Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. szeptember 28. hétfő - 152. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):
268 Én azt gondolom, hogy az ő személyiségéről és az ő közéleti pályafutásáról is a legpontosabb visszajelzés talán az a rengeteg visszajelzés és őszinte megdöbbenés, amit az ő halála kiváltott, függetlenül attól, hogy ki a közélet melyik oldalán, melyik politikai oldalon foglal helyet, mindenki a legnagyobb tisztelet és a legnagyobb őszinte megdöbbenés hangján szólt arról, hogy micsoda veszteség érte a társadalmat, Kőbányát azzal, hogy Tóth Balázs ilyen tragikus hirtelenséggel, ilyen fiatalon, 43 évesen távozott. Fontosnak tartottam, hogy erről a nagyszerű emberről is - ezt szeretném kiemelni: az emberről - megemlékezzek itt a magyar Országgyűlésben egy rövid napirend utáni felszólalásban, és innen, a magyar Országház falai közül is kifejezzem a legmélyebb együttérzésünket Tóth Balázs gyermekei és Tóth Balázs felesége, családja irányába. És azt tudom ígérni az LMP közösségének egyik tagjaként, hogy méltóképpen őrizni fogjuk Tóth Balázs emlékét. Isten nyugosztaljon, Balázs! (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Úgy gondolom, hogy méltó négy-öt másodpercig csöndben emlékezni Tóth Balázsra. (A teremben lévők néhány másodperces csenddel adóznak az elhunyt emlékének.) Köszönöm szépen. Folytassuk a munkánkat! Napirend utáni felszólalásra következne Tordai Bence képviselő úr, de sajnos nincs jelen, így az azonnali kérdése visszavontnak tekinthető..., illetve a napirend utáni felszólalása visszavontnak tekintendő. Ez a haláleset engem is egy picit megzavart. Köszönöm. „Egy díj margójára” címmel napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varga-Damm Andrea képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó. DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem könnyű megszólalni Keresztes László Lóránt képviselő úr napirend utáni felszólalása után, hiszen ő a mai korunk hétköznapi hőséről beszélt, akit elvesztettünk, én pedig a történelmünk komoly, nagy szereplőjéről és a róla elnevezett díjról és annak folyományáról szeretnék pár gondolatot elmondani. Nő képviselőként hihetetlen volt arra ráeszmélni, hogy az Országgyűlésben a száz évvel ezelőtti Nemzetgyűlésbe lépett be először 1920-ban Slachta Margit volt képviselőtársunk, szociális nővér, az elesettek támogatója, elképesztő mennyiségű szervezet létrehozója, egy olyan különleges teremtés, aki tudott egyszerre az elesettek gyámolítója lenni, és tudott egyszerre az Országgyűlésben, az akkori Nemzetgyűlésben a legerősebb szószóló lenni. Azt mondták róla az akkori parlamenti képviselők, hogy ő volt a férfi a parlamentben. Amikor rájöttem arra, hogy az én képviselői ciklusom alatt lesz pont száz éve a mi egyik elődünk évfordulója, természetes volt, hogy azt szerettem volna, ha az Országgyűlés ünnepséget rendez, azt szerettem volna, ha lesz egy szobra, lesz egy emléktáblája valahol a Parlamentben vagy azon kívül, de mindenképpen a Parlament közelében. És elkezdtem levelezni, keresni mindazokat a méltóságokat, akiket, úgy gondoltam, megszólíthatok ezzel, és ennek a csodálatos teremtésnek méltó emléket állítunk. Olyan emberről beszélek, akit a szocialista rendszer alatt fasisztának próbáltak nevezni, akit elhallgattak, akinek az életútjáról tényleg csak azok értesülhettek, akik könyvmolyok voltak, és járták akár a könyvtárak mélyét, kutatni e személy után, mert mindent elkövettek ahhoz a kommunista rendszerben, hogy őt elhallgassák, aki emigrációba kényszerült 1948-ban. És telt-múlt az idő, közeledett az április 14-ei százéves évforduló, és nem történt semmi. Egy felelősségteljes politikus, aki úgy érzi, hogy egy elődünkre méltóképpen kell emlékeznünk, ilyenkor nem tehet mást, mint a saját apró eszközeivel megpróbál emléket állítani egy ilyen csodálatos embernek. Ezáltal ezt tettem, és április 14-én megalapítottam a „Slachta Margit emlékére” díjat. Azért az a neve, hogy „Slachta Margit emlékére”, hiszen mindannyiunknak joga van bárkire, bármely elődünkre emlékezni, különösen egy olyan elődünkre, akinek példamutató országgyűlési, nemzetgyűlési munkája a ma számára is iránymutató lehet. Így hát ezt a díjat megalapítottam. És mi volt a célja a díjnak, kit díjaztunk ezzel a díjjal? (14.50)
