Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 6. kedd - 154. szám - Az állattenyésztők napjáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):
428 A mezőgazdaság teljesítménye ’90 és 2007 között esett vissza leginkább, a nemzetgazdaságon belüli súlya oly mértékben mérséklődött, hogy a bruttó hozzáadott értékhez való hozzájárulása és a foglalkoztatottak aránya egyaránt harmadára csökkent, azaz 4,2 százalékra maga a foglalkoztatottak száma, és 4,7 százalékra pedig a GDP-arányos részvétel. A beruházásokból való részvétel pedig a 8,7 százalékról 3,7 százalékra esett vissza. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma is jelentősen csökkent, de ami még rosszabb volt, a korszerkezet: a ’90. évi népszámlálás után a 2005. évi mikrocenzus adatai szerint a 60 évesnél idősebbek aránynövekedése óriási volt. A szükséges beruházások elmaradása miatt a mezőgazdaság gépivonóerő-ellátottsága nem igazán változott, miközben jelentős része az egyéni gazdaságok tulajdonába került. ’90 és 2007 között a mezőgazdaság bruttó termelési értéke 30 százalékkal csökkent, ezen belül az állattenyésztésé 40 százalékkal. A 2007. évi gazdaságiszerkezet-összeírás alapján 626 ezer gazdaságból mindössze 7000 volt szervezet és 619 ezer pedig egyéni gazdálkodó. Az előbbiek száma, tehát a gazdálkodó szervezetek száma háromszoros lett, viszont az egyéni gazdaságok száma 40 százalékkal esett vissza. Az egyéni gazdaságoknak több mint fele csak saját fogyasztásra termelt, a felesleget közel egyharmaduk tudta mindössze értékesíteni, és csak 16 százalék volt az az arány, akiknél értékesítés is volt az elsődleges célja a termelésnek. Az agrárrendszerváltás hatása és a piacok elvesztése az állattartást érintette a legérzékenyebben. Miközben a termelés volumene 70 százaléka lett a ’90. évinek - most figyeljenek, képviselőtársaim! -, a felvásárlás viszont 50 százalékra esett vissza. Ez volt igazán a nagy tőrdöfés. 2007. év végén az élelmiszeriparban mindössze száz olyan vállalkozás volt, ahol a 4 milliárd forintot meghaladta a bevétel, és legalább 49 főt foglalkoztattak. Rendkívül csekély szám. A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar termékeinek döntő része hazai piacra kerül, és az első évtizedben a rendszerváltás után az élelmiszer-fogyasztás szerkezete azért alakult át, mert rendkívüli módon romlott az általános életszínvonal, és a húsok, tejtermékek fogyasztása ezért visszaesett, hiszen általában nem voltak olcsók ezek a termékek a jövedelemszinthez képest sem. És aztán ehhez járult még hozzá, hogy az első évtizedek kormányai korlátlanul beengedtek szemétnek tekinthető élelmiszereket, nem vetettek ki védővámokat, és nem volt az ellenőrzés hatékony. Az állattenyésztés által előállított érték az egy évtizede tartó stagnálás után 2004-től - most figyeljenek! - még jobban csökkent. Azt hittük, hogy az EU-csatlakozásunktól kezdve a mezőgazdasági támogatások miatt majd az előállított termék nőni fog az EU-csatlakozással. Ehhez képest csökkent, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek részaránya az ország teljes kivitelén belül szintén csökkent. A száz hektár mezőgazdasági területre jutó szarvasmarha- és sertésállomány nagysága jelentősen elmaradt az EU-27 átlagától, a szarvasmarha az utolsó volt, és a sertésállomány pedig a 11. helyre került. Ilyenkor szoktuk mondani, amikor vidéken megyünk a csodálatos mezők mellett el, nagyon sokszor jut eszembe, hogy ezeknek tele kellene lenni állatokkal, legelő állatokkal, hiszen ez az ország pont az az ország, ahol valóban, ez az ágazat virágozhatna, és úton-útfélen állatokkal találkoznánk a mezőn, de sajnos nem így van. Az élelmiszer-gazdaság jelentősége a jövedelemtermelő képességen túl stratégiai fontosságú a lakosság élelmiszer-ellátásában és a vidék népességének megtartásában. A nyolcvanas évek mezőgazdaságának gazdálkodási problémái persze eleve kedvezőtlen feltételeket teremtettek a kilencvenes évekre, merthogy gyakorlatilag kiszipolyozták ezt az ágazatot, leépítették a nagyüzemeket. Én sokszor azt gondolom, hogy ebben némi szándékosság is volt, tartósan a működőképtelenség jeleit mutatták ezek az üzemek. És aztán jött a kilencvenes évek privatizációja, amely pedig gyalázatos volt, tervezetlen, kapkodó, a szakmai szempontokat teljesen kizárták, egy volt a lényeg: a hatalom közelében lévő emberek mindenképpen olyan vagyonhoz jussanak a közösből, amellyel hosszú távon szakmai hozzáértés nélkül is jelentős bevételt realizálhassanak. Tehát, ahogy elmondtam, az állattenyésztés volumene ’90 óta folyamatosan csökken. Az Unióba történt belépés nagyon nagy várakozást jelentett a gazdák számára, mert a gazdák azt gondolták, kiszámítható feltételek lesznek, az uniós és nemzeti források folyósítása zökkenőmentes lesz, de miután a megfelelő intézményrendszer kiépülése hiányzott, késlekedett, a támogatások bizony nem jutottak el időben a gazdákhoz. Gyakorlatilag a politikai erők a támogatásokkal tartják rövid pórázon a gazdákat, ha felemelik a szavukat a rendszer kritikájával, esetleg nem kapják meg egyáltalán, vagy késve kapják meg a támogatásokat.
