Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 20. kedd - 157. szám - Az egyes kiemelt társadalmi csoportok, valamint pénzügyi nehézséggel küzdő vállalkozások helyzetének stabilizálását szolgáló átmeneti intézkedésekről szóló törvényjavaslat zárószavazása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény és a Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

701 1980-as szerint már 189 településnek volt kevesebb mint 200 lakosa. 1980-ban a 200 fő alatti települések az előző népszámláláshoz képest népességük negyedét, közülük pedig 55-en a lakosság 30 százalékát vesztették el. Ezen települések lakosságszáma ’70 óta több mint felével csökkent. Az elvándorlási folyamat mértéke a 90-es években ugyan lelassult, de a népességvesztés mértéke már a két utolsó cenzus között volt a legnagyobb. Tehát ma vagy az elmúlt 10-15 évben nagyobb népességfogyás volt, mint a 90-es évek utáni első 15 évben. A települések korszerkezete elöregedő, ’70-ben még közel ugyanannyi gyermekkorú volt, mint időskorú, azonban a legutóbbi népszámlálás alkalmával a 60 évesek és idősebbek már 3,5-szer voltak többen, mint a 15 év alattiak, még egy generáció idő sem kellett ehhez. A kedvezőtlen demográfiai folyamatok a háztartásszerkezeteken is rendkívüli módon rontottak. Amellett, hogy ma már lényegesen kevesebb háztartás van ezeken a településeken, több mint 40 százalékukban egyedül élnek. A többgenerációs együttélési forma tulajdonképpen eltűnt, és a családok alig negyedében nevelnek 15 év alatti gyerekeket. Arról nem beszélek, mert képviselőtársaim elmondták, hogy nincs munka, és hogy mennyire szegények ezek a háztartások. Erről beszélünk, ebből indulunk ki. Azért mondom, hogy bár nagyon helyes, hogy most 800 főről 1000 fő lélekszámra emelik azt a települési lélekszámot, amelyen a falugondnoki hálózat működhet, és e vonatkozásban az állami támogatást megkapják a települések, de nekünk ma, a XXI. században, a technológiai fejlettség elég magas fokán már arról kellene beszélni, hogy még milyen további jóléti szolgáltatásokat nyújt a kormányzat a falvaknak azért, hogy valóban, a magyar társadalomban, amely természetközeli, amely frusztrált a nagyvárosokban, amelynek az egész genetikája, szocializációja, történelme alapvetően inkább a vidéki életre predesztinált, hogyan lehetne azt elérni, már nem arról kellene beszélnünk, hogy ne csökkenjen a lakosságszám, hanem arról kellene beszélnünk, hogy elkezdett növekedni a kistelepülések lakosságszáma. Ha megengedik, még egy technikai kérdést is hadd mondjak a jogszabály vagy javaslat végéről. Az van ideírva, hogy nem lép hatályba a Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény 16. § (2) bekezdése. Amikor ezt a szakaszt megnézzük, hogy mi nem lép hatályba, akkor látjuk, ez arról szól, hogy 2022. január 1-jétől a rendelkezés a következő: a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló ’93. évi III. törvény 65. § (2) bekezdése: a „800” szövegrészek helyébe az „1000” szövegrész lép. Tehát mit lehet ebből megállapítani? Hogy már a 2019. évi LXVI. törvényben is úgy van, hogy 1000 lélekszámig van falugondnok 2022. január 1-jétől. Most pedig, ebben a javaslatban azt mondja a 4. § (2) bekezdés, hogy 2022. január 1-jén lép hatályba a 3. §, azaz 2022. január 1-jén lép hatályba az, hogy nem lép hatályba az eredeti szöveg 2022. január 1-jén. Tehát oda-vissza utalgat egymásra a két jogszabály-módosító javaslat, hogy mi nem lép hatályba 2022. január 1-jétől. Bocsássanak meg, de ez olyan kis bugyuta módszer! Sokkal egyszerűbb lett volna, mert most jogszabályalkotásról és jogtechnikai kérdésről beszélünk, hogy ha már 2021. január 1-jén lép hatályba az 1000 főre emelt falusi létszám, akkor miért nem azt tették, hogy egyszerűen hatályon kívül helyezték a már megszavazott 2022-es hatálybalépést, és ezáltal ezen javaslat alapján pedig 2021-ben lép hatályba? Tehát nem kellene ez, hogy oda-vissza jogszabályok utalgatnak egymásra, hogy mi nem lép hatályba. Tényleg, ne haragudjon, államtitkár úr, de ezt sokkal egyszerűbben meg lehet oldani! Már csak azért is, mert azért a parlament mint jogalkotó példát is mutat a következő nemzedéknek arra, hogy hogy kell nemcsak tartalmilag, hanem formailag is minőségi jogszabályalkotást végezni. Ha megengedik, tisztelt képviselőtársaim, bár valóban nem a témához tartozik, de talán nem fogja az elnök úr belém fojtani a szót, pár szót szeretnék szólni a tegnapi napról. Szerencsére nem volt személyesen módom arra, hogy megtapasztaljam, ami ebben a Házban történt, de este a videókon végignéztem ezt a krumpliszsákos jelenetet. Én csak azt szeretném mondani mindenkinek, hogy a politikusnak nemcsak fel kell szólalnia az ellen, ami nem tetszik neki, hanem az egyik legfontosabb tulajdonsága az önuralom, az önfegyelem és a másik fél tisztelete. Mi mint ellenzéki képviselők, tudja jól a kormánypárti képviselők sokasága, ’22-ben szeretnénk kormányt váltani. Azt szeretnénk, hogy az emberek sokkal nagyobb létszámban bízzanak bennünk, és ne 140 ezer Facebook-rajongónak játsszunk, hanem nekünk 2,5 millió embert kell megszólítani azért, hogy bízzanak bennünk.