Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. szeptember 21. hétfő - 150. szám - A hozzátartozók sérelmére elkövetett súlyos személy elleni erőszakos bűncselekmények áldozatainak fokozottabb védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről:

91 a szőnyeg alá söprik a családon belüli erőszakot, és tényleg csak néhány kirívó esetről szerez a közvélemény tudomást, és olyankor persze mindenki felháborodik, de tudjuk nagyon jól, hogy rengeteg eset rejtve marad a hatóságok elől. Miért marad rejtve? Magyarországon szokás az áldozathibáztatás. Rengeteget hallottam már különféle erőszakot átélő hölgyekkel vagy néha urakkal kapcsolatban, hogy bizonyára rászolgált, azért verték meg, mit csinált, hogy ennyire megverték; de igen, sajnos. Heves vitákba kezdünk ilyenkor, hiszen azt gondoljuk és az az álláspontom, hogy nem lehet olyan dolgot elkövetni, amiért ez jár cserébe, mert ha valakivel nem lehet együtt élni, akkor azt a kapcsolatot meg lehet szüntetni. Ennél sokkal súlyosabb azonban az, amiről Gyüre Csaba beszélt, a gyermekeken elkövetett abúzus. Ugyan külön törvényi tényállás a kiskorú veszélyeztetése és bántalmazása, de mégis ez is rejtve marad, hiszen erről nem szeretünk beszélni. Engem nagyon sokan megrónak akkor, amikor kimondom azt, hogy családon belüli erőszak, merthogy ez nem családon, hanem kapcsolaton belüli, de én meg úgy gondolom, hogy szülőkkel szemben is elkövetnek erőszakot, az pedig nem egy kapcsolat, hanem a család, és lehet, hogy nemcsak férj és feleség között játszódik le egy ilyen jelenet vagy egy ilyen eset, hanem más családtagok között is. Úgy gondoljuk, hogy a szakembereknek olyan fokú a leterheltsége, és mint már említettem, alacsony a bérezésük is, hogy ezek mind a rendszert gyengítik. Felül kellene vizsgálni a gyermekvédelem rendszerét, a gyámhatóság működését, a felügyelt kapcsolattartás gyakorlását. Magam is ismerek olyat, aki átesett ilyen erőszakon, illetve sajnos olyanokat is ismerek, akiknek a gyermekét bántalmazta vagy az édesanya, vagy pedig az édesapa, már ha őket lehet édesnek nevezni. Sajnos, ilyen is előfordul, és bizony azt látjuk, hogy a rendszerben rengeteg hiba van: az eljárásrendekben, a kételkedő nyomozókban, azokban, akik felveszik a jegyzőkönyvet. Persze, természetesen azt szokták mondani, hogy bárki mondhat bármit, amíg nem bizonyosodik be, hogy igazat mond, addig nem lehet megvádolni senkit, ezt mi értjük, de mégis a hozzáállásban súlyos problémákat láttunk. Nem tudom, tudják-e azt például, rendszeresen előfordul az, hogy ha a gyermekkel szemben elkövetett, mondjuk, abúzus vagy ilyen bántalmazások során a vélt elkövető férfi, akkor is sokszor férfiak vizsgálják ezeket a gyerekeket; köztudott, hogy azért nem tudnak úgy megnyílni, mivel férfi követte el azt ellenük. Ezenkívül pedig nagyon sok olyan civil szervezet van, amelyik foglalkozik hasonló dolgokkal: tanácsot ad, jogvédő munkát végez, jogalkotást segítő javaslataikkal megkeresnek bennünket is, szakemberek képzésével, a lakosság szélesebb körét célzó tájékoztató kiadványaikkal is fellépnek; szerintem nagyon fontos ezeket a szervezeteket támogatni. Már többször elmondtam, de ezzel kapcsolatban is igaz az, hogy nagyon jó lenne, ha az úgynevezett társadalmi célú hirdetések ilyesmiről is szólnának, tehát hogy van segítség, merjen a hatóságokhoz fordulni az áldozat. Sokakat akár éveken át fogva tartanak az elkövetők, nem engedik őket ki a lakásból és így tovább, tehát egészen elképesztő esetek vannak. Szerintem a fiataloknak is nagyon fontos lenne mentális egészséget, szociális felzárkóztató programokat indítani, és már az iskolában kellene ezekről a dolgokról beszélni. Úgy gondoljuk, hogy fontos lenne egy családon belüli erőszakra orientálódó kutatási programot is létrehozni. Fontos lenne tudni azt, hogy milyen okok vezettek az erőszakhoz, hiszen sok esetben az elkövető is valamikor áldozat volt, vagy elszenvedett családon belüli bántalmazást, vagy úgy nőtt föl, hogy ezt látta, és sajnos nagyon rossz mintát követ. Talán régen, még a nagyapáink vagy dédapáink idejében sokszor elfogadott magatartás volt az, hogy a férj rendszeresen bántalmazta a feleségét és a gyermekeit is, lehet, hogy még korábban. Mára már szerencsére vagyunk olyan felvilágosultak, hogy a legtöbben ezt elítéljük. Nagyon sérelmesnek tartjuk azt, hogy általában annak kell menekülnie és annak kell elhagynia az otthonát, aki a bántalmazott, és a bántalmazó továbbra is ott élhet adott esetben, illetve folytatja majd ezt a tevékenységét a következő áldozat esetén. Tehát kérem a kormánypárti képviselőtársaimat és a kormány tagjait, hogy találjanak nyitott fülekre azok a mondatok, amelyek esetleg azokra a hibákra vagy hiányosságokra próbálnak rávilágítani, amelyekről remélhetőleg a kormány, illetve a kormánypártok is tudnak, és újabb hasonló módosításokat, határozati javaslatot vagy törvényt, vagy jogszabály-módosítást, vagy valami hasonlót