Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 20. kedd - 157. szám - Egyes törvényeknek nyilvántartásokkal és elektronikus ügyintézéssel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részérőll: - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

748 kiszabható bírság maximumát állapítja meg. A javaslat a minimális bírságtételt is meghatározza: természetes személy esetén 100 ezer forint, jogi személy esetén 1 millió forint. A javaslat beépíti a törvénybe az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról szóló 2019/452 EU-rendelet végrehajtásához szükséges szabályokat. A Magyarország biztonsági érdekét sértő külföldi befektetések ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat vitájában - ez volt a T/628. törvény - az MSZP vezérszónoka, dr. Harangozó Tamás nagyon súlyos aggályokat fogalmazott meg. Ezen aggályok közül érdemben semmit sem orvosol ez a javaslat. A miniszter mérlegelési jogát a javaslat annyiban szűkíti, hogy a tiltó döntést megalapozó körülmény fennállását nem elég megalapozottan feltételezni, hanem meg kell állapítani. Ezzel szemben viszont nő a kormányzati mozgástér azáltal, hogy a bejelentés elmulasztása esetén az eljárásra okot adó körülmény tudomásra jutásától nem kell 6 hónapon belül eljárást indítani, hanem arra 18 hónapja lesz a hatóságnak. Én ezt azért szerettem volna elmondani, mert, engedjék meg, még van annyi időm, hogy 2018. június 26-án volt ennek a törvénynek a vitája a parlamentben, és hadd olvassak fel ebből a vitából néhány részletet. Dr. Harangozó Tamás volt az MSZP részéről a vezérszónok. „Ennek a törvényjavaslatnak a címe is és a kommunikációja is arról szól, hogy olyan harmadik országbeli befektetőkkel szemben a magyar kormány kapjon eszközt, hogy fel tudjon lépni, akik esetlegesen nemzetbiztonsági vagy gazdaságbiztonsági szempontból kockázatot jelentenek, és a magyar stratégiai, gazdasági érdekeket például ezekben az iparágakban sértenék.” Itt képviselőtársam elég hosszan taglalja a paksi beruházást, de folytatnám, amit ő akkor mondott. „Ami ma a parlament asztalán fekszik, az valamelyik miniszternek vagy minisztereknek ad teljesen diszkrecionális jogkört, hogy eldöntse, hogy mi és ki számít biztonsági kockázatnak és mi nem.” „Ha a fantáziájuk nem elég erős, kérem, gondoljanak a letelepedési kötvényes bizniszükre, ahol százmilliárdok mentek offshore cégeken keresztül, ami a magyar államkasszát illette volna. De ha a nemzetbiztonsági kockázatot nem tartják eléggé megalapozottnak, kérem, gondoljanak csak bele, hogy hogy a fészkes fenébe’ kerülhetett ide Magyarországra, a miniszterelnökkel való személyes találkozóra - nézek a Belügyminisztérium államtitkárára - engedéllyel az az arab vállalkozó, akit egyébként az FBI terrorizmus finanszírozásával akkor éppen körözött. Tehát, ha azt mondják ennek a parlamentnek vagy a magyar népnek, hogy az garancia, hogy például a belügyminiszter vagy a magyar kormány kinek ad engedélyt és kinek nem, akkor szintén halkan hadd hívjam fel a figyelmüket, hogy éppen most fogtak el az Európai Unióban egy terroristát, aki magyar állampolgárságot szerzett az önök jóvoltával és segedelmével. Konkrétan az önök jóvoltával és segedelmével, mert azon új szabályozás alapján tudta ezt megtenni, amit önök itt a parlamentben elfogadtak.” Még egy részlet ebből a felszólalásból. „Hogy visszatérjek a kezdő hangulathoz, ha ez tényleg arról szólna, hogy meg lehessen akadályozni idegen érdekek magyarországi stratégiai ágazatban való megjelenését és akár felvásárlását, akkor elképzelhetőnek tartanánk egy olyan törvényjavaslatot, ahol mondjuk, a nemzetbiztonsági szolgálatok, ahol például az energiahivatal vagy éppen a versenyhivatal valamilyen objektív szakvéleménnyel alapozza meg a miniszter döntését. Na, de kérem, az, hogy majd a miniszter eldönti, hogy mi a biztonsági kockázat, ez egy vicc. Ez egy nagyon-nagyon rossz vicc. És biztos vagyok benne sajnos, hogy oda fog vezetni, amiről az előbb beszéltem, hogy nem a magyar nemzet érdekeit fogják védeni, hanem a saját gazdasági érdekeiket fogják védeni, ha kell, a magyar nemzettel szemben. Az ilyen törvények százból százszor erről szólnak. És ha tényleg nem ezt akarják csinálni, akkor nagyon remélem, hogy be fog érkezni olyan módosító javaslat, ahol valamilyen normatív szabályt beleírnak, hogy a miniszter mi alapján dönthet így. Van hozzá egy olyan jogorvoslati eljárás, ahol majd a bíróságon meg lehet támadni a miniszter döntését, amit a miniszternek még csak indokolnia sem kell a törvény szerint. Hát, azért vakargatni fogja a fejét az a bíró, hogy azt a döntést mi alapján lehet felülbírálni, aminek még indoklása sincs! Aminek egyetlen objektív kritériuma nincs. Azt fogja mondani a bíró, hogy szerinte a miniszter abban a pillanatban rosszul gondolt valamire? Tehát a törvényjavaslatba még csak azt sem írják bele, hogy a miniszternek valamilyen indoklást ehhez tennie kell. A bíróság majd valamilyen döntést hoz, a legrosszabb esetben új eljárásra fogja a minisztert utasítani. Szupi! Tehát megint bemegy, megint gondolkodik egy kicsit, és megint azt mondja, hogy szerintem ez így van vagy úgy van. Teljesen látszattevékenység ez, és azt gondolom, hogy mindent elmond arról, hogy valójában mi is a szándéka ennek a törvényjavaslatnak.”