Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 6. kedd - 154. szám - Az állattenyésztők napjáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről:

426 Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhai édesapám, aki juhászati ágazatvezető volt, pontosan tudta, hogy milyen fáradságos munka állattenyésztőnek lenni. Ő is, mint az összes, jó értelemben vett fanatikus mezőgazdász, élete utolsó percéig dolgozott ebben az ágazatban. Az ő elbeszéléséből és a napi fáradságos munkájából láttam azt, hogy milyen embert próbáló az a munka, amit a magyar mezőgazdaságban elvégeznek ezek az emberek. Természetesen a saját szememmel is volt szerencsém látni, hogy mit jelent az, amikor akár karácsonykor, húsvétkor, szombat, vasárnap vagy bármilyen ünnepnap ki kell mennie ahhoz a hodályhoz, mert az állat nem tudja, hogy éppen ünnepnap van, éppen karácsony van, és ajándékot osztanak. Etetni kell, itatni kell. A régi időkben még egészen más volt, ma már modernebb technológiák vannak a mezőgazdaságban, de az állatokra akkor is oda kell figyelni. Az igazi gazda akkor is kimegy az állatai közé, ha az egész egyébként egy sokkal modernebb technikával működik, mint 30-40 évvel ezelőtt. Természetesen - és ebben nem volt vita itt a képviselők között - fontos, hogy megemlékezzünk az állattenyésztőkről. Hozzáteszem, én nem minden esetben kedvelem ezeket az emléknapokat, mert ez lekorlátoz bennünket egyetlen napra, miközben azt gondolom, a magyar mezőgazdaságban dolgozók mindennap kiérdemlik ennek az országnak a tiszteletét, az enyémet biztosan. Ezzel együtt nem hiszem azt, hogy ez az emléknap az, ami az állattenyésztésnek vagy általában is a mezőgazdaságnak a legjobbat teszi, hogy ez a legfontosabb most, ez a kérdés a legfontosabb most, hogy legyen egy ilyen emléknap. Szerintünk a mezőgazdaság tekintetében el kell érni azt, hogy ez ne csak egy szűk elit játszótere legyen, hanem valóban egy nagy közös, amelyben mindenkit ugyanolyan jogok illetnek meg. Ha segíteni akarunk a mezőgazdaságnak és ezen belül is az állattenyésztőknek, akkor nagyon világos célokat kell meghatározni a szakmai ajánlások alapján, és ezeket kell megvalósítani. Az elmúlt időszakban voltunk már 7 vagy 10 millió sertés országa, van már „Nemzeti húsgalamb” program, és tudjuk, hogy a nyúlágazatban például 7 millió vágóállat elérése a cél. Én azt javaslom, ma megjelent egy cikk a 24.hu-n, amit érdemes lenne mindenkinek elolvasnia. „El kell felejteni a parasztnosztalgiát” címmel éppen a sertéságazatról írnak, ahol természetesen megszólaltatják az ágazat szakembereit, akik elmondják, hogy hiába a rengeteg beleöntött pénz a sertéságazatba, mégsem tudunk versenyképesek lenni. Nagyon szép célokat fogalmaztak meg az elmúlt időszakban. Államtitkár úr biztosan tudja, hogy hány alkalommal kérdeztem rá ezekre a dolgokra, mert a célok meghatározásán túl azért az odavezető utat is meg kellene ismerni, és látni kellene, hogy ezek a célok megvalósulnak. Közben persze azt tapasztaljuk akár egyszerű fogyasztóként is, hogy az olcsó importtermék folyamatosan veszélyt jelent egyébként a magyar termelőknek és gazdáknak, és nagyon sokszor önök hatalmi szóval léptek fel az áruházláncokkal szemben, hogy ne a magyarnál olcsóbb élelmiszereket árulják. Varga képviselő úr említette az alapvető élelmiszerek áfájának kérdését, ahol javaslat volt az, hogy csökkentsük 5 százalékra az alapvető élelmiszerek áfáját. A kormánypártoknak az volt a felvetésük, hogy ez nagyságrendileg egy 140-150 milliárd forintos lyukat ütne a költségvetésben. De ha összehasonlítjuk azzal, hogy a Zala Zone 158 milliárdból épül, a Budapest-Belgrád vasútvonal meg alaphangon 1000 milliárd forintból, akkor azt gondolom, érdemes lenne átgondolni e tekintetben is a kormányzati célokat. Hiszen abban nem volt itt közöttünk vita, hogy a magyar mezőgazdaság mennyire fontos számunkra nemcsak azért, mert magyar, nemcsak azért, mert az élelmiszert adja számunkra, hanem azért, mert aki ezért megveszi a hazait, és erre látunk kampányt is, az pontosan tudja, hogy milyen más íze tud lenni a magyar mezőgazdasági termékeknek. Ha valóban szeretnénk elismerni az állattenyésztőket, illetve azt az áldozatos munkát, amelyet tesznek értünk és ezért az országért, akkor, azt gondolom, a következő dolgokat kellene tenni. Először is egy megfelelő támogatási rendszert létrehozni, amely tényleg a bajbajutottakon segít. A pályázatokat időben el kellene bírálni, nem 300-400 nap alatt. A világjárvány idején hatékonyabban és gyorsabban kellett volna menedzselni az agráriumot. Azt gondolom, persze mi is hallottuk és olvastuk, hogy milyen segítséget nyújt a kormány, de ennél sokkal gyorsabb és hatékonyabb segítségre lett volna szükség. Folyamatosan tájékoztatni kellene az agrárium szereplőit az új, korszerű technológiákról és lehetőségekről. Pontosan ez a cikk, ez az „El kell felejteni a parasztnosztalgiát”, amely a 24.hu-n jelent meg, mutatja meg, hogy milyen technológiai hátrányban vannak a magyar termelők.