Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. szeptember 21. hétfő - 150. szám - A hozzátartozók sérelmére elkövetett súlyos személy elleni erőszakos bűncselekmények áldozatainak fokozottabb védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

87 (19.30) A feltételes szabadság jogintézményének kettős célja van: egyrészt nagyban érdekeltté teszi az elítéltet a jó magaviseletre a büntetés-végrehajtási intézetben, hiszen kihágás esetén a feltételes lehetőségét akár el is veszítheti. A másik cél az, hogy a feltételes szabadságon lévő elítéltet visszatartja újabb bűncselekmény elkövetésétől, hiszen az azt jelentené, hogy azonnal folytatni kell a büntetést. Ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, annak legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad, visszaeső esetén háromnegyed részének letöltése után lehetséges. A javaslat által megállapított bűncselekmények köre akár még indokolttá is teheti a feltételes kizárását. Egyedül az emberölés alapesete lehet kivétel, ebbe ugyanis a legváltozatosabb szituációk is beletartoznak. Az egyes szándéktól kezdve - azt akarja, hogy meghaljon - az eshetőleges szándékig - nem feltétlenül akarja, hogy meghaljon, de belenyugodott a lehetőségbe, tankönyvi példa a részeg ember házból való kirakása, aki utóbb a hideg éjszaka miatt kihűl, és életét veszíti - bezárólag. Sok problémát fog okozni az is, hogy egy-egy esetet emberölésként vagy halált okozó testi sértésként fog értékelni a bíróság, hiszen előbbinél a feltételes lehetősége kizárt lesz, míg a másiknál nem. Ha az elmúlt éveket vizsgáljuk, sokszor láttuk azt, hogy valamilyen nagyon-nagyon borzalmas, úgymond családon belüli erőszak történik, ahol elveszíti az édesanya vagy akár gyermek és gyerekek az életüket. Nagyon sok esetben azért beszélünk erről, mert legtöbb esetben nők és gyermekek kárára történik a bűncselekmény. És erre a politika reagál, ami talán helyes is, meg kell is reagáljon. De nem vagyunk következetesek, azért nézzünk magunkba! Nem egy-egy esetre kellene reagálni, és akkor törvényeket módosítani, hanem komplexen kellene vizsgálni, hogy mi is történik, hogy miről is beszélünk, és hogyan lehetne hatékonyabban fellépni azzal szemben, hogy ilyenek ne fordulhassanak elő. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy egy másik esettel példálózzak, hogy miért nincs ez rendben. Orosz Bernadettről beszélek. Egy hatgyermekes édesanya, nagymama, akit majdnem agyonvert volt barátja 2019 novemberében Bujákon, egy védett katonai objektumban; egy egykori alezredes. Csak azért nem tette meg, mert rajtakapták. 2020. augusztus 26-án tíz órakor polgári peres tárgyalás lett volna a Miskolci Törvényszéken, ahol becsületsértés miatt indított pert az elkövető az áldozattal szemben, azért, mert ő kiposztolta a képeket, leírta, megnevezte, hogy ki volt az elkövető, és nagy nyilvánosságot kapott az ügy. Több média beszámolt róla, és mindenki megismerhette Magyarországon magát az elkövetőt is. Ami döbbenet ebben az ügyben, hogy nem telt el egy év, az áldozatnak bíróság előtt kellett volna megjelennie. Az elkövető ellen még vádat sem emeltek. Értik?! Aki majdnem agyonvert egy hatgyermekes édesanyát, egy nagymamát, még el sem jutottunk odáig, hogy vádat emeljenek, míg a becsületsértésért... Lehet, hogy a becsületsértés úgymond kisebb bűnnek számít, mint az, hogy valakit majdnem agyonvernek. Csak értik azért ezt a visszásságot; ez nagyon nincs rendben. És én azt gondolom, hogy a törvénykezésnek nem egy-egy példa után kellene azonnal így reagálni, hanem komplexen kellene beavatkozni. Én értem ezt a törvénymódosítást, szükség is van rá, csak mindig az ember felteszi a kérdést, hogyha azt a kört nézzük, hogy a 4. pontja szerint, az egészségügyi törvény szerint kötelező pszichiátriai gyógykezelést a korábbinál szélesebb körben lehet majd kezdeményezni, ki fogja ezt elvégezni. Lesznek rá megfelelő szakemberek? Az ellátórendszer fel fog rá készülni? Mindig ezt kérdezzük, hogy amikor a törvénykezés ilyeneket előír, akkor a jelzőrendszer, az a rendszer, aminek működtetni kellene ezt az egész rendszert, fel van-e rá készülve. Lesz-e majd annyi ember, aki ezt végre fogja hajtani? Vagy megint hozunk törvényeket, és semmi nem fog történni? Az elmúlt években több szigorítást tett a Fidesz-KDNP-kormány, ami, azt mondjuk, hogy rendben van, mert tényleg nem kellene hogy ilyen esetekkel jöjjünk ide, és következő héten majd megint módosítani kell a törvényt, mert megint fog történni egy borzalmas tragédia Magyarországon; láttuk az elmúlt időszakot. De valahogy mégsem működik, és ezt kellene valahogy megoldanunk. Valami oknál fogva nem kevesebb az eset, nem kevesebb a halálozás, nem jövünk ide majd egy hónap múlva, és mondjuk azt, hogy minden héten meghal egy nő családon belüli erőszakban, minden hónapban egy gyermek elveszíti az életét családon belüli erőszakban, és legtöbb esetben önök is tudják, ismerik a statisztikákat, milliószor beszéltünk már erről a parlamentben, mert a legtöbb esetben nagyon közeli hozzátartozó követi ezt el, mint ennél a példánál is, maga az édesapa.