Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. december 14. hétfő - 175. szám - Napirend utáni felszólalás: - GELENCSÉR ATTILA (Fidesz):
2878 Varga Lászlónak volt az Alaptörvénnyel kapcsolatban, hogy hányadik módosításnál tartunk. Azért nézzék meg azt is, hogy ott az elején, amikor az Alaptörvényt módosítanunk kellett, milyen aknamunkát fejtettek ki önök Brüsszelben, a luxembourgi bíróságon, a Bizottságnál, ami miatt ott több olyan módosítás is volt, ahol gyakorlatilag az eredeti szándéknak megfelelő megfogalmazást nem tudtuk átvinni, és vissza kellett módosítani azért, hogy azt a fajta jogállamisági mechanizmust, 7. cikkely szerinti eljárást, mindegy, hogy minek nevezzük, ne tudják beindítani ellenünk. Bár, mondjuk, a próbálkozás most is zajlik. A gránitszilárdságról annyit, hogy ha van egy gránittömb és abba véssük a betűket, attól az még gránit marad. Az más kérdés, hogy az élet kihívásai mit diktálnak, és mikor hány sorral és szóval kell ezt bővíteni, hogy mindenki számára világos legyen, hogy itt egy szilárd értékrendű állam, egy szilárd értékrendű nemzet van. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirend utáni felszólalás: A napirend utáni felszólalók közül egyetlenegy képviselő maradt itt. Megadom a szót Gelencsér Attila fideszes képviselőnek: „Elengedhetetlen lenne a mosdósi kórház felújítása” címmel mondja el napirend utáni felszólalását. GELENCSÉR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mosdósi kórház felújítása elengedhetetlen. Egy százéves szép időszak után egy néhány évtizedes agónia következett a Kaposi Mór Megyei Oktató Kórháztól 17 kilométerre elhelyezkedő mosdósi kórház életében. Mára elérkeztünk oda, hogy össze kell fognunk, kormányzati segítséget kell kérjünk, és halaszthatatlan, hogy a kórházat felújítsuk. Engedjék meg, hogy nagyon röviden és egyúttal a felvetésem indoklásaképpen történeti áttekintést adjak a kórházról, amit 1892-ben gróf Pallavicini Ede épített; eredetileg vadászkastélynak szánta, és észrevette, hogy asztmás betegségére nagyon jó hatással van. (22.40) Egészen addig ment el, hogy végül ideköltözött, élete végéig Mosdóson élt, 1932-es haláláig. 1938-ban már tébécészanatórium Mosdós. 1949-ben gyermektébécé, mégpedig már akkor száz ággyal; és 1959-ben Mosdós történetéből kihagyhatatlan dr. Andrásofszky Barna igazgató úr, aki több évtizedes alázatos és áldozatos munkájával tette naggyá a mosdósi kórházat. 1963-ban, igazgató úr ténykedését követően négy évvel már önálló kórház, és megindul egy virágzó időszak. Amikor is 1977-ben már 283 ággyal gyermek- és felnőttpulmonológiai osztállyal, fő szakmai tevékenységgel működik. Talán a csúcsa ennek az időszaknak 1992, amikor már 440 ágyon tüdő- és szívkórház, és talán az ország azon kevés kórházai közé tartozott, ahol iskolát is működtettek. Mégis egy agónia indul el a ’90-es években a kórház életében, egészen odáig megy, hogy a református egyháznak kell 2002-ben megmentenie. Majd 2006-ban a megyei közgyűlés elnökének választottak, innentől kezdve ismertem meg jobban a kórház történetét, és egy integrációs folyamaton mentünk keresztül, amit korábban hoztak meg, de magam is támogattam. Így aztán a Somogy Megyei Önkormányzat fenntartásában működő Kaposi Mór oktatókórháznak az egyik telephelye lett. Ekkortájt kardiológia, pulmonológia és rehabilitáció zajlik itt, de elérkeztünk a póluskórház fejlesztési időszakába, amikor is több mint 20 milliárd forintból fejlesztjük a kaposvári kórházat. Értelemszerűen a tőle 17 kilométerre fekvő kis kórházra már nem jut forrás. Összegezve az eddig elmondottakat: egy tébécészanatóriumból krónikus ellátást végző kórházi egység lett Mosdós, krónikus ellátással, ápolási osztállyal, hospice szolgálattal. Ez a terület
