Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 20. kedd - 157. szám - Az egyes kiemelt társadalmi csoportok, valamint pénzügyi nehézséggel küzdő vállalkozások helyzetének stabilizálását szolgáló átmeneti intézkedésekről szóló törvényjavaslat zárószavazása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény és a Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
708 ezeket a képzéseket. Az önök által is említett civil szervezetek és egyéb, hogy mondjam, ilyen tudásközpontok ebbe a központi értelemben szervezett képzésbe tudnak bekapcsolódni. E tekintetben semmilyen változás nem történik, semmilyen centralizáció nem történik. Éppen ellenkezőleg, decentralizáció történik, mert a képzésszervezéssel összefüggő bizonyos feladatokat a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság helyett innentől kezdve a megyei önkormányzatok fogják elvégezni, de ugyanúgy ők döntik el azt, hogy ezt saját hatáskörben csinálják, vagy esetleg külső vállalkozókat, együttműködő partnereket, civil szervezeteket vonnak be. Tehát egyáltalán nem változik ez a történet, és nem centralizáció, hanem éppen ellenkezőleg, decentralizáció történik. Főleg a képviselő asszony, de más képviselők is említették a szolgáltatások további bővítésének a lehetőségét. Természetesen folyamatosan vizsgáljuk a szolgáltatás további bővítésének a lehetőségét több irányból is, tehát abból az irányból is, hogy a lakosságszám felső határát is folyamatosan lehet emelni, tehát hogy akár ezer főnél magasabb településeken is lehessen ilyen szolgáltatást központi költségvetési támogatásból finanszírozni. Ez a mostani törvényjavaslat is arról szól, hogy egy korábbi ilyen bővítést, ami 2022. január 1-jével lépett volna hatályba, előrehozzunk 2021. január 1-jére, mert a költségvetési mozgástér ezt lehetővé teszi. Azért is mondtam el önöknek a számokat, hogy lássák azt, hogy egyrészt normatíva is, emelkedő, folyamatosan, évről évre emelkedő normatíva is rendelkezésre áll. Másrészt, ha ezt komolyan gondoljuk, akkor valóban arról van szó, hogy több mint 200 településen indul el a szolgáltatás, és valóban igaz az, ahogy önök között többen is mondták, hogy ez a szolgáltatás akkor működőképes, ha gépkocsiállomány is kapcsolódik hozzá, tehát a gépkocsiállomány növelésével összefüggő több mint 3 milliárd forint értékű előirányzat-többlet is ott van a költségvetésben, tehát azok a források is rendelkezésre állnak. De természetesen így igaz, hogy ez most egy eredetileg ’22. január 1-jével megtett elköteleződés, amit a kormány úgy gondol, hogy képes finanszírozni egy évvel korábban is, tehát ’21. január 1-jétől, és aztán majd meglátjuk, hogy a költségvetési mozgástér milyen további bővítéseket tesz lehetővé. Ezzel összefüggésben, ugyan Varga-Damm Andrea képviselő asszony nincs itt, de a kollégáim kodifikációs megoldásait bírálta azzal összefüggésben, hogy eredetileg a költségvetési törvényben szerepelt, hogy mondjam, az a szabály, amely ’22. január 1-jével tette volna lehetővé ennek a falugondnoki szolgálatnak a bővítését. Jelen törvényjavaslat amellett, hogy ezt előrehozza, és a szociális törvényben lévő módosítást már ’21. január 1-jével lépteti hatályba, azt a módosítást hatályon kívül helyezi, pontosabban: annak hatályba nem lépéséről rendelkezik. Én utánanéztem, közben volt időm a vitát hallgatva, a jogalkotási törvény 9. §-a az, amely úgy rendelkezik, hogy nem hatályos jogszabályi rendelkezés nem módosítható, vagy nem helyezhető hatályon kívül. Tehát azért kell egy ilyen, valóban kétségtelenül bonyolult kodifikációs megoldást alkalmazni, mert az a javaslat csak ’22. január 1-jén lépett volna hatályba, és a jogalkotási törvény szerint azt előbb nem lehet hatályba nem léptetni, vagy hatályon kívül helyezni, csak a hatálybalépést követően. Ez egyébként alkotmányjogdogmatikailag teljesen megfelelő megoldás; kétségtelenül nem a legegyszerűbb, de azért vagyunk itt, hogy minden ezzel összefüggő kételyt eloszlassunk. Ha megengedik még az útalap kapcsán, én abszolút egyetértek a képviselő úrral abban, hogy az alsóbbrendű útvonalak, mind a belterületi, mind a településközi alsóbbrendű utak fejlesztése az egyik kulcsfontosságú terület. A koronavírus-járvány elleni védekezéssel összefüggésbe is hozható olyan értelemben, hogy a gazdasági védekezést és a munkahelyek megtartását segítheti az építőipar életben tartása. (12.10) Ezért arra büszkék vagyunk, hogy noha értem, hogy a képviselő úr - és kétségtelenül, valóban magasak azok a számok, amelyek azokra az útszakaszokra vonatkoznak, ahol van tennivalónk, de azért ha látja az 2019-ben és 2020-ban 122 milliárd forint értékben megvalósult - és ez csak az alsórendű és a település határán kívüli útfelújításokat jelenti -, majdnem 1000 kilométert kitevő útfelújítást, akkor éppen ellenkezőleg: az látszik, hogy azt a célt tekintve, hogy minél kevesebb ilyen rossz állapotú út legyen, ettől a céltól a korábbi évtizedekben csak távolodtunk, most a korábbiaktól eltérően ehhez a célhoz ilyen ütemezettség mellett közeledni fogunk tudni. Tehát folyamatosan szeretnénk minél több forrást erre fordítani, de nem igaz az, hogy távolodnánk a cél elérésétől.
