Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. december 14. hétfő - 175. szám - Magyarország Alaptörvényének kilencedik módosítás ához benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2876 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a gránitszilárdságú Alaptörvényük évi rendes felülvizsgálatát folytattuk itt az általános vita keretében a kilencedik alkalommal már, akkor számomra már világos volt, hogy ennek nem sok erkölcsi alapja van az önök részéről. A különbség talán itt a második olvasat során az, hogy ma az ország egy jelentős részének, sokkal nagyobb részének van erről már világos álláspontja, mint néhány hete. Azzal is egyetértek, Bencsik képviselőtársam ezt nagyon helyesen mondta egyébként, hogy nagyon különböző módosítások ezek, van, ami tipikusan ideológiai jellegű, de egyébként önök a „közpénz” fogalmának az újradefiniálására is ideológiát építettek szerintem. Az a helyzet, hogy az a közpénz, amit ezekbe az alapítványokba betesznek, már Kósa Lajos elhíresült szavai alapján is világos, hogy az önök szándékai szerint elveszti közpénzjellegét, és ez a nagyon szűk értelmezés is egészen elképesztő. Tehát önök viccet csinálnak tulajdonképpen ebből az egész kérdésből, és semmiféle társadalmi egyeztetést nem folytattak újra ez előtt az alaptörvény-módosítás előtt, sőt nem derült ki semmilyen frakció számára, az ellenzék egyetlen frakciója számára sem ez a jogalkotói szándék itt november 10. előtt, hogy önök újra felül akarják vizsgálni a gránitszilárdságú Alaptörvényt. Tehát az a helyzet, hogy ez a helyzet sem javítható meg semmiféle módosítóval, sőt az az erkölcsi szituáció, ami az elmúlt hetekben kialakult, egyetlen helyes döntést feltételez a kormány részéről: visszavonják ezt a módosítást. Ez az egyetlen helyes és korrekt döntésük volna, azonban én a mai nap retorikai fordulataiból, kommunikációs elemeiből azt látom - mert itt vagyok tényleg a miniszterelnöki napirend előtti óta, és most már lassan tíz órája tart ez az ülés -, hogy nem ezt a következtetést vonták le, nem a nagyobb társadalmi konszenzusok, nem a közös erkölcsi, nemzeti minimumok irányába mozdulnak el, hanem nagyobb gázt adnak az élet minden területén, félnek a kormányváltástól, és egyébként erőből egy elég álszent retorikával kívánják az ellenzéki érveket a szőnyeg alá seperni. Mi ebben nem leszünk partnerek. Ahogy az általános vitában is elmondtam, ez az alaptörvény-módosítás sem támogatható a részünkről. Köszönöm, elnök úr. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.) ELNÖK: Köszönöm, Varga képviselő úr, jegyző úr. Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretekben kíván-e még valaki a felszólalás lehetőségével élni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom. Megadom a szót az előterjesztőnek, Völner Pál államtitkár úrnak, hogy a záróbeszédét elmondja. DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Először is köszönöm Dunai Mónika képviselőtársamnak, aki próbálta összefoglalni tárgyszerűen az elhangzottakat; a nemzetiségek bizottságának, hogy szintén magáról az alaptörvény-módosításról nyilvánítottak véleményt. Bencsik János képviselőtársam feltett egy kérdést. Nagyon örülök, hogy a gyerekek önazonosságával kapcsolatos megállapításokat, a gyerekek védelmét ön is támogatja. Úgy látom, a „közpénz” definíciója okoz problémát. A közpénznek gyakorlatilag ez a fajta tömör megfogalmazása a magyar jogrendszerben így nem szerepel. Miről szól? Arról, hogy a közpénz az állam bevétele, kiadása, követelése. Gyakorlatilag, ha arra gondolunk, hogy nekünk milyen pénzünk van akár magánemberként, ha így közelítjük meg, tehát az a pénz a miénk, ami a bevételünk, ami a kiadásunk és ami a követelésünk, ami fennállhat, akkor azt hiszem, lefedjük azt a teljes kört, és ugyanígy az állam is: ahol a pénzügyekkel az állam kapcsolatba kerül, az közpénz. Tehát amikor az államnak van egy kiadása is - egyébként például pályázatoknál, juttatásoknál -, az egy szerződési formában jelenik meg, és mindaddig, amíg az szabályszerűen felhasználásra nem kerül, az államnak az követelésként él, tehát visszakövetelhető azoktól, akik nem az adott törvények, jogszabályok, szerződések alapján használják fel. Tehát véleményünk szerint ez teljes körű lefedését szolgálja az államháztartásnak, ahol ebben a három formában mozoghatnak a pénzek. Lehet, hogy ez így önöket nem győzi meg, de gyakorlatilag arra, hogy az állam közpénznek tekintse azokat a pénzeket, amelyek az államháztartás rendszerében, alrendszereiben megfordulnak, teljes mértékben lehetőséget nyújt. (22.30)
