Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 21. szerda - 158. szám - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, valamint az Állami Számvevőszék által benyújtott, Magyarország 2019. évi központi költségvetése végrehaj... - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):

874 Én akkor a vitában elmondtam, hogy nagyon-nagyon fontos elindítani azt a törekvést végre érdemben, nemcsak beszélni róla, hogy a nemzetpolitika, a határon túli magyarokért való elköteleződés legyen végre egy nemzeti ügy, mentesítsük ettől a pártpolitikát. Ez alapvetően egyébként - van egy ellenzéki frakció, a DK, aki általában ezzel a kérdéssel nem tud azonosulni, ők legalább ebben az évben csöndben maradtak, de azt látom, hogy pont a kormánypárti képviselők és egy-két ilyen kirívó példa, mint Boldog István képviselő úr, aki még ebben az évben sem képes odáig eljutni, hogy ez az ügy valóban ne pártpolitikai csatározások tárgya legyen. Én ezt gyalázatosnak tartom, és méltatlannak tartom, hogy ebben az évben Boldog István még a 2019. évi zárszámadás vitájában is azzal gyalázza az ellenzéket, hogy nem lenne fontos nekünk a határon túl élő magyarság támogatása. Arra kérem, képviselő úr, ahelyett, hogy ilyen gyalázatos és aljas kijelentéseket tesz, inkább valamit próbáljon meg annak érdekében tenni - ugye, beszéltünk erről a fontos európai polgári kezdeményezésről -, hogy a november 7-ei határidőig próbáljunk még több aláírást összegyűjteni. Az irdala.hu oldalon vagy ennek a nemzetközi megfelelőjén is ezt meg lehet tenni. Magam egyébként, ha már ebbe a vitába belemegyek, 120 polgármesternek írtam egy levelet, és kértem őket, hogy az európai uniós testvérvárosaikon, partnervárosaikon, kapcsolataikon keresztül segítsék ezt az ügyet. Ha önnek egy kicsit is fontos ez a kérdés, akkor kérem, hogy ne pártpolitikai sárdobálásra használja fel, hanem tegyen valamit érdemben az ügy érdekében. Visszatérve a kis kitérő után a zárszámadás vitájához, utalni kell itt az ezzel kapcsolatban elhangzott kijelentésekre. Itt ma néhány kormánypárti képviselő nehezményezte, hogy az ellenzéki pártok, ellenzéki frakciók annak idején a költségvetési vitában milyen módon aposztrofálták a 2019. évi költségvetést. Mi azt mondtuk annak idején, hogy ez a jövő felélésének költségvetése volt. Pontosan azért mondtuk ezt, mert láttuk, a költségvetés számaiból láttuk, hogy nem kíván alapvető rendszerproblémákkal szembenézni a kormány. Vannak különböző deklarált célok, politikai megszólalások, retorikai elemek, aztán amikor megnézzük a költségvetést, a költségvetés tervezését, majd a költségvetés végrehajtását, akkor látjuk, hogy valójában mit tett a kormány, miképpen cselekszik. Látszik, hogy nem nézett szembe a legfontosabb társadalmi és gazdasági és környezeti problémákkal sem a kormány. A költségvetést lehet utólag értékelni úgy, hogy összevetjük a különböző számsorokat, és ott az eltéréseket matematikai alapon kimutatjuk, de azt gondolom, hogy sokkal fontosabb, hogy beszéljünk azokról a célokról és azokról a hatásokról, amelyeket deklarálnak, és amelyeket el kellene érnünk a magyar nemzet érdekében, és hogy biztosítani tudjuk a nemzet felemelkedését. Egyébként itt jegyzem meg, Boldog István képviselő úrnak még volt egy olyan fura mondata is, hogy majd a magyar lesz a legnagyobb nemzet a Kárpát-medencében, ahol a magyar a legnagyobb nemzet a Kárpát-medencében. (Boldog István közbeszól.) Úgy látszik, képviselő úrnak még egyszer neki kell majd ennek futnia, hogy ezt a kérdést át tudja élni, és ne csak a kormányzati retorikával tudjon dobálózni. Nos, akkor nézzük ezeket a rendszerproblémákat! Azt gondolom, elmondhatjuk, hogy ma a nemzetet érintő legnagyobb kihívás az elvándorlás, amit láthatunk. Egyébként jót nem fogok mondani a 2010 előtti kormányokról, ne várja tőlem, de amit 2010 után, Orbán Viktor ismételt hatalomra kerülése után láthatunk, hogy döbbenetes mértéket vett ez a kényszerű elvándorlás, és alapvetően ez a vidéki térségekben jelent óriási problémát. Még ehhez rengeteg más területen is jelentkezett, hogy óriási szakemberhiány volt, alapvető rendszerek kerültek már az összeomlás szélére. De hasonlóképpen a közszolgáltatások nyújtásában sem sikerült érdemi előrelépést tenni. Ugye, szó esett már itt a vidéki térségekről, a falvak helyzetéről. Itt V. Németh képviselő úr egészen más hangvétellel egy más jellegű hozzászólást tett, majd arra is utalni fogok, főleg a kistelepülések helyzetét érintően. De szó esett már, Bősz Anett beszélt a leszakadó magyarországi régiókról. Nekem különösen fáj, hogy nem oly rég még az Unió 15. legszegényebb régiója volt a Dél-Dunántúl, most már a 9. legszegényebb, és mondhatjuk, hogy a magyar régiók közül is a gazdasági teljesítmény tekintetében az utolsó helyen van. Az nagyon fáj nekem, hogy gyakorlatilag ugyanúgy, mint az uniós csatlakozáskor, négy magyarországi régió az Unió húsz legszegényebb térsége között van, és az elmúlt tíz évben nem tudtak érdemi lépést tenni, hogy ezt a helyzetet orvosolják. Ha megnézzük a régiókon belüli területi különbségeket, akkor ott is borzalmas dolgokat látunk és borzalmas különbségeket, és mondhatjuk, hogy kétségbeejtő állapotú periferikus vidéki térségeket, ami kapcsán ugyanúgy