Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. december 15. kedd - 176. szám - A Menekültügyi és Migrációs Paktumot alkotó öt európai parlamenti és tanácsi rendelettervezet vonatkozásában az indokolt vélemény elfogadása feltételeinek fennállásáról szóló jelentésnek, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslatnak k... - KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK: - ÁGH PÉTER, a Törvényalkotási bizottság előadója: - ELNÖK: - HIDVÉGHI BALÁZS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:

2980 Magyarországra. A magyar emberek akaratának és az Alaptörvény rendelkezésének megfelelően jár el tehát Magyarország Kormánya és járunk el mi is, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselői és országgyűlési képviselői akkor, amikor a kötelező relokáció ellen foglalunk állást, a kötelező elosztás ugyanis nem más, mint az idegen népességek betelepítésének az egyik eszköze, amely ráadásul a szolidaritás kifejezésének csupán egy lehetséges, ugyanakkor nem kizárólagos módja. Mindezek alapján az olyan javaslatok, amelyek bármilyen közvetett vagy bújtatott módon kötelező elosztást tartalmaznak, nemcsak hogy sértik az Alaptörvényt, szembemennek a magyar emberek kifejezett akaratával, hanem az Európai Unióról szóló szerződésben foglalt szubszidiaritáselvet is sértik egyben. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Bizottság által bemutatott új migrációs paktum legfontosabb hiányossága, hogy a migrációt nem megállítani akarja, hanem szervezni vagy menedzselni, ahogy a kinti szövegekben fogalmaznak. Az Európai Bizottság által előterjesztett javaslatok így nem szakítanak azzal a régi és rossz megközelítéssel, miszerint az áthelyezés, a relokáció központi elem kell hogy legyen - őszerintük - bármilyen európai szintű megoldásban. Ezzel szemben a magyar álláspont az, hogy addig egyetlen személy sem jöhet be az Unió területére, amíg nem bizonyos, hogy jogosult a belépésre, csupán így érhető el, hogy az Európai Unió migrációs politikája azt a világos üzenetet közvetítse, hogy Európa nem átjáróház, és kapui nem állnak tárva-nyitva bárki előtt, aki éppen be akar lépni. Minden olyan megoldást támogatnunk kell, amely ebbe az irányba hat, ugyanakkor el kell utasítanunk azon javaslatokat, amelyek olyan személyeket osztanának szét az Unió területén, akik tekintetében lezárt jogi eljárásban nem vált bizonyítottá és bizonyossá, hogy menekültstátuszra jogosultak. Úgy gondolom, hogy az új paktum szolidaritási koncepciója nem felel meg ennek az elvárásnak. A javaslatban foglalt szolidaritási koncepció alapján a relokáció vagy az úgynevezett visszatérési támogatás képezné a hozzájárulások döntő részének módját. A látszólag választási lehetőséget kínáló megoldás azonban gyakorlatilag bújtatott relokációt valósít meg, hiszen a visszatérés elősegítésének a sikertelensége esetén a támogatást nyújtó tagállamnak kötelező lenne átvennie az adott kérelmezőt egy bizonyos idő, helyzettől függően négy vagy nyolc hónap után. Ez a valóságban nem más, mint késleltetett relokáció, késleltetett áttelepítés, tehát végső soron a bevándorlók tömeges betelepítése Magyarország területére, ami ütközik a magyar Alaptörvény rendelkezéseivel és ütközik a magyar emberek akaratával. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Azzal természetesen egyet kell értenünk, hogy szolidaritásra, kötelező hozzájárulásra szükség van, egyetlen tagállam sem képes egyedül megbirkózni az Európát évek óta sújtó intenzív migrációs nyomással. Ehhez a kérdéshez az is hozzátartozik azonban, hogy egyes tagállamok mulasztásaiért, például a hatékony határvédelem vagy a megfelelő eljárások lefolytatásának a hiányáért nem lehet más tagállamokra terhelni a felelősséget - ez nem szolidaritás. Azok a tagállamok, amelyek nem látják el megfelelően a rájuk rótt feladatokat, jogosan nem is várhatnak szolidaritást a többi tagállamtól. A szolidaritás kifejezésének módjára visszatérve úgy gondolom, hogy meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a tagállamok szabad kezet kapva járulhassanak hozzá a terhek viseléséhez. Magyarország évek óta határkerítést tart fenn, és ezzel nem csupán saját magát védi, hanem a teljes Európai Unió területét is az illegális határátlépések által jelentett biztonsági fenyegetésektől. Az ilyen hozzájárulásokat is figyelembe kell venni akkor, amikor európai szolidaritásról beszélünk. A szóban forgó javaslatok azonban nem tartják tiszteletben ezt az elvet, hiszen nem hagynak elegendő mozgásteret a tagállamok számára annak megválasztásában, hogy hogyan kívánnak hozzájárulni a közös terhek viseléséhez. Végezetül engedjék meg, hogy az európai színtéren uralkodó és továbbra is uralkodó általános megközelítés és hozzáállás kapcsán mondjak pár szót, és ehhez kapcsolódva hangsúlyozzam annak fontosságát, hogy a mai előterjesztés iránt a támogatásukat fejezzék ki. Az európai intézményekben uralkodó általános megközelítés szerint a migráció egy lehetőség az Európai Unió számára. Számos nyugat-európai ország vezetői úgy tekintenek a tömeges migrációra, mint egy elkerülhetetlen és megállíthatatlan folyamatra, amelyet csupán szervezni, csupán menedzselni és kezelni kell. Ezen álláspontjuknak egy hónappal ezelőtt egy nemzetközi migrációs konferencián is hangot adtak, a konferencia légköre és a hozzászólások többsége alapján kijelenthető, hogy az európai intézményekben erősen migrációpárti hozzáállás uralkodik továbbra is.