Országgyűlési Napló - 2020. évi téli rendkívüli ülésszak
2020. december 16. szerda - 177. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára:
5 megtakarításokat, 3000 milliárd forintot a magyar emberektől, és az évi 0,8 százalékos GDP-arányos befizetést, összességében nagyjából 15 százaléknyi államadósságot. Tehát ha most a 2010-es állapottal hasonlítjuk össze, akkor 2020 végére nagyjából 95 százalékra ugrik az államadósság. Ez az önök gazdaságpolitikai teljesítménye a makroszámokat nézve. Ha se az embereket nem segítették, se az államháztartásra nem figyeltek, eladósították Magyarországot, eladósították a magyar családokat, akkor hol van a pénz? Elmondom, hol van a pénz: (Dr. Völner Pál: A Momentumnál!) a Fidesz-közeli oligarcháknál, a kétharmadba öntött közpénzkezelő alapítványoknál, amit konkrétan kormánytagokkal töltenek fel, hogy felkészüljenek a 2022-es vereségük utánra, bespájzoljanak a pártkasszába, és persze a fölöslegesen megvásárolt lélegeztetőgépeknél, Délkelet-Ázsiában vagy éppen a kínai vasútépítés vagy Paks II. fölösleges beruházásai nyomán az oroszoknál és az ázsiai országban. Úgyhogy kimondhatjuk, hogy önök a felelősek azért, hogy ilyen rossz helyzetben vannak a magyar családok, és ilyen rossz helyzetben van az államháztartás a 2020. év végén. Úgyhogy kérem önöket (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy ha már megbuktak, legalább ennek a felelősségnek tegyenek eleget, álljanak helyt, ne bújjanak ki gyáván alóla! Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, Tordai képviselő úr, jegyző úr. A kormány nevében Dömötör Csaba államtitkár úr fog válaszolni az elhangzottakra. DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Egy dologban talán egyetértünk, az pedig az, hogy ez a karácsony nem olyan lesz, mint a többi, és ennek az oka az, hogy egy olyan évet zárunk, amelyben egy korábban teljesen ismeretlen vírus emberek millióinak életére rontott rá, lakóhelytől, kortól és egyébként világnézettől függetlenül. Még nem vagyunk kinn a bajból, de a tanulság már jól látszik, hogy ha a nehéz időszakokban cselekvésre van szükség, akkor ehhez még mindig a nemzetállamok jelentik a legjobb keretet, a bajban mindenki hazatalál, a nemzeti kormányoktól várt és vár érdemi cselekvést, és a kormányok igyekeznek ennek az elvárásnak megfelelni. A másik fontos tanulsága ennek az évnek, hogy a legtöbb országban a sikeres védekezés érdekében az ellenzék képes volt lejjebb csavarni a politikai harcászati tevékenységét. Idehaza sajnos nem ez történt; mert miközben szinte az egész ország a járvány ellen küzdött, egy kicsi, maroknyi kivételt azért láttunk, a baloldali ellenzéket. A baloldali ellenzék végig a kormány ellen küzdött, de ez rendre az orvosokon és az ápolókon csattant. Amikor számonkérik az emberek halálát, akkor valójában az ő hozzáértésüket, az ő szakmai döntéseiket vitatják el és azokat támadják. (Tordai Bence: Nem igaz!) (9.10) Nehéz eldönteni, hogy az elmúlt hónapokban a baloldalon melyik volt az igazi mélypont. Az, amikor bejöttek ide és azt állították, hogy Magyarországon a legrosszabbak a halálozási statisztikák, és amikor ezt felhozzuk, még perrel is fenyegetőznek? Vagy amikor kihasználtak egy szerencsétlen sorsú embert, és azt mondták, hogy tízből kilenc hazaküldött beteg meghalt? Vagy amikor követelték a lélegeztetőgépeket, hogy aztán amikor a kormány beszerezte, azért kritizálják a kormányt, hogy miért szerzett be ennyi lélegeztetőgépet? Esélyes lehet a legmélyebb pontra az is, amikor a tesztekről indítottak álhírkampányt, azt állítva, hogy tízből nyolc tesztért Magyarországon fizetni kell, miközben az egy hazugság. Pinocchio-díjas volt ez is, de inkább talán a Korózs-díj kifejezés a megfelelő. Már a vakcinák ellen is megkezdték a hangulatkeltést, de remélem, nagyon remélem, hogy lesz annyi felelősségérzetük, hogy ezt mielőbb abbahagyják, azért is tegyék meg, mert emberéletek múlnak rajta. Ami a gazdasági vonatkozásokat illeti, ez a járvány a gazdaságot is oldalba kapta. Így az elsődleges feladatunk az, hogy védjük a munkahelyeket. Ha megnézi a költségvetést, az ideit és a jövő évit, akkor látja, hogy az emberéletek védelme mellett ennek a célnak van alárendelve minden. Azt természetesnek tartom, hogy javasolnak ezt-azt, javaslataik vannak a gazdasági ügyekben is. De ha annyira cselekednének, az a kérdésem lenne, hogy miért nem teszik meg azokon a helyeken, azokban az önkormányzatokban, ahol felelősséghez jutottak. Mert például könnyebb megélhetést követelnek,
