Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 20. kedd - 157. szám - Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

731 Mindannyian tudjuk, ahogy már mondták a képviselőtársaim, hogy az egymillió alkoholista országa vagyunk. Az egymillió alkoholistából, biztos vagyok benne, igen nagy számú az, aki égetett szeszes italt fogyaszt és nem sört vagy bort. Egy biztos: ezek az emberek iszonyatosan nagy pénzügyi terhet jelentenek a magyar egészségügyi ellátórendszernek, rendkívül komolyat. (14.10) És itt van egy kormányzat, aki azt javasolja, hogy még azt az esetlegesen drágító tényezőt, ami tényleg mindenütt a világon adófizetési kötelezettséget jelent, erre a termékre vonatkozóan szüntessék meg. És csatlakozom Csárdi Antal képviselőtársamhoz: ha ennyire nem kell például ennek az adóbevétele, akkor miért nem tetszenek kimondani, hogy a Magyarországon megtermelt zöldség és gyümölcs áfamentes? Miért nem? Lehet nullaszázalékos áfa. Nem mondja azt az Unió, hogy nem lehet nullaszázalékos áfa. Akarjuk a magyar mezőgazdaságot támogatni? Akarjuk azt, hogy magyar áruk legyenek a magyar zöldségespolcokon? Akarjuk. Miért nem ezt tetszenek elintézni? Mi az vagy ki az, vagy miért van az, hogy ez a pálinkakérdés egy ilyen elsőrangú kérdés? De komolyan! Annyira szeretném, ha egyszer ezt valaki elmagyarázná! Van itt, azt hiszem, három vagy négy fideszes képviselőtársunk, Font Sándor biztos, hogy a legnagyobb tudora ennek, nyomjon már egy gombot, és mesélje el, hogy ez a pálinka miért ilyen nagyon fontos, hogy ilyen hatalmas kedvezményt kapjon úgy, hogy egyébként, hála istennek, van jó pár család, akinél soha nem fogyasztanak, tehát igazából a pénztárcájukat nem fogja terhelni. Viszont azt látjuk, hogy minél olcsóbban lehet megkapni, minél könnyebben hozzá lehet jutni, az alkoholista honfitársaink annál nagyobb mértékben fogyasztják, és rombolják az egészségüket, majd az egészségügyi ellátórendszer terhén marad ez. Tehát a pálinka kérdéséről ezt szerettem volna még elmondani. Az iparűzési adó vonatkozásában, bár itt most csak egy ilyen technikai jellegű módosítás van ebben a javaslatban benyújtva, de ha már erről szó van, akkor meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy erről is beszéljek. Én magam is mindig úgy gondoltam, hogy teljesen igazságtalan az iparűzési adó úgy, hogy az iparűzési adót befizető vállalkozások egy bizonyos településen működnek, és az ezen a településen előállított vállalkozási eredményt nem a településen élők termelik meg, hanem számtalan, környékbeli településről érkeznek a munkavállalók. És közben mi történik? Ahonnan a munkavállalók nagy része érkezik, az a település nem részesül belőle egyáltalán, és az az egy település, ahol éppen annak a vállalatnak a székhelye van, az pedig egy idő után már nem tud mit kezdeni az iparűzésiadóbevételével. Például ilyen volt Veresegyház, meg még jó párat lehet mondani, Budaörs, akik fürödtek az iparűzésiadó-bevételben, holott azt a termelési értéket igen nagy részben nem a településen élők hozták össze. És ahonnan ők jönnek, oda viszont esetleg alig vannak vállalatok bejegyezve, akik ezt fizetnék. Tehát én ezt mindig ebben a formában igazságtalannak tartottam, én azt gondoltam, hogy régiókat kellene létrehozni, akár egy ötvenezres, nyolcvanezres populációt, és azt mondani - mert nagyrészben ilyen távolságokról járnak az emberek dolgozni -, hogy ami ebben a régióban iparűzésiadó-bevétel érkezik, azt lakosságszám-arányosan kapják meg a települések. Ennél igazságosabban, ha már iparűzési adó van, szerintem nem lehet elosztani. Azt viszont, hogy egy ilyen nehéz helyzetben, mikor a pandémia igencsak nagy helytállásra kényszerítette az önkormányzatokat, rendkívül sok olyan feladatuk volt, amire nem számítottak, amihez infrastruktúrájuk nem volt, amihez szakemberük nem volt, amihez eljárásrendjeik nem voltak, tehát nagyon-nagyon a válságot kezelve kellett tanulniuk a helytállást. Egy ilyen időszakban az önkormányzatokat két, ilyen iszonyatosan komoly adóbevételtől megfosztani, én is azt gondolom, hogy nagyon nem volt helyénvaló. Ideiglenesen még csak értettük, de véglegesen viszont nem. Én magam is azt gondolom, hogy adózni úgy kell és azért kell, ami célt szolgál. Tehát nem az adóért vannak az emberek, hanem gyakorlatilag az adó azért van, hogy az emberek a szolgáltatási igényeiket, amelyek egy állammal, önkormányzattal szemben természetes velejárók, megkapják. Az is fontos, hogy tudják az emberek, hogy mire adják ezt az adót, amit elmondott az előbb Bencsik János képviselőtársam. De amikor azt látják, hogy a kormányzat bizonyos adónemeket az egyik fontos szervezeti rendszer mint az önkormányzatok kivéreztetésére használja, és amikor a kormányzat gondoskodik a költségvetési források elköltéséről, akkor pedig olyan szervezetekkel igen nagyvonalú,