Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. szeptember 28. hétfő - 152. szám - Bartos Mónika (Fidesz) - az igazságügyi miniszternek - „Brüsszel megtalálta a szolidaritás új szinonimáját?” címmel - ELNÖK: - BARTOS MÓNIKA (Fidesz): - ELNÖK: - DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár:
262 Bartos Mónika (Fidesz) - az igazságügyi miniszternek - „Brüsszel megtalálta a szolidaritás új szinonimáját?” címmel ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Bartos Mónika képviselő asszony, a Fidesz képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni az igazságügyi miniszternek: „Brüsszel megtalálta a szolidaritás új szinonimáját?” címmel. Tisztelt Képviselő Asszony! Miniszter asszony távolléte miatt válaszadásra Völner Pál államtitkár urat jogosította föl. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó. BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az Európai Bizottság múlt hét szerdán mutatta be azt az új javaslatát, amely a migrációs és menedékjogi témát tárgyalja, és Ursula von der Leyen bizottsági elnök asszony szerint sikerült megtalálni azt az egyensúlyt, amely a felelősségvállalás és a szolidaritás között teremt kapcsolatot. Ez a javaslat az elnök asszony véleménye szerint figyelembe veszi a tagállamok sajátosságait, földrajzi elhelyezkedését, kapacitásait, orientációit és azt a tényt is, hogy változik a migrációs nyomás a határainkon időről időre. Úgy gondolják, és a Bizottság is úgy gondolja, hogy megtalálták azt a megfelelő megoldást, amely a problémát orvosolja. Ugyanakkor, ha a szétosztást nem is hangsúlyozzák, mégis azt igen, hogy át kell venniük illegális migránsokat a tagországoknak. Magyarország 2015 óta ugyanazt az álláspontot képviseli, három fő pillérre helyezzük a hangsúlyt: a határvédelemre, az embercsempészek elleni küzdelemre és a helybe küldött segítségre a szükséget szenvedő emberek számára. (14.20) Ugyanakkor a bizottsági elnök, Ursula von der Leyen azt mondja, hogy nem az a kérdés, hogy a tagállamoknak kell-e kezelniük a migrációt, hanem hogy milyen módon kezelik azt. De ha innen nézzük, mégis kvótaszagú ez a javaslat, és elbizonytalanodik az ember, hogy vajon a szavakkal történő játékról van-e szó, vagy valóban sikerült olyan megoldást találni, amely valós megoldást, valós előrelépést jelent a probléma kezelésében, és ezt szeretném megkérdezni államtitkár úrtól. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Völner Pál államtitkár úr következik. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Ház! Valóban, a brüsszeli szómágia egy újabb produktumával állhatunk szemben, ha átnézzük a dokumentumot, hiszen onnan indultunk el 2015-ben, hogy nyers egyszerűséggel kvótának nevezték azt a fajta kötelezettséget, amit a tagállamokra akartak róni. Emlékszünk a Juncker-képlet kibogozhatatlan, teljes papírlapot betöltő, joganyagban megjelenő határozati formájára, amelyet Magyarország nem fogadott el, megtámadott az Unió Bírósága előtt, azt követően pedig eltelt ez a két év, amikor is kimondták, hogy nem a jogalkotás része volt, tehát csak ideiglenesen lett volna alkalmazható. Ez a dolog elmúlt fölülünk. Most előjöttek egy új dologgal, ahol a felelősségvállalás, szolidaritás köntösébe öltöztetve az megint csak szómágia, ami menekültügynek nevezte a migrációt, a gazdasági bevándorlást, most pedig szolidaritásnak nevezzük a kvótákat, vagy éppen hazajuttatási kötelezettségnek, ami azért érdekes jelenség, mert ha az adott tagállamok nem tudják az elutasított menedékkérőket visszajuttatni a származási helyükre, akkor egy másik tagállamból majd oldjuk meg mi a kiosztott kvóta alapján - és akkor már megint a kvóta szót használom -, és hogyha ez nem lehetséges, akkor pedig vegyük át őket.
