem Orbán Viktor már ’98 és 2002 között is kormányzott, amikor is a rablóprivatizáció még mindig zajlott. Tessék megnézni, hogy a Horn-kormány után az első Orbán-kormány mennyi állami vagyontól búcsúzott el, mennyit herdált el, mennyit adott el és síbolt ki a saját elvtársainak abban az időszakban! Úgyhogy arról beszélni, hogy más privatizált és más rabolt a privatizáció során, holott ez a kormány négy éven át éppen ugyanazt folytatta, bocsánatot kérek, mint az elődei... (Nacsa Lőrinc: Bocsánatot kérek...) - úgyhogy jó lenne, hogyha ezt a kérdést nem vetné a másik szemére. (Nacsa Lőrinc: Elnézést...) Aztán arról is beszélünk mindig, hogy egy országnak a gazdagságát nem az mutatja, hogy mennyi a gazdag ember, hanem hogy mennyi a szegény. Magyarországon, ha tetszik, ha nem, különösen olyan vidékeken, ahol egy átlagos képviselő soha nem fordul meg, rengeteg szegény ember van. Ha tetszik, ha nem, a társadalom még mindig nyugdíjasszegénységben él, és aktív szegénységben is. Ahol két gyerek van, azok a legszegényebb társadalmi csoportok, ha az átlagos jövedelemszintjüket és kiadási kényszerüket megvizsgáljuk. Való igaz, ilyen is ritkán van egy ország életében, hogy három gyerektől fölfelé a családoknál nőtt az életszínvonal. Igen, ezek az állam által adott kedvezmények ilyen érdekes helyzeteket is előidézhetnek egy társadalomban. Még egy dolgot hadd mondjak el önnek, tisztelt képviselőtársam! Ez pedig az, ami ma ebben a Házban volt. Napirend előtti felszólalásában Gurmai Zita megszólítja Novák Katalint. Novák Katalin föláll, és fölsorolja, hogy az Orbán-kormány mennyi családtámogatási kedvezményt adott, milyen rendszereket vezetett be, és ez mennyi családnak milyen csodálatos kedvezményeket adott. A nap második felében mit tárgyalunk? A Magyar Nemzeti Bank 2019-es beszámolóját, amiből kiderül, hogy tíz év alatt 20 000 milliárdról 32 000 milliárdra sikerült növelni Magyarország államadósságát. Én csak azt szeretném mondani, hogy ennél szimbolikusabb nap nagyon kevés van, mert ha Novák Katalin végigülte volna a mai napot, és még most is itt lenne, akkor a saját gyönyörű előadására megkaphatta volna azt a választ is, hogy az Orbán-kormány ezt a családtámogatási rendszert sikeresen az állam eladósításából finanszírozta. Nem saját forrásból, nem költségvetési forrásból, hanem eladósodásból finanszírozta!