Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 21. szerda - 158. szám - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, valamint az Állami Számvevőszék által benyújtott, Magyarország 2019. évi központi költségvetése végrehaj... - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:
842 azt gondolom, hogy a világgazdasági válságból következően látszik, hogy egy ország önmagában, ha csak a járványveszélyből származó gazdasági következményekre utalunk, egyedül ezt nem tudja megoldani, nem is tudta megoldani, és Magyarország nem marad ki abból a sorból, bármilyen konvergenciaprogramot készített a minisztérium még márciusban, és szerette volna, de mondhatnám azt, hogy szerettük volna, hogyha annak pozitívabb változatai vagy forgatókönyvei érvényesülnek, nem tud érvényesülni, hanem a gazdaság 8-9-10 százalékos romlásba, csökkenésbe kerül 2020-ban. És ebben a helyzetben, azt gondolom, nyilvánvaló, hogy válság van, és ennek a válságnak a menedzselésére képtelen a kormány, nemcsak amiatt, mert egyébként ebben az évben és ebben az időszakban a halogató döntéseivel és a tehetetlenségével vagy a tétlenségével nem hozta meg a megfelelő döntéseket, hanem azzal is, hogy a 2018-2019. évi kedvező nemzetközi helyzetet, az emelkedő, növekvő költségvetési forrásait nem arra használta fel, hogy felkészüljön az egyébként önök által többször említett „érkezni fog” válságra, ami persze egészen másként és más módon érkezett meg, mint bárki várta volna. Önök nem felkészültek egy ilyen helyzetre, amelyre azt gondolom, hogy a közgazdaság szabályai szerint igenis fel kellett volna készülnie a kormánynak. Éppen ezért azok a részterületek, amelyeken úgy gondolják, hogy önök eredményt értek el, amelyekről úgy gondolják önök, hogy ebből a több mint 20 000 milliárd forintból önök jól költöttek, az lehet, hogy az önök olvasatában helyes, de az én megítélésemben nem tud helyes lenni akkor, amikor lényegében mindennek a költésnek az a végeredménye, hogy az emberek kisebbsége járt jól az önök gazdálkodásának eredményeként, és a nagy többsége viszont vesztese lett ennek az időszaknak. Veszteséget jelent a növekvő infláció; veszteséget hozott az, hogy lényegében hónapok alatt olyan árfolyamot ért el a forint, amely mindannyiunknak a legnagyobb kárt is okozza, és emellett éppen ezért, azt kell hogy mondjam, hogy az, amit ilyen módon tettek felkészülés kapcsán, ebben a formában nem elfogadható, és ennek következményei vannak 2020-ra is és ’21-re is. Nyugodtan mondhatjuk, hogy annak a válságnak az eredményeként, ami kialakult, a 2020-as költségvetés összeomlott, ahelyett önöknek egy újat kellene benyújtani, amiből az következik egyébként, hogy a 2021. évinek sem lehet más a sorsa, bármennyire is érvelnek mellette, és mindig fontosnak tartják, hogy nyáron elfogadásra kerüljön. Ez az elfogadás, még azt sem akarom mondani önöknek, hogy ez kapkodás, az önök szisztémájában ez így történik, szerintem helytelenül, de a következmény itt van előttünk: napi menedzselésben próbálják megoldani, ahelyett, hogy a parlament elé beterjesztett költségvetéssel és annak módosításával állnának elő, demokratához méltóan. Arról meg külön nem beszélek, hogy egyébként a parlament erre hivatott, erre kijelölt szervezete, a Költségvetési bizottság előtt azoknak az anyagoknak, amelyek a Magyar Nemzeti Bank, akár egyébként a Pénzügyminisztérium által mint szakmai anyagok elkészülnek, önök ezeknek a szakmai anyagoknak a megvitatására sem hajlandók, negligálják. Lényegében beszűkítik az ellenzék lehetőségét, vitáját, és ezzel együtt a javaslattételi lehetőségeket is egy-egy ilyen pillanatban, ami akár a költségvetéshez vagy a zárszámadáshoz kapcsolódik. Az önök gondolkodási filozófiájához, amelyet az elmúlt percekben igencsak kritizáltam, hozzátartozik az a szociális érzéketlenség is, hogy egy újabb konkrét példát említsek, amely a gyermekek felé általában megvan. Önöknél a családi pótlék az, amely, mondhatnám, hogy érinthetetlen, tegyük idézőjelbe; oly módon érintetlen, azáltal, hogy a minden gyermeket minden családban segítő megoldást, annak értékét változatlanul hagyják. Értem, hogy önök más filozófiában gondolkodnak. Értem, hogy a családok egy részét önök előnyben akarják részesíteni, az viszont kifejezetten zavar, és tiltakozom az ellen, hogy azokból a költségvetési bevételekből, amelyeket mindannyian megfizetünk, előnyben részesítik a keveseket, és érzéketlenségük nyomán pedig a többséget hátrányban hagyják, aminek ma minden egyes piaci bevásárlásnál, nemcsak az újpesti piacon, hanem a piacokon és mindenütt érzékeljük, hogy ennek mi a következménye, és a nehéz helyzetben az embereket magukra hagyták. De mondjunk olyan példát is, hogy az érzékenységük és az érzéketlenségük egyébként hogy jelenik meg, amikor 2019-ben a honvédelmi kiadásokat 156 milliárd forinttal megemelték, és egyébként azóta látjuk, hogy milyen politikai bevásárlásokat végeztek akár Németországból, akár az Egyesült Államokból. Tisztelt Államtitkár Úr! 156 milliárd forint hány családnak az életét tette volna könnyebbé, ha egyébként inkább azzal foglalkoznak, hogy a családi pótlék emelésére adnak lehetőséget?
