Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 26. hétfő - 159. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár:
920 A hétvégén emlékezünk majd a XX. századi magyar történelem legjelentősebb paraszti származású kisgazda politikusának, Nagyatádi Szabó István halálának évfordulójára, akinek az apja még a Széchenyi család féltelkes jobbágya volt, és akinek az életútja, azt hiszem, nagyon sok útmutatással szolgálhat minden itt ülő képviselőtársam számára. Hazánk legnagyobb és legtöbb időt megélt teremtő és megtartó társadalmi alakzatának, a parasztságnak, valamint a nemzetet ezer éven át őrző vidéki Magyarországnak a jeles képviselőjeként dél-somogyi szülőfalujában ember tudott maradni, a parlamentbe kerülve pedig államférfivá tudott válni. Ugyan miniszteri rangja okán megjárt neki a „kegyelmes úr” titulus, de ő akkor volt a legboldogabb, hogyha egyszerűen csak „Pista bátyám”-nak szólították; hazalátogatva pedig mindig megsüvegelte és „mester uram”-nak szólította egykori elemi iskolai tanítóját. Persze, az még nem egy tudás- és értelmiségellenes korszak volt, akkor még eszébe sem jutott senkinek, hogy a népes rokonsággal összefogva a nyílt utcán verjenek agyba-főbe egy pedagógust, mint ahogy történt az nem olyan régen a Heves megyei Kompolton. Akkor - szemben a mával - az állam és a társadalom nemcsak anyagi, de erkölcsi értelemben is megbecsülte a tanári hivatást, és a legsanyarúbb körülmények között élőktől a miniszterelnökig mindenki tudta: a pedagógus nem ellenség, az iskola pedig sokszor az egyetlen lehetőség. Nagyatádi Szabó István Földművelésügyi Minisztérium elé állított szobrának talapzatán így szól politikusi hitvallása, jelmondata: „Nem sebeket ütni, hanem sebeket gyógyítani jöttünk a parlamentbe.” Most, amikor a tudományon át a művészetekig minden téren újra tombol a rákosista „aki nincs velünk, az ellenünk van” bolsevik, akarom mondani: nersevik szemlélete, akkor jó lenne, hogyha a hatalom birtokosai is elgondolkodnának ezen. Persze, Nagyatádi Szabó Istvánt nem az a felfogás vezérelte, hogy a pénzért és a hatalomért mindenre képes legyen. „Már kétszer hazamentem a bársonyszékből kapálni, harmadszor is meg fogom tenni, ha már nem lesz rám szükség” - mondta egyszer. Halála előtt nem sokkal pedig így nyilatkozott: „45 kataszteri holdam van, de csak most, mióta a feleségem 15 holdat örökölt.” Ugye, milyen hihetetlen mindez a szinte semmiből százmilliárdos vagyonokat, több ezer hektáros uradalmakat összeharácsoló, luxusjachtozó, urizáló strómanok és politikusok világában? A végére pedig még egy, talán szintén tanulságokat hordozó anekdota. Amikor 1908-ban, 45 éves korában, első paraszti származású politikusként országgyűlési képviselővé választották, akkor ő ragaszkodott ahhoz, hogy az ülésteremben is viselje a csizmáját, a kisgazda öltözetet. Ekkor a fanyalgó urak állítólag őt mintegy lebüdösbunkózták, és béresnek csúfolták. Pista bátyánk nem volt egy sértődős ember, körbenézett, és csak annyit mondott: ennyi ökör mellé bizony elkelne egy béres is. (11.50) Nos, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ha valamilyen csoda folytán feltámadna és itt lenne közöttünk Nagyatádi Szabó István, akkor gyanítom, megpödörné a bajszát, feltűrné az inge ujját, a markába köpne, és nekiállna kitakarítani Augiász istállóját, ahol bizony magasan áll a messzire bűzlő trágya. Tisztelt kormánypárti Képviselő Urak és Hölgyek! Kérdezem önöket, hogy így krumpliköztársaságot építve, átgázolva mindenen és mindenkin, hogy érzik, mennyire tudnak megfelelni ennek a dél-somogyi parasztember által alkotott, felállított mércének? Várom a választ. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.) (Gelencsér Attila elfoglalja a jegyzői széket.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Ander Balázs képviselő úr. A kormány nevében megadom a szót Farkas Sándor képviselő úrnak, aki válaszolni kíván az elhangzottakra. FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy azok a gondolatok, amelyeket itt képviselő úr most előhozott, és Nagyatádi Szabó István korábbi nagyszerű mezőgazdasági miniszterrel kapcsolatban elmondott, azok valóságtartalma a miniszteri jellemzésben igaz, de az összevonása a mai képzetekkel, és a mai helyzetbe való ültetése viszont szerintem alaptalan. Már csak azért is, mert ha a magyar mezőgazdaság fejlődését és az elmúlt évtizedek lépéseit megnézzük, számtalan olyan eset történt, amikor igazából nem minden esetben - és ez akár a kisgazda
