Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. december 14. hétfő - 175. szám - Varju László (DK) - az igazságügyi miniszternek - „Ugye ön szerint is végképp hiteltelen lett a fideszes alaptörvény?” címmel - DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ (DK): - ELNÖK: - DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2800 Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Völner Pál államtitkár úrnak, miniszterhelyettesnek. Parancsoljon, miniszterhelyettes úr! DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Önnek van egy pártelnöke, akit Gyurcsány Ferencnek hívnak, és éppen a közelmúltban adott egy Telex nevű hírportálnak egy interjút, amiben Szájer József kapcsán, amikor megkérdezték, azt nyilatkozta: „Szájer már lemondott, talán már a Fideszből is kilépett, onnantól kezdve nekem ő magánember, nem politikus. Nem akarom, hogy bántsák Szájer Józsefet magánemberként, politikusként pedig már nincs dolgom vele.” S van egy önnek való mondat ezután, amit a főnöke mondott: „A csahos kutyák ilyenkor elindulnak, de én nem leszek a falka tagja.” (Közbeszólás a KDNP soraiból: Hoppá!) Ezek szerint önök egy falka, akiket Gyurcsány Ferenc eleresztett az útjára csahos kutyaként, hogy gyakorlatilag egy politikai ellenfelüket - aki felmérte azt, amit miniszterelnök úr is egyébként egy hasonló kérdésre nemrégen elmondott, hogy a mi értékrendünkbe nem fér bele az a viselkedés, az a cselekedet, amit ő elkövetett (Dr. Gyüre Csaba: Harminc évig belefért?), levonta a konzekvenciákat, és lemondott, kilépett a Fideszből. Kérdezem, hogy mit akarnak még tőle. Gyakorlatilag ő bocsánatot kért, és nemcsak a Fidesztől, hanem a választóitól is, a családjától is, akitől csak lehetett, ha kell, akár, gondolom, önöktől is, magukat is beleérthetik ebbe a körbe, és utána elégtételt adott annak a politikai közösségnek, amelyhez tartozott, azzal, hogy minden tisztségéről lemondott, kiiratkozott a politikai közösségből. Mondhatnék most példákat az önök oldaláról, hogy ki mindenki meg hogyan felel meg ennek a kívánalomnak hasonló helyzetben. Itt is elhangzott, hogy úgy látszik, az MSZP a dohányért felel, a DK a bitcoinbányászatért, ön mint volt BIT-es ezt talán jobban tudja, vagy közelebb áll önhöz. (Derültség.) Tehát folytathatnám a poénkodást. Szálljanak le Szájer Józsefről! Én azt kívánom magánemberként, hogy valahogy dolgozza fel ezt a történetet, és boldoguljon, ahogy tud. Ha önöknek más a véleménye, megértem. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen miniszterhelyettes úr válaszát. Viszonválaszra megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! VARJU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyobb figyelmet kérek öntől. Nem Szájer Józseffel van nekem problémám, és nem róla szólt ez a kérdés, hanem arról a képmutatásról, amit önök és az ő volt közössége végez ebben az országban. Egészen mást állítanak abban az Alaptörvényben, amit mondanak, mint ahogyan élnek. Olcsó poénkodás lenne, ha elkezdeném sorolni egymás után, hogy mi történt Győrben, mi történt a jachton. Sorolhatnám, hogy miről beszéltek, és a gépen pedig milyen képeket találnak az emberek, a rendőrök, majd hogyan menekítik ki azt az embert, akit egyébként ilyen bűncselekményben találtak részesnek. Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, a történet arról szól, hogy önök képmutatóak, akiknek semmilyen felhatalmazást, illetve felmentést nem lehet azért adni, mert mást mondanak és egészen mást csinálnak. Köszönöm szépen válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Viszonválasz illeti meg miniszterhelyettes urat. Parancsoljon! DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Megint csak azt mondom, hogy sajnálom, hogy az előző perceket nem töltötte kellő figyelemmel, amikor miniszterelnök úr kifejtette, hogy a magyar Alaptörvényben mindenkinek garantált a magánélethez való joga. Ha valaki ezen túlmenően törvénybe vagy jogszabályba ütköző cselekedetet követ el, azért felelősséggel tartozik. Ebben az esetben is ez megtörtént, anélkül, hogy felelősségre vonták volna, már levonta a konzekvenciákat az elkövető. Ha az ön gondolatmenetét követnénk, akkor eljuthatnánk akár a homofóbiáig is. Akkor azt mondhatnák, hogy Pasolini nem forgathatta volna le a Máté evangéliumát, vagy mondhatnánk, hogy
