Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. december 1. kedd - 173. szám - Egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. BOROS ANITA innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2600 lebonyolítására felhatalmazást kapnak a különböző őrök, ellenőrök is, ezzel egy teljesen új típusú hatósági együttműködési modellt vezetünk be a hulladékgazdálkodás területén. A szankciórendszer az arányosság elve mentén úgy került kialakításra, hogy annak a tettenérés esetén elrettentő hatása legyen. A jogellenes hulladékkezeléssel kapcsolatos büntető-, szabálysértési és közigazgatási szabályrendszer jelenleg nehezen áttekinthető, nem koherens, és sok esetben alkalmas a szabályok megkerülésére is. A hulladékokkal kapcsolatos jogellenes cselekmények rendkívül sokfélék, a bejelentési kötelezettség elmulasztásától egészen a közterületi szemetelésig terjednek. A javaslatunk éppen ezért erre való tekintettel egymásra épülő, szigorú szankciórendszer bevezetését támogatja, mégpedig akként, hogy szigorítjuk a büntetőjogi szankciókat, kisebb mértékben módosítani javasoljuk a szabálysértési tényállások rendszerét, és szigorú közigazgatási szankciók bevezetését javasoljuk. Ahogyan említettük, a reform egyik fontos eleme az állam ellenőrző funkcióinak a megőrzése és megerősítése is. Ennek megfelelően az átalakuló hulladékgazdálkodás korábbi hatósági jellegű feladatai mellett új típusú feladatokat is kapna a hulladékgazdálkodási hatóság, egyrészt a termékértéklánc ellenőrzését a körforgásosra való áttérés érdekében. Ennek az a jelentősége, hogy a lineáris gazdaságról át kell térnünk a körforgásos gazdaságra. A következő néhány évben át kell térni az újrafeldolgozás, -hasznosítás gazdaságpolitikájára. Figyelemmel arra, hogy ez valószínűleg időigényesebb, mindenképpen szükség van a hulladékgazdálkodás valamennyi etapjának megfelelőségi ellenőrzésére és a minőségbiztosítási szabályok lefektetésére. Ehhez elengedhetetlen, hogy a hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó, szigorú szabályokon alapuló engedélyezési, felügyeleti és egyéb ellenőrzési funkciók is törvényi szinten megerősítést nyerjenek. Az új modellünkben a hulladék mint nyersanyag a kiindulópont. Ezt kell olyan módon gyűjteni, szelektálni, előkezelni, majd újrahasznosítani, hogy elérjük a gazdasági termelékenység tekintetében a változáshoz vezető küszöbértékeket. Ezt az államnak kell megfelelő szabályozással lefednie és nem utolsósorban ellenőriznie. Az államnak tehát erős szabályozási, ellenőrzési, piacfelügyeleti és minőségbiztosítási funkciókat szerettünk volna biztosítani. Ez ugyanakkor nem lehetséges egy széttöredezett felelősségi rendszerre alapított, sokak között megoszló feladatellátási rendszerben. Éppen ezért a kormány úgy döntött, hogy kijelöli azokat a tevékenységeket, amelyeket inkább maga szeretne ellátni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a tartós eredmények eléréséhez óriási infrastrukturális beruházásokra van szükség. Új technológiákat kell bevezetnünk, növelnünk kell a különböző válogatóművek számát, ki kell építenünk a már említett gyűjtőpontok rendszerét és a visszaváltás bevezetéséhez szükséges eszközparkot. Az óriási beruházási igényt jelentő konstrukcióban a kormánynak meg kellett hoznia egy nagyon fontos döntést. A jelenlegi járványhelyzetben a kormány az emberéletek megóvásához szükséges feladatokra koncentrál, majd igyekszünk nyilván a gazdaság motorjait is ismét nagyobb fordulatszámra kapcsolni. Egy teljes ágazat reformját, infrastrukturális megújítását biztosító beruházás hatékony finanszírozásához más modell felé indultunk. Éppen ezért szeretnénk azoknak a bevonásával megvalósítani ezt a nagy állami feladatot, akik most is a hulladékgazdálkodási piacon tevékenykednek. Ez azt jelenti, hogy a hulladékgazdálkodási feladatok egy részét az állam rábízná egy koncessziós társaságra, amely vállalja, hogy az Unió által meghatározott, évekre lebontott célszámokat teljesíteni fogja, nem emeli a szolgáltatási árakat, és az említett célszámokhoz szükséges beruházásokat elvégzi. Az elsődleges nyersanyagok esetében eddig is ismert volt a koncessziós modell; most a másodlagos nyersanyagok esetében is elmozdulás történik ebbe az irányba. Ugyanakkor a körforgásos gazdaságra való átállás csakis a hazai iparpolitika hathatós támogatásával párhuzamosan valósulhat meg, az erőforráskorlátok, erőforrás-felhasználások újragondolását kívánják meg. Ehhez technológiai fejlesztésekre van szükség, olyan technológiák bevezetésére, amelyek lehetővé teszik a termékek vagy anyagok nyomon követését, a hosszabb élettartamot és a lehető legmagasabb érték fenntartását. Eközben a tervezés és a gyártás képességének, az anyagtudománynak is a továbbfejlesztése szükséges. Annak érdekében, hogy az újrafeldolgozási, újrahasznosítási iparunk fejlődésnek induljon, szeretnénk a hulladékgazdálkodási iparpolitikai támogatások rendszerét is kialakítani, éppen abból a
