Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. szeptember 28. hétfő - 152. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - SNEIDER TAMÁS (független):
265 hozzáadjuk azt, hogy a nettó átlagkereset vizsgálatakor csak három olyan országot találtunk az egész Európai Unióban, ahol alacsonyabb az átlagkereset vagy ugyanilyen alacsony, akkor látható, hogy a Fidesz vegytisztán neoliberális gazdaságpolitikai képe és világképe mire tartja a magyar embereket. Én ezzel szemben a frakciónkkal együtt mindig is a magyar emberek, a magyar munkavállalók pártján fogok állni. Csak ezt tudom javasolni a kormányzati többségnek is amellett, hogy megtisztelve várjuk az esetleges válaszukat. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. „Mennyit ér egy ember?” címmel napirend utáni felszólalásra jelentkezett Sneider Tamás képviselő úr, volt alelnöktársam. Parancsoljon, öné a szó. SNEIDER TAMÁS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A héten lesz a nyugdíjasok világnapja, amikor fokozottan előkerülnek a nyugdíjasok és nyugdíj felé közelítők problémái, gondjai, az életminősége és egyáltalán a megélhetése. Mint sok felszólalásomban elmondtam, számos megoldandó probléma van a nyugdíjpolitika területén, de a legakutabb gond egyértelműen a nyugdíjak folyamatos értékvesztése. Egyre súlyosabb helyzet alakul ki az idősek körében, hiszen az infláció és azon belül az időseket érintő élelmiszerinfláció sokkal gyorsabban emelkedik, mint a nyugdíjak emelkedése, mint a nyugdíjak állandó, folyamatos, évenkénti emelése, illetve korrekciója. Egyre súlyosabb a helyzet, és jól látható, hogy nagyjából kétszeresen gyorsabban emelkednek az élelmiszerárak, mint a különböző nyugdíjemelések és nyugdíjkorrekciók. Olyannyira nagy a probléma, hogy az újonnan bevezetendő tizenharmadik havi nyugdíj fokozatos visszaállítása sem tudja pótolni a nyugdíjak reálértékének csökkenését. Halvány jelek vannak arra, hogy végre a lassan ébredő Fidesz észreveszi ezt a problémát, de láthatóan még mindig nem veszik elég komolyan, és nem tesznek olyan, igazán érdemi lépéseket, mint például a magyar indexálás bevezetése, amely a nyugdíjas fogyasztói kosár inflációját és a mindenkori reálbér-emelkedést venné alapul a nyugdíjak emelése terén. De nézzünk egy másik problémát, amire teljességgel nemet mond a Fidesz. Nézzük, mennyit ér egy férfiember, ha nehéz fizikai munkában vagy egészségtelen környezetben dolgozott negyven évet, elhasználódtak az ízületei, porcszövetei, érzékszervei, és már 55-58 éves. Mennyit ér a mentős, tűzoltó, rendőr, sofőr, kőműves, ács, egészségügyi dolgozó, szociális munkás, és még sorolhatnám a rengeteg szakmát? Mennyit érnek azok a férfiak, akiknek az egyharmada meg sem éri a nyugdíjkorhatárt, és akik megérik, azok döntő többsége is alig pár hónapig, évig élheti a nyugdíjasok életét, mert Európában a legrosszabb helyen vagyunk a férfiak halálozási listáján. A válasz egyértelmű: ők semmit nem érnek a Fidesz számára, hiszen hallani sem akarnak a szakszervezetek által támogatott férfiak negyven év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulásáról. Önök azt üzenik a mentősöknek, tűzoltóknak és a többi szakmának, hogy fiúk, dolgozzatok 50-55 éves korotokig, mentsétek az embereket, végezzétek a legáldozatosabb munkát alacsony bérért, mert ezért majd a jutalmatok az lesz, hogy amikor már képtelenek vagytok a létrán rohangálni a felszerelésben, száz kilós beteget levinni a negyedikről, de még nem mehettek rokkantságira, akkor mehettek árkot takarítani közmunkásként, és ennek köszönhetően olyan alacsony lesz a nyugdíjatok, hogy abból ugyan megélni nem fogtok. Egy fiatal azt írta nekem: „Apukám 45 év munkaviszonnyal nem mehet el, mert csak 62 éves. Fizikálisan kivan, beteg anyukám ugyanaz, 36 év munkaviszonya van. A plusz négy évet, amit a vegyiparban eltöltött időért kapott volna, elvették. Két nyaki gerincsérvvel dolgozik 60 évesen, és még négy éve van hátra a nyugdíjig.” Ilyen és ehhez hasonló levelek érkeznek hozzám. Nyugat-Európában nem így gondolkodnak a pártok a dolgozó emberekről. A modern európai államigazgatás igyekszik megbecsülni a dolgozóit. Több országban is megengedték a férfiaknak, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonulhassanak, és az egyik legjobb friss példa maga Németország, amely nemtől függetlenül már 35 év munkaviszony után bevezeti a minimálnyugdíjat 450 ezer forint értékben. Tudjuk, hogy ez álomnyugdíj itthon, de itt most nem is a mérték a lényeg, hanem a szemléletmód. Ez egy szociálisan érzékeny, modern, konzervatív szemléletmód.
