Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 19. hétfő - 156. szám - Bencsik János (független) - a miniszterelnöknek - „Mikor lesznek magas hozzáadott értéket teremtő, magyar tulajdonban lévő, exportképes, Európában is piacvezető cégek Magyarországon?” címmel - ELNÖK: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: - ELNÖK:
602 multikkal, és nem csak a túlárazott közbeszerzésekből és az eltérített uniós támogatásokból működnek? Csak hogy világos legyen, én nem a nemzeti tőkésosztály létrehozásának létjogosultságát vitatom; önnek ez régi víziója. Én ezzel egyetértek. Azt teszem kritika tárgyává, hogy ezen új tőkések irányában miért nem elvárás az önök részéről a teljesítmény és olyan polgári erényeknek a megkövetelése, mint a tudás, a szorgalom, a teljesítmény és a szolidaritás. A teljesítmény megkövetelése egyébként nemcsak a gyarapodó gazdaságnak az előfeltétele, hanem a polgári Magyarországnak is. Ezt nem is olyan rég még egyébként ön is hirdette. Nem tudom, hogy ismerős-e önnek ez a könyvecske, amit a kezemben tartok. (Felmutatja.) Nagyon remélem, hogy igen, ugyanis ennek a könyvnek ön írta az előszavát. Ez a ’98-as választási kampányra készülő Fidesznek a polgári vitairata, amelyből szeretnék most önnek egy idézetet felolvasni. Hogyha ül, akkor kapaszkodjon meg, mert ez nagyon sokkoló lesz: „A mai magyar nagytulajdon legnagyobbrészt hatalmi típusú átcsoportosítás révén jön létre, és nem teljesítményt nyújtani, hanem csak hatalmat gyakorolni, és csak jövedelmet szerezni akar.” (18.00) Miniszterelnök úr, az a szomorú igazság, hogy önök nem teremtették meg a polgári Magyarország gazdasági feltételeit, önök a középosztály helyett a felső tízezerrel kötöttek szövetséget. Önök a kisvállalkozások helyett a német autóipart fürösztik tejben-vajban, és egy olyan világot teremtettek, hogy bármikor előfordulhat bárkivel, aki sikeres, befutott, politikán kívüli vállalkozó, hogy egy szép keddi napon egy felnyírt hajú, pufidzsekis NER-nyalonc leül vele szemben, és elkéri a cégét. Ha nem adja, akkor jön a NAV vagy az ÁNTSZ. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő leteltét.) Az a kérdésem, miniszterelnök úr: amikor letette a miniszterelnöki esküjét ’98-ban, ilyen országról álmodott? (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK: Képviselő úr, igen túlment az időkeretén, nem tudom tovább biztosítani. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Parancsoljon, miniszterelnök úr! ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Pedig olyan jól indult, már azt hittem, hogy egyetértünk, de aztán a végén nagyon durván fogalmazott, és tekintve, hogy éppen egy ilyen ügy zajlik most a magyar közéletben, vagyis ha valakinek mint képviselőnek tudomása van jogellenes magatartásról, és ön erről beszélt a végén, bármely hatóság vagy magánszemély részéről, akkor feljelentési kötelezettsége van. Kérem, ne mulassza el! Vagy ha nem tudja bizonyítani az állítását, akkor fontolja meg, hogy mit beszél. Ami azonban az ön kérdésében foglalt két komoly állítást illeti, szeretnék más hangot megütni. Először is emlékeztetni szeretném önt arra, hogy bár ön elitizmussal vádolja meg az egyébként alapvetően plebejus fajtájú emberekből álló kormányomat... (Nunkovics Tibor: Vagy nem...) - ne irigykedjenek, ne irigykedjenek! A helyzet úgy áll, hogy a szegénység tekintetében a mostani Magyarországot nem lehet összehasonlítani a tíz évvel ezelőtti Magyarországgal. Nem én mondom, nem az a dolgom, hogy a saját lovunkat dicsérjem, de a magyar gazdaság olyan erőfeszítéseket tett az elmúlt tíz évben, aminek eredményeképpen minden nemzetközi kimutatás szerint a szegénységet sikerült hátrább szorítani Magyarországon. A minimálbér-emelés nem az elithez tartozó intézkedés, hanem éppen a kevesebb pénzből élő embereket segíti meg, és ebben is jól teljesített szerintem Magyarország az elmúlt időszakban. Nem a kormány teljesítményéről beszélek elsősorban, hanem a gazdaság teljesítményéről. És szeretném megismételni, hogy azt az ambíciónkat, hogy a szegénységet és a munkanélküliséget a mi kormányunk számolja fel Magyarországon, nem adtuk föl. A munkanélküliséget felszámoltuk, és a szegénységet is fel fogjuk számolni; és a viszonválaszban szívesen válaszolok az eredeti kérdésére is, ami a vállalatokra vonatkozott. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK: Megköszönöm miniszterelnök úr válaszát. Viszonválaszra megadom a szót képviselő úrnak, egy perc.
