Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 6. kedd - 154. szám - Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről:

382 leghamarabb, legrövidebb idő alatt mi mégis végre fogjuk hajtani, és be fogjuk vezetni. És üzenjük Orbán Viktornak és az általa vezetett kormánynak, minden érintettnek, az egészségügyi és szociális dolgozóknak, hogy az általunk ígért és valódi béremelést végre fogjuk hajtani, mindezt úgy, hogy garantálni tudjuk ennek az értékállóságát is. (Dr. Rétvári Bence: Nyolc év alatt nem sikerült...) És most nézzük meg kronológiai sorrendben, hogy mi is történt az önök nagy kártyajátéka alatt. Emlékeznek? A DK idén április 4-én tett le a kormány asztalára egy húszpontos javaslatcsomagot, amelynek része volt, és itt most megint idézni fogok: az egészségügyben és a szociális szférában dolgozók 100 százalékos béremelést kapnak. A kormány akkor ezt egy szó nélkül, cinikusan, azonnal lesöpörte az asztalról. Fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végül mégis áttörje üzenetünk a felcsúti stadion öntött betonját, hogy ne mondjak itt elefántcsonttornyot, hiszen ez így nem is lenne igaz (Nacsa Lőrinc: Mindig ez a cinizmus...), melynek okán a kormányfő talán hosszú-hosszú évek óta először eszmélt fel, hogy a szétlopott, megnyomorított magyar egészségügy, melynek orvosait és ápolóit önök üldözték el ebből az országból, a teljes összeomlás szélére sodródott. (Nacsa Lőrinc: Ti 6 ezer embert...) Ez pedig, képviselőtársam, egy olyan helyzet, amit már képtelenség lesz majd milliárdos propagandával, óriásplakátokkal, sorosozással elleplezni. Márpedig ha ez megtörténik, és közel állunk hozzá, akkor ezt maga Orbán Viktor is felismerte, hogy nincs az az isten, aki meg tudná akadályozni, hogy az egészségügy romjai maguk alá ne temessék a NER illiberális rendszerét. Mondjuk, azt én nem igazán értem, hogy miért is kellett ehhez fél év. Miért kellett fél év ahhoz, hogy a kormány rádöbbenjen: a DK javaslata nélkül esély nem lehet a helyzet megoldására? (Derültség a kormánypártok padsoraiból.) Mondjuk, eddig, hiszen mégiscsak rádöbbentek, ez lehetne egy heppiendes történet is, de nem az, nagyon nem az. Nem, mert ebben a sztoriban végtelenül szomorú az, hölgyeim és uraim - remélem, jól mondom, Nacsa képviselő úr -, hogy a kormányfő és mögötte a teljes kormány továbbra sem tudja levetkőzni a valódi énjét. Végtelenül szomorú, hogy rosszul dekódolták a Demokratikus Koalíció egyértelmű üzenetét. Így az egyenes út helyett megint rátaláltak az önök által eddig is járt ingoványos, bűzös ösvényre. És mi történt? (Dr. Rétvári Bence: Megszavazod?) Az ország önjelölt influencere, like-vadásza, a kormány feje a hétvégén bejelenti, hogy áttörő erejű béremelésre készülnek az egészségügyben, megállapodva és elfogadva az Orvosi Kamara ajánlatát. És még két nap sem kellett hozzá, hölgyeim és uraim, hogy a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Orvosok Szakszervezete és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara felháborodott nyilatkozataiból ez kiderüljön: a kormányfő, szokásához híven, nem tett mást, mint ismét a saját képére formálta a valóságot. Tudják, hogy mondják ezt nálunk Debrecenben? Tudják, hogy mondják? A kormány feje ismét ordenáré nagyot lódított. (Dr. Pósán László: Nem így mondják... - Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Mondják ennél durvábban is, valóban, mert szó nincs arról, amit a kormányfő a hétvégén bejelentett, dehogy állapodtak meg! Dehogy fogadták el a MOK javaslatát! Csak elbábozzák most mindezt, hogy ez így történik, mintha ez így lenne, ahogy ezt már megszokhattuk. Majd adnak valamikor valakinek valamit, csak álljon már mindenki vissza az igába, és húzza szótlanul azt! Hát, ez a nagy mesterterv, csak ez nem jött be. És ez a baj, nagy baj, mert vannak dolgok, amiket nem lehet hazugsággal, erővel, propagandával, háborús retorikával, ráolvasással, párthűséggel vagy bokacsattogtató pártfegyelemmel orvosolni, tisztelt kormánypárti képviselő hölgyek és urak. És még ennél is rosszabb hírem van! Ha most erőt vettek volna magukon, és nem csapják be - ahogy felénk mondják ismét -, nem hajítják át a palánkon a Magyar Orvosi Kamarát, az orvosokat, a mentősöket és az összes egészségügyi és szociális dolgozót, ha életükben legalább egyszer az adott szó jelentene önöknek bármit is, bármit is, akkor is pokoli nehéz helyzetben lenne most az ország. Mert a 25. órában vagyunk, de ezt önök tudják nagyon jól. Mert minden szakértői elemzés, minden járványmodell azt mutatja, hogy maguk, a kormány valójában szabadjára engedték a vírust az országban. Azt látjuk, hogy sem akaratuk, sem képességük nincs az önök által generált katasztrófa megoldására; nincs valós kontaktuskutatás, hölgyeim és uraim; azt, hogy rég nem urai a helyzetnek, ezt látjuk. Azt látjuk, hogy a kivéreztetett egészségügy a Covid-járvány okozta extrém terhelés előtt is a tönk szélén állt, hogy az összeomlás szélén volt a magyar egészségügy, mondhatnak bármit is; hogy 2018-ban többen haltak meg kórházi fertőzésben az országban, mint közúti balesetben. Hát, ez a hatalmas nagy probléma! Hogy a megvezetett orvosok, a becsapott ápolók és azok a megalázóan alacsony bérből tengődő szociális dolgozók, akiknek már ígéretre sem futotta maguktól, akiket tíz éve magukra