Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. szeptember 21. hétfő - 150. szám - A hozzátartozók sérelmére elkövetett súlyos személy elleni erőszakos bűncselekmények áldozatainak fokozottabb védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): - ELNÖK: - DUNAI MÓNIKA (Fidesz):

96 csenget.), hiába hozunk itt minden héten törvényeket (Az elnök csenget.), nem fogunk tudni sikereket elérni. Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK: Két percre megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak. DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót. Még van annyi idő hátra a ciklusból, hogy hátha Nacsa Lőrinc képviselőtársunk megtanul szöveget értelmezni. (Derültség az ellenzék soraiban.) Drukkolunk neki. Én inkább azt várnám el a gyűlölködés és az ellentmondás helyett, hogy például a férfitársadalmunk, a vezető férfi politikusok csináltassanak olyan videókat, amelyeken az van, hogy ne bántsd a gyerekedet, ne bántsd a párodat! Mindig csak arról beszélünk, hogy olyan videókat készítsünk, amelyeken azt üzenjük az áldozatoknak, hogy van segítség. Nem! Az nem elég! Oda kell mellé tenni azt a videót, amelyen férfiak, komoly, ismert, elismert férfiak azt mondják, hogy nem, ez semmire sem megoldás. (20.20) Ha nehézségeid vannak, ha pszichés problémád van, ha kudarcaid vannak, ha frusztrációd van, ha szexuális problémáid vannak, akkor van segítséged, és nem az erőszak a megoldás. Ne azt bántsd, aki szeret téged! Én elképzelem, a szemeim előtt megjelenik az a videó, amit lehetne csinálni, és a közszolgálati csatornákon mutatni az embereknek, hiszen rendkívül erőteljesen médiafogyasztó a társadalom. Ezekkel a szavakkal, mondatokkal, üzenetekkel óriási eredményt lehetne elérni. Nem a törvényekkel, még ha ezt természetesen meg is fogjuk szavazni, de ez úgysem lesz elég! S arról ne is beszéljünk, hogy azok a társadalmi csoportok, amelyek ilyen cselekményeket esetleg elkövetnek, nem is tudják, hogy milyen törvények vannak, nem is olvasnak újságot, nem látják, hogy a parlament ezzel a kérdéssel foglalkozott, és ott a képviselőknek mi volt az álláspontjuk. Sajnos a mi vitáinkat, a mi beszélgetéseinket, amit itt folytatunk, a társadalomnak talán 1 százaléka ismeri. Ki kell mennünk e Ház falai közül, és oda kell mennünk az emberek közé, hogy az ilyen jelenségek, az ilyen problémák megszűnhessenek. Nekünk kell kérnünk az embereket arra, hogy ezt ne tegyék. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most további képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót Dunai Mónika képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőjének. DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az eredeti felszólalásom előtt engedjék meg, hogy két dologra nagyon röviden reagáljak. A baloldali padsorokból többen a kapcsolati erőszak, illetve a családon belüli erőszak fogalmát említették. Én azt láttam, hogy néhányuknak - elnézést kérek, de ezt kell hogy mondjam - téves az ismeretük és a felfogásuk erről a két fogalomról. Ugyanis a családon belüli erőszak egy szűkebb fogalom. Nem véletlen az, hogy a magyar Országgyűlésben és a magyar törvényekben, a Btk.-ban nem családon belüli erőszak, hanem kapcsolati erőszak van megfogalmazva, hiszen sokkal több emberre - volt házastársra, élettársra, akik egyébként klasszikusan ma már nem alkotnak családot - vonatkozik. Én tehát azt gondolom, nagyon helyes az, hogy a Btk.-ban sem családon belüli erőszakról, hanem egy szélesebb körről, kapcsolati erőszakról beszélünk. A másik, hogy azzal, amit Varga-Damm Andrea említett, hogy nekünk kell elöl járni, nekünk kell példát mutatni, nekünk kell az emberek közé kimenni, teljesen egyetértek. De hiteles-e ez jó néhány parlamenti képviselőtől? - kérdezem. Mert amikor az interneten keresztül vagy a televízióadásban, nem élőben, hanem a híradásokon keresztül azt látják gyermekek, felnőttek, mindenki, hogy vannak olyan képviselők, akik nem tartják be a szabályokat, akik kiabálnak a parlament ülésein, akik randalíroznak, akik megtagadják a munkát, akik kivonulnak, leteszik a munkát, akkor azt gondolom, hogy ez nem egy jó példamutatás. Én egyetértek azzal, hogy mindenki mutasson példát, és azt gondolom, hogy ez lenne a követendő mindenki részéről. Örülök, ha néha a baloldali padsorokból is hallok ilyen véleményt. Azt kérem, hogy ha ez a véleményük, akkor így is cselekedjenek, és mutassanak példát.