Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 19. hétfő - 156. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. TÓTH BERTALAN (MSZP):
563 a modellváltás. A modellváltás, amely egyébként jó néhány egyetemen tökéletesen beindult, működik, hiszen mindannyian látjuk, hogy az értelmiségi képzés, a gazdaságfejlesztés mindenütt fontos. Gyors és rugalmas reagálás kell a napi igényekre. Azt gondolom, ezt sem lehet vitatni. A foglalkoztatás teljesen szabályos körülmények között történik, a munka törvénykönyve a mérvadó, így működik az ország. És nem rendkívüli példa az, amire ön itt hivatkozik, hiszen például az osztrák modell is teljes mértékben hasonló. Engedje meg, hogy konkrétan is idézzem: előre rögzített teljesítménymutatók alapján, különböző feladatok sajátosságait figyelembe véve van egy középtávú finanszírozás. Ilyen körülmények között, én azt gondolom, hogy lehet és kell is intézményt működtetni. A Színház- és Filmművészeti Egyetem kapcsán is látszik, hogy mi a cél: egy korszerű képzésre, egy modern színművészeti egyetemre szükség van, ezt senki sem vitatja. Hazai és nemzetközi szinten elismert tudásközpontot kell létrehozni, egy olyat, amely a vállalati és a piaci együttműködésre is kész és nyitott. Rugalmasabb foglalkoztatási lehetőség kell. Én azt gondolom, hogy ezt nagyon sok munkahelyen örömmel fogadnák. Közbeszerzési könnyítésekre van lehetőség, és egy hosszabb távú, kiszámítható állami finanszírozásra. Talán amikor ezek a hullámok ilyen magasra gerjednek, mindezeket érdemes lenne végiggondolni, és odatenni mögé egy plusz- vagy egy mínuszjelet, hogy ezekkel egyet tudunk-e érteni. A modellváltás az infrastrukturális helyzet rendezésére ad lehetőséget az intézménynek, s tényleg egy komoly fejlődési pálya, ahol az állami szerepvállalás ilyen szempontból jócskán kisebb, egy támogató hátteret tud biztosítani. S amit ön mondott, meg kell hogy cáfoljam, hiszen azt mondta, hogy nem történtek egyeztetések, vagy nem olyan szinten. Hát, naptári napra, órára föl van itt sorolva, hogy milyen egyeztetések történtek az egyetem modellváltása kapcsán az Innovációs és Technológiai Minisztériummal február 17-én, 22-én, áprilisban, májusban, videókonferencia, személyes, találkozás. Tehát én azt látom, hogy mindezeket az egyeztetési folyamatokat bonyolították, és semmiképpen nincs arról szó, hogy valaki is elhúzódott volna a megoldás elől. Azt is látnunk kell, hogy az egyetem kapcsán az Állami Számvevőszék azért jó néhány problémára fölhívta a figyelmet; megjegyzem, nem most, hanem tíz éve. Tíz éve sorozatos és visszatérő szabálytalanságokat állapított meg, és azt hiszem, hogy talán 34, de nem is ennyi, hanem 38 pontban határozta meg azokat az intézkedéseket, amelyeket mindenképpen el kell végezni. Az egyetem vezetése négyet hajtott végre ezek közül, négyet volt hajlandó korrigálni, illetve javítani. Ez azért nem túl jó arány, lássuk be. Mégiscsak állami forintokról van szó, még akkor is, ha, ahogy említettem, az állam egy fél lépést ebben a kérdésben hátralép, és egy kuratóriumra bízza a szakmai döntések menedzselését. Látni kell, hogy ez a vita - ez egyébként teljes mértékben látszik - egy egyetemi belső szakmai vita, ahol tekintélyes színművészeti szakemberek ütköznek, véleményt sajnos nem cserélnek, inkább csak ütköztetik. Én azt gondolom, hogy ezt mindenképpen a házon belül kell megoldaniuk ezeknek a szakembereknek. Az pedig, amit ön vizuálisan megjelenített, hogy valamiféle nem is tudom, milyen terror jelenik meg, nos, erről szó sincs. A mai napon az egyetemisták azt gondolták, hogy ők egy utcai véleménynyilvánítással is erősítik a gondolataikat, ezt senki meg nem zavarta, erre lehetőség van, őket senki nem bántotta, de a megoldás nyilvánvalóan az, hogyha tárgyalóasztal mellett dőlnek el ezek a dolgok. Kérem, ön is inkább ezt segítse, mint hogy riasztja az embereket és ilyen hiteltelen dolgokat terjeszt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Most az MSZP frakcióvezetője, Tóth Bertalan képviselő úr következik. Parancsoljon! DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban hadd tegyem föl azt a kérdést az itt ülő kormánypárti képviselőknek és fideszes képviselőtársaimnak, hogy mégis mi a csudát csinálnak önök. Járvány van, gazdasági válság van, szociális válság van, és önök nem csinálnak ellene semmit; de az biztos, hogy nem azt, amit kellene. Naponta több mint ezer fővel növekszik a megbetegedettek száma, de csak azért ennyivel, mert nagyjából ennyi a kiépített laborkapacitás. Mégis mit csináltak egész nyáron? Értem én, hogy önök szerint a börtön elkerülése érdekében látni kellett a tengert - de
