Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. december 1. kedd - 173. szám - Egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (független):

2618 zöldítésről szól, nem valamiféle zöldfordulatról, és én egyáltalán nem arra készülök, hogy a következő 15 percben ezt méltassam. Röviden itt arról van szó, hogy önök az elmúlt tíz évben addig módosították a hulladékgazdálkodást, magát a rendszert, míg az teljesen működésképtelen lett, de önök továbbra is lopni akarnak, ezért reflexszerűen, mint valami pavlovi reflex, elkezdenek államosítani, és gyakorlatilag a hulladékgazdálkodás teljes rendszerét, megszervezését kiveszik az önkormányzatok feladatköréből. Ez teljességgel irracionális, teljességgel elfogadhatatlan. Szeretném leszögezni, hogy ha egy kicsit az emberekkel beszélgetnének, akkor látnák azt, hogy azt várjuk, azt várják önöktől, hogy a hulladék időben legyen elszállítva, a lehető legnagyobb része reciklálva, újrahasznosítva legyen, mindenki ki tudja fizetni ebben az országban, egy megbízható, jó szolgáltatást szeretnénk, és nem pedig például növekvő illegális lerakótelepeket, és folytathatnám, de erről még később lesz szó. Ahhoz, hogy hogy jutottunk idáig, érdemes egy kicsit áttekinteni ezt a tíz évet, hiszen egy kicsit ez jellemzi az önök teljes kormányzását is, hogy hogyan viszonyultak a hulladékhoz. Azt láttuk, hogy 2010-ben, amikor önök átvették a kormányrudat, akkor itt volt egy működő rendszer, igaz, nem volt tökéletes, azt is tudjuk, hogy jórészt az uniós támogatásokból tudott felállni, de működött, több ezer embernek munkát adott, működtette a gyűjtőszigetes szelektív gyűjtést, évről évre jó visszagyűjtési és hasznosítási számokat produkált, az illegális hulladéklerakás visszaszorulóban volt, és az egész szisztéma nem került pluszpénzbe az adófizetőknek. Hol tartunk most, tíz évvel később? Az összes hazai hulladékkezelő cég durván veszteséges, vagy csődben van, a szelektív gyűjtési kedv visszaesett az elmúlt években, és azt is látjuk, hogy megjelentek azok a korábban csak a harmadik világból vagy a problémás térségekből ismert jelenségek, hogy várjuk, hogy elszállításra kerüljenek a kukák, a gyűjtőedények mellett felhalmozódnak különböző szemétkupacok, és nem történik semmi. Hát, akkor persze jött a járványveszély, úgyhogy akkor a katasztrófavédelemre bízták a hulladékszállítást, de mindezt úgy, hogy az adófizetők ezt ezerrel fizetik, minimum 50 milliárd pótlólagos közpénzráfordítást igényelt az egész történet csak az első félévben. Ennek az egésznek, hogy 2010-től 2020-ig eljutottunk idáig, megvan a maga története, és ebben önöknek van, tisztelt államtitkár asszony, vastagon a felelőssége. (16.50) A történet ott kezdődött, hogy a szakcégeket elzavarták, azt mondták, hogy csak állami vagy önkormányzati többségi tulajdonú vállalatok üríthetik a kukákat, majd itt nem álltak meg, és ez itt a probléma, merthogy önök egyben emeltek új adókat és díjakat, és közben a rezsiharc jegyében - emlékezzünk Németh Szilárdra, itt állt, és mondta: ez itt, kérem, a rezsiharc, ami zajlik -, fogták magukat, és ők nem emelhettek árat. Innentől elkezdve az egész történet úgy tűnt, mint hogyha valaki azt mondta volna önöknek, hogy rengeteg pénzt fogtok találni a szemetesedényekben, de mire odaértek, addigra a saját dilettantizmusuk miatt nem találtak ott semmit, csak veszteséget, és már akkoriban is lehetett látni az oligarchák megjelenését a bizniszben, és létre is hozták ezt az OHÜ-t. Emlékezzünk meg az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökségről, mert volt ilyen is. Hogy pontosan mit csinált, azt igazából senki nem tudta, hiszen magát a hulladékgyűjtést önkormányzati cégek végezték. Emlékszünk, azért sok milliárd közpénzt szétszórtak; jöttek az autóflották, a telefonflották; csillagászati áron reklámszerződések megkötése, ez vastagon ott volt. Tehát valaki biztos jól járt a kormány környékén ebből is, de aztán egy ponton túl nem nagyon lehetett a semmit mutogatni, úgyhogy megszüntették ezt az OHÜ-t, és itt jött a trükk, mert ahelyett, hogy sóval hintették volna be a helyét, létrehozták a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-t, a kukaholdingot, ami a nevével ellentétben semmit sem koordinált és nem vagyonkezelt semmit, viszont szintén jöttek a telefon- és autósflották, meg a drága reklámok, és aztán feladatot is találtak neki: számlázás és díjbegyűjtés munkája. Na, és innentől elkezdve, erről nagyon sokan tudnánk beszélni, mert ez már önmagában teljesen fából vaskarika volt, de úgy nézett ki a nagy fideszes hulladékkezelés, hogy a települési kommunális szolgáltatók összegyűjtötték és elszállították a hulladékot, magyarul ők voltak azok, akik dolgoztak. Az NHKV pedig számlázott és beszedte a díjat, majd a pénzt jól megtartotta magának, csődbe taszítva azon megmaradt hulladékkezelőket is, amelyek az NHKV megjelenéséig még valahogy elvegetáltak.