Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 21. szerda - 158. szám - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, valamint az Állami Számvevőszék által benyújtott, Magyarország 2019. évi központi költségvetése végrehaj... - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

824 gazdasági hatásairól. És hozzuk le akkor ezt a fogyasztók szintjére, mert nagyon sokszor az ilyen elemzésekből kimarad az egyszerű ember, a valódi ember valódi problémája. Nézzünk meg egy tipikus átlagos fogyasztói kosarat, hogy amikor valaki elmegy egy nagybevásárlásra, mivel szembesül. Megpróbálna szegény honfitársunk, mondjuk, alapvető élelmiszerekből kizárólag magyar előállításút vásárolni, gondolván, hogy így az Orbán-kormány büntetőadóját, ami a gyenge forintból ered - minden importtermék emiatt drágább, és ezt a lakosság fizeti meg -, megpróbálnánk elkerülni azzal, hogy hazait vásárolunk. Először is, a jellemzően külföldi tulajdonban lévő láncolatoknál ezt tíz év kormányzásuk után sem tudjuk megtenni, illetve, ha meg tudjuk, a hazai előállítású élelmiszer ára is drágul a gyenge forint miatt, mert vélhetően a gépet, a vetőanyagot, a permetszert külföldről fogja beszerezni az a vállalkozás is, mert sokszor nem tudja máshonnan. Egy ezermilliárdos nagyságrendű büntetőadót sóz a lakosság nyakába az Orbán-kormány a tudatosan gyengített forinttal, egy normális forintárfolyam szintjéhez képest. Sokszor elmondtuk, államtitkár úr nem volt itt az azonnali kérdések óráján, ezért ismétlem meg, hogy egy ilyen okostelefon esetében (Felmutatja.) - ugye, nem luxuscikk, mindannyian használjuk -, 30-40 ezer forint az árkülönbség, egy normális forintárfolyam, mondjuk, egy 250 és 300 közöttihez képest, illetve a mai tekintetében. Egy H&M-es ruhadarab esetében 3-4 ezer forint is lehet ez a különbség; az alapvető élelmiszerek esetében nyugdíjas honfitársaink fizetésekor pedig több száz forint egy-egy vásárlásnál. (9.40) Ezt a különadót önök azért, hogy az exportáló cégeket kiszolgálják, tudatosan sózzák évtizedes távlatban a magyar emberek nyakába. Ezen exportáló cégek jóléte egyébként nem egy elutasított dolog részemről, nem vagyok a multi cégek vagy a bankok ellensége. Csak azt mondom, hogy amikor önök hazai exportáló vállalkozások érdekeire hivatkoznak, valójában 85 százalékban exportáló multi cégek érdekeit védik, hiszen ők teszik ki az exportvolumen nagyon nagy részét. Azt sem mondom, hogy önmagában káros dolog multi cégeknek kedvezni, dehogy az. De miért nem úgy teszik, ahogy mi tennénk, jobbikosok, vagy ahogy az ellenzéki szereplők jó része tenné? Adott esetben, ha valamilyen kedvezményt biztosítanak ezen cégek számára, mondjuk, egy általános járulékcsökkentést, amire szükség volna, várjuk el, hogy ennek kétharmadát kötelező jelleggel bérfejlesztésre kelljen fordítani. Vagy kössünk stratégiai megállapodásokat olyan cégekkel, amelyek vállalják, hogy lépcsőzetesen közelítik a bérszínvonalat legalább az európai átlaghoz, a termelékenység növekménye által megengedett módon. De a jelenlegi Orbán-kormánytól és az előzőtől is maximálisan távol áll bármiféle kikötés asztalra tétele; a stratégiai megállapodások is gyakorlatilag szervilis módon születnek, távol állva mindenféle nemzeti érzülettől és nemzeti gazdaságpolitikától. Ugyanez lengi át a foglalkoztatottak számát illető, az imént Szűcs képviselőtársamtól elhangzott termelési jelentést is. Bárcsak igaza volna képviselőtársamnak abban a formában, ahogyan ezt elmondta! Viszont hogyan mérik önök a foglalkoztatottak számát? Nagyon szívesen olvasnék a költségvetést, a zárszámadást véleményező jelentésekben is erről. Önök képesek szakmailag elfogadni azt, hogy egy statisztikai soron szerepel az Állami Számvevőszék elnöke, egy parlamenti képviselő, illetve egy olyan diákmunkás, aki adott esetben hetente csak kettő vagy három órát dolgozik. Az a statisztika, amit önök ide letettek az asztalra elénk, ilyen. Nem becsülöm le a diákmunkás munkáját, és úgy gondolom, hogy nagyon sokkal szolgálja a nemzetgazdaságot, és az ő lehetőségeit is gyarapítani kell. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy szakmaiatlan és megalapozatlan ilyen módon beszélni foglalkoztatottakról, mert meg kell vizsgálni azt is, hogy az adott diákmunkás, mondjuk, járulékbefizetéseivel a nyugdíjkifizetésekhez mennyiben tud hozzájárulni. Igen kevéssé jelen pillanatban még; reméljük, később fejlődni fog ezen a fronton a lehetőségek tárháza. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ez a statisztikai bűvészkedés, amely egy államtitkárt és egy diákmunkást egy soron szerepeltet, függetlenül a ledolgozott órák számától, a befizetett járulékmennyiségtől, egészen alkalmatlan bármiféle tervezésre. Nagyjából 600 ezres nagyságrendet tesz ki ez a statisztikai torzítás, ugyanis ennyi diákmunkás, ennyi közfoglalkoztatott kerül be az önök statisztikájába ily módon, és még idevehetünk nagyon sok, jelenlegi határainkon túl vagy Nyugat-