Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. december 15. kedd - 176. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz):
2900 feltételekhez lehetett volna kötni. Ez Magyarország, Lengyelország és egyébként még több európai uniós ország számára is elfogadhatatlan volt. Azt gondoljuk, hogy a pénzügyi tárgyú kérdéseket és a politikai vitákat el kell választani egymástól. Egyébként a magyar emberek is így gondolkodnak, nem tudom, hogy látták-e az ezzel kapcsolatosan megjelent közvélemény-kutatásokat. A magyar emberek 81 százaléka szerint helytelen, hogy járványhelyzetben az EU politikai feltételeket kötne a pénzügyi segítséghez. A magyar emberek ugyanúgy gondolkodtak ebben a kérdésben, mint a magyar kormány, de a magyar baloldal sajnos homlokegyenest ellenkezőképpen gondolkodott, és ő is felcsatlakozott arra a brüsszeli járatra, amely a baloldali ideológiai feltételeket kérte volna számon hazánkon és más uniós tagállamokon. A magyar emberek 62 százaléka szerint a magyar ellenzék túl messzire ment akkor, amikor Magyarország megbüntetését követelte Brüsszeltől és az európai uniós szervektől. Szerencsére győzött a józan ész, azt lehet mondani, hogy egy szép gaulle-ista hagyomány éledt fel. Ugye, emlékszünk arra, amikor 1965-66-ben az üres székek politikáját meghirdette Franciaország az agrártámogatások kérdésében, annak pont a nemzeti érdek védelme volt a kulcseleme. Ezt a válságot, az akkori üres székek politikáját végül egy úgynevezett luxemburgi kompromisszum zárta le, ami most is érvényben van. Eszerint, ha a tagállam létfontosságú érdekei forognak kockán, akkor csak egyhangú döntést lehet hozni az Európai Unióban. Ez az akkori tudás, ez az akkori döntés ma is érvényben van, és azt lehet mondani, hogy a 2020. év vége a gaulle-ista politika sikerét hozta, az egy új luxemburgi kompromisszum idejét hozta el. Sikerült megakadályoznunk azt, hogy a pénzügyi segítségnyújtást, a költségvetési támogatás ügyét politikai feltételekhez kössék. Győzött a józan ész, győzött Európa, és győzött Magyarország is benne a baloldal támogatása nélkül. De a helyzet nem olyan rózsás, ugyanis ezek az ideológiai konfliktusok ettől még nem tűntek el Brüsszelből. Azt látjuk éppen a hetekben nyilvánosságra hozott bizottsági dokumentumokból, hogy a bevándorlásbarát álláspont továbbra is része a brüsszeli narratívának, része a brüsszeli politikának. Egy olyan migrációs stratégiát, integrációs stratégiát bocsátott ki a Bizottság, amely pont szintén a ’21-27-es időszakra, tehát ugyanarra az időszakra, amire a költségvetés vonatkozik, 34 millió migránshátterű személy állampolgársághoz jutásáról és támogatásáról beszél. Szerintünk nem erre kéne koncentrálnia Brüsszelnek, hanem az európai emberek megsegítésére és az európai életmód védelmére. Jó lenne, ha ebben a politikánkban nemcsak a jobboldal, hanem a magyar baloldal támogatására is számíthatnánk. Ez eddig nem volt így, reméljük, hogy jövőre megváltozik. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „Aktuális ügyeink” címmel a Fidesz képviselőcsoportjából Hörcsik Richárd képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. (10.10) DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy hallottuk előbb, az Európai Tanács múlt heti ülésén Magyarország és Lengyelország történelmet írt, mert nemcsak saját nemzeti érdekeiért, hanem a nemzetek Európájának egységéért is kiálltak. A vita látszólag a jogállamisági mechanizmusról szólt, de kezdetektől fogva jól látszott, hogy annak valójában kevés köze van a jogállamisághoz, sőt az Európai Tanács következtetései nélkül épp az európai jogállamiságon esett volna csorba. Miért is csúfolták volna meg a jogállamiságot ezzel az előterjesztéssel? Fontos aláhúzni, tisztelt elnök úr, hogy az említett tervben egy olyan szankciós mechanizmus jött volna létre, amelyben nincs rögzítve, hogy mit szankcionálnának, sem az, hogy milyen szankció jár érte. Nem lettek volna meghatározva sem az eljárás megindításának, sem a lezárásának feltételei, nem lett volna az eljárásban hozott döntésekkel szemben például jogorvoslati lehetőség, és nem lett volna tisztázott a mechanizmusnak az uniós joghoz, különösen a szerződésekhez való viszonya sem. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezt a csorbát az Európai Tanács kiküszöbölte, amivel nemcsak Magyarország, hanem Lengyelország és az egész Európai Unió nyert.
