Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. december 1. kedd - 173. szám - A szőlészetről és borászatról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz):
2659 vitattuk meg az Országgyűlésben a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló T/6563-as törvényjavaslatot, amely azután 2004. évi XVIII. törvényként került kihirdetésre, ami évszázados visszatekintésben immáron a sokadik, de ahogy Font Sándor képviselőtársam említette, az uniós csatlakozásra elsőként fókuszáló jogszabályként sokakban olyan érzetet keltett, hogy közös ügyünket, a magyar szőlő- és borkészítés ügyét majd hosszú éveken keresztül végre megfelelően rendezi. A kormány az ágazattal együtt mégis, ahogy elhangzott az államtitkár úrtól is, úgy ítélte meg, hogy közel másfél évtized múltán ebben a témában nagyon helyesen szükséges egy új javaslatot terjeszteni a törvényhozás elé. Ez tehát egy nagyon helyes felismerés, hiszen ahogy hallottuk, az elmúlt több mint másfél évtized alatt jelentősen átalakult például a jogrendszer, és a technikai fejlődés is nyilvánvalóvá tette, hogy át kell gondolnunk több kérdést a szabályozás vonatkozásában. Például nyilvánvalóvá lett, hogy a szőlőtermesztés és a borkészítés adminisztrációját, ahol lehet, egyszerűsíteni kell, vagy például az ePincekönyv-rendszer bevezetésével folytatódik a modernizálás. Néhány dolog azonban változatlan, hiszen a törvény a korábbi jogszabályoknak megfelelően itt is történelmi hagyományként úgymond kiemelten foglalkozik Tokaj-Hegyaljával, és nekem mint a térség választott országgyűlési képviselőjének, mondhatni hivatalbeli, ámbátor szívemhez rendkívül közel álló kötelesség, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalása során erre helyezzek hangsúlyt, mint tettem ezt 2004-ben is. Tisztelt Elnök Úr! Ma már közismert, hogy a világon Tokaj-Hegyalja az egyik legismertebb magyar borvidék, talán csak abban érdemes komolyabb vitát nyitni, hogy mióta is van jelen a szőlőtermesztő és borkészítő kultúra a térségben. Ha fellapozzuk a vármegyék történetét megíró gyönyörű kötetek közül a Zemplén vármegyéről szólót, ami a millennium idejében jelent meg, nos, Kossuth János arról ír, hogy már a tatárjárást megelőzően is folytatott a tokaji lankákon szőlőtermesztést, de az bizonyos, hogy a tokajit a világhír felé a IV. Béla által behívott vincellérek indították el. Nem akarom felsorolni ezt a több száz esztendőt, mert azóta sok szép kort és nehézséget is megérhettünk, és ez utóbbiak közé tartozik nyilvánvalóan az 1890-es években belobbant filoxérajárvány is. De minden körülmények között egyértelmű maradt számunkra, hogy Tokaj-Hegyalján egy páratlan kincs birtokában vagyunk, amelyet becsülni, óvni és védeni kell. Ezért köszönöm az államtitkár úrnak is, hogy ez a törvény is külön foglalkozik Tokaj-Hegyaljával. Tisztelt Elnök Úr! Ha csak a borhamisításnak és a hamisított bor forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1908-as XLVII. törvénycikkig tekintünk vissza, úgy vélem, hogy mindvégig egyértelmű volt, hogy meg kell határozni, mely közigazgatási egységek milyen típusú szőlőterületei tartoznak a tokaji borvidékhez, ott milyen különleges borok készülhetnek, és hogy ezek védelmében milyen intézkedések szükségesek. Örömteli, hogy ma már kifejezetten arra is helyez hangsúlyt az előterjesztő, hogy a tokaji eredetmegjelöléssel ellátott termékeknek mind külsejét, mind pedig beltartalmát tekintve is meg kell felelnie bizonyos alapvető kritériumoknak, ideértve a tőkére vetített hozamot és a cukortartalmat is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a törvényjavaslat, nagyon helyesen, tekintettel van arra, hogy Tokaj-Hegyalja a világörökség része mint kultúrtáj, ez pedig nemcsak a primátusa miatt rendkívül fontos, hanem azért, mert ezen a borvidéken komplex megközelítés érvényesül, az itt megtalálható értékek a testet és a lelket egyszerre célozzák, ahogy szoktuk mondani. (20.20) Tizenhat éve is azt a kérdést kellett feltennem, hogy miként kell megfogalmazni, szabályozni a minőségi bortermelés feltételeit. Csak megemlítem, tisztelt képviselőtársaim, hogy akkor méltatlanul arról kellett vitatkoznunk, hogy Tokaj-Hegyalja legféltettebb kincsével, az aszúborral és a főborral kapcsolatos kérdést a jogszabálytervezet miért úgy válaszolta meg, hogy az aszúbor és a főbor önálló, bárki által használható borkategória Magyarországon, ahelyett, hogy csak a tokaj-hegyaljai borkülönlegességek sorában nyernének besorolást. Hála istennek, ez elmúlt. Ma már arról kell szót ejteni a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy miként tekintenek a termelők és a fogyasztók is az aszúra, amely - tegyük hozzá - valódi világhírt kölcsönöz borvidékünknek, hiszen termelhetünk bármilyen kiváló száraz furmint fehérborokat, a tokaji borról vagy Tokajról mindenkinek még mindig a világon a kiváló édes boraink jutnak eszébe, a tokaji aszú. Tisztelt Elnök Úr! Ahogy szoktuk mondani, saját portánkon söpörgessünk, ezért tehát nekünk kell egy megbízható, magas minőségű száraz és természetesen édes tokaji bort adni a világnak, és ennek
