Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 21. szerda - 158. szám - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, valamint az Állami Számvevőszék által benyújtott, Magyarország 2019. évi központi költségvetése végrehaj... - ELNÖK: - CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről:
844 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ha a 2019. évi költségvetést és annak teljesítését nézzük, ezt egyszerűen úgy jellemezhetjük, hogy a tücsök meséje: felelőtlen költekezés fölösleges dolgokra, súlyos következményekkel. 2019 jó év volt pénzügyi szempontból, mégpedig az utolsó, jó ideig. A kormány mégsem tartalékolt, nem költött olyan fontos dolgokra, amik a társadalom és a gazdaság alapjait megerősíthették volna: nem jutott rendes béremelésre az egészségügyben, az oktatásban, a szociális szférában, nem jutott az erőforrásaikat kímélő mezőgazdálkodásra sem, nem jutott a hazai piacra termelő kisvállalkozások megsegítésére, és nem jutott, sőt csökkent a finanszírozása a környezetvédelemnek, ami gyalázatos. Pedig megtehette volna a kormány, hogy az LMP 2018-as költségvetési módosítóit elfogadja, akkor egészen másképp ért volna minket a válság; egy stabilabb, válságállóbb gazdaságot és társadalmat, közszférát talált volna az új év. Például több száz orvossal és ápolóval lenne itthon több, akik 2019-ben kivándoroltak. Ez sok-sok emberéletet jelent, akiket meg lehetett volna menteni, és ez csak egyetlen dolog. Most, 2020-ban, amikor a gazdaság és így az állami bevételek is bezuhantak, a hiány és az adósság kilő, az infláció megugrik, igen nagy szükség lenne pluszforrásokra, illetve arra, hogy a gazdaságitársadalmi alapok szilárdak legyenek és válságállóak. Ám ez nincs így, mivel a kormány a 2019. évi pluszbevételeket, csakúgy, mint az EU-ból érkező forrásokat és a kedvező világgazdasági helyzetből fakadó magas bevételeket, az előző években egyszerűen eltapsolta, saját üzleti köreinek zsebébe tette, fölösleges és káros beruházásokra költötte, a Liget-projekttől a Paks II.-n keresztül a kínai vasúton át a stadionokig és az úgynevezett élsport nagyon durva, elfogadhatatlan mértékű támogatásáig, a vadászati világkiállítás kisgömböcként növekvő tételéig. De az egyházak sem maradtak ki a pénzesőből. Kimaradt viszont a szociális szektor, az önkormányzati szektor erőforrásainak védelme, a vízgazdálkodás, a talajkímélő gazdálkodás, kimaradtak az oktatásban dolgozók, az egészségügyi dolgozók, a megkezdett béremelések még sokévi inflációt sem fedeztek. De kezdjük az elején, a költségvetés fő számainál! A költségvetés fő számaiból, előrejelzéseiből az államháztartási hiányon kívül semmi sem teljesült. Erre mondják sportnyelven, hátha így jobban értik, hogy teljes homály. A fő számok, tények az eredeti, elfogadott költségvetéshez képest: bevétel, központi alrendszer 19 580 milliárd helyett 21 542 milliárd, ez plusz 1962 milliárd; kiadások központi alrendszerben 20 578 milliárd helyett 22 670 milliárd, ez plusz 2092 milliárd forintot jelent; költségvetési hiány 998 milliárd helyett 1128 milliárd forint, ez plusz 130 milliárd; az államháztartás hiánya 1204 milliárd, a GDP növekedése 4,6 százalék, az infláció 3,4 százalék 2,7 helyett. A foglalkoztatottak számának növekedése 1 százalék a 1,5 százalék helyett. Bruttó átlagkeresetnövekedés 11,4 százalék. A forint-euró árfolyama 2019-ben átlagosan 325,4 forint, a forint-dollár árfolyam éves átlaga 290,7 a 264,8 helyett. (11.30) Minderre mondhatjuk, hogy a 2018-as költségvetés óvatos volt, alulbecsülte a bevételeket és ezért a kiadásokat is, de mondhatjuk úgy is, hogy semmit sem találtak el, ami azért is probléma, mert a költségvetés nem egy tippelős játék, hanem az ország kormányzásának szilárd pénzügyi alapja. Az eltéréseknek több látható és néhány sejthető oka van. Az első nyilvánvaló ok a szakmailag teljesen téves időzítés, az az általunk sokszor kritizált gyakorlat, hogy a következő évi költségvetést már tavasszal elfogadtatják; teszik ezt egyrészt az előző évi elszámolás, a zárszámadás teljes körű ismerete nélkül, másrészt a következő évi folyamatok teljes ismeretének hiányában, hiszen benyújtáskor még 8-9 hónap van hátra az évből. Ennyi időre nehéz a szükséges pontossággal előre látni, emiatt még az életbe lépés előtt elavultak a számok, egészen más alapokon kell dolgozni - ez egy pofon a stabilitásnak. Persze érthető az is, hogy a kormányt ez nem izgatja, a szakmaiságot egyre inkább nélkülöző ad hoc kormányzás arra épül, hogy senki más ne szólhasson bele a költségvetés alakításába, csak a kormányfő és egy szűk kör, ebből a szempontból másoknak felesleges is bármit tudniuk, ami, azt gondolom, így nincs rendben. Az is mutatja azt, hogy a kormány magasról tesz arra, mi van a költségvetésben, hogy durva eltérések ellenére nem módosították a főszámokat, elvben ma is azok alapján a fals számok alapján működik a költségvetés teljesülése, amelyeket 2018 elején leírtak. A stabilitást háttérbe szorító önkényes kormányzás felé mutat az is, hogy fokozatosan rendeleti kormányzásra térnek át, a kormány
