Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. december 1. kedd - 173. szám - Egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:
2609 kell feldolgozni, bemutatni, és annak alapján nagy társadalmi és gazdasági jelentőségű ügyekben az információt a parlament számára biztosítani. Rendelkezik a jogszabály az utólagos hatásvizsgálatokról is, ami talán ebben az esetben is érdekes lehet, hiszen az, amit önök elénk hoztak, az jó ideje működik, vannak róla tapasztalataik, és ilyen módon a környezeti és egészségügyi következményekről, az adminisztratív terheket befolyásoló hatásokról illene önöknek itt tájékoztatást adni. Ennek ellenére ön is abba a kategóriába tartozik, de úgy látom, hogy ez az Innovációs Minisztériumnak sajátossága, hogy annyira innovatív, hogy ezeket a hatásvizsgálatokat rendre nem készíti el, nem biztosítja a parlamentnek a döntéshozatalhoz. Innentől kezdve már csak egyetlenegy rosszabb van, hogy egyébként a kormány sem ismeri ezt. És akkor azt kell hogy mondjam, hogy önök mint a vak ló, mennek előre, tesznek, amit tesznek, történik, ami történik, és saját kútfőből hoznak olyan döntéseket, készítenek elő olyan döntéseket, és most igyekeznek meghozni, mint például ez is. És akkor természetesen az, amit olvasunk a törvényben, azzal szemben vagy akár egyes részei mellett, de biztos, hogy eszünkbe jutnak alternatívák, de sokkal több az averzió ezzel szemben, amit itt önök leírtak. Éppen ezért előre szeretném jelezni, hogy nem fogok érvelni amellett, hogy ezt fogadjuk el, hanem éppen az ellenkezője, ez a törvény ebben a formában elfogadhatatlan. Két vitával ezelőtt már elmondtam, és most meg kell ismételnem, hiszen láthatóan a koncessziós témakör mint lehetőség vagy mint jogi lehetőség és szervezési mód, önöknek nagyon megtetszett, de úgy látom, hogy ez nem több, mint a kapuzárási pánik előtti megoldás. Itt önök már nem tudnak teljesíteni, úgy gondolom, viszont nagy energiát fordítanak arra, hogy bizonyos ágazatokat - és itt jelen esetben a hulladékgazdálkodással foglalkozó ágazatot - kisajátítsanak, meghozzanak olyan döntéseket, amivel a jövőre vonatkozóan előnyöket biztosítanak másoknak vagy önök által szívesen kiválasztottaknak, és úgy gondolják, hogy ezzel majd túl lehet élni, és teljesítőképesek lesznek majd azt követően is. (16.00) Azonban, hogy ez mennyire nehézkes, vagy milyen kihívásokat jelent majd az önök számára, ereszkedjünk egy kicsit a mélyére, és nézzük meg, hogy mi az, amit még érdemes figyelembe venni. A jövő évben a nemzeti kukaholding - hívjuk egyelőre így - 50 milliárd forint költségvetési támogatásban részesül. Erről már döntöttek. A regionális vízművek 23 milliárd forint, a távhőszolgáltatók 25 milliárd forinttal kell hogy részesedjenek ahhoz, hogy működni tudjanak. Ez összességében: itt a három közszolgáltatónál 100 milliárd forint nélkülözhetetlen támogatást igényelnek, és akkor ebben így következik, hogy a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás egyáltalán működjön. Ezek után hogyan tervezi a kormány azt, és az ön miniszterének meghallgatása néhány nappal ezelőtt a bizottsági ülésen elhangzottaknak megfelelően, hogy mennyivel olcsóbbak azok a szolgáltatások, amelyeket említett. (Sic!) Ahhoz képest csak egy dolgot felejtenek el: ezt a 100 milliárd forintot éppen beleszámolni. És akkor már mindjárt egészen más a helyzet, merthogy igazából nem az a fontos, hogy ezt a szolgáltatást önök jól biztosítsák, hanem egészen más jár a fejükben. Éppen ezért újra megismétlem, hogy a kormány ebben a válságidőszakban pánikintézkedésként meghozott egyik lépése az, hogy átmentési akciót hajt végre ezzel a törvénnyel, és ennek megfelelően próbálnak ilyen döntést hozni. Azt gondolom, hogy azonban az öntől nem túlságosan messzire helyet foglaló pénzügyminiszter úr is nehéz helyzetben lesz, akkor, amikor több ezer milliárd forintnyi pluszigényről - és ebben benne szerepel ez a terület is - majd bírálatot kell alkotni vagy el kell dönteni. De mindenesetre ez a vitájuk biztos, hogy érdekes lesz, amikor nem csak arról szól a történet, hogy Magyarország mennyivel teljesít jobban egy ilyen időszakban, tisztelt államtitkár asszony: a környezetvédelemre 2008-ban GDP-arányosan 0,6 százalékot szánt az ország gazdasága, illetve a költségvetés, és mindezt 2018-ra 0,4 százalékra sikerült leküzdeni. Tehát miközben önök itt hangzatos szavakkal, hosszú időn keresztül egy kicsit tankönyvízzel, de felsorolják azt, hogy mit szeretnének elérni, azt gondolom, hogy az a valóság, ami eközben reggelenként a kukásautóval megjelenik, egészen mást jelent; és inkább jelenti azt, hogy ki és mikor fogja pontosan elszállítani a szemetet, annak egy jelentős részét hogy fogják újrahasznosítani. És hogyha ezt önök ugyanolyan megoldással akarják megoldani, mint egyébként amikor az oktatás átszervezéséhez hozzáfogtak és a minisztériumból adtak engedélyt arra, hogy a krétát mikor lehet