Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. december 1. kedd - 173. szám - Egyes közszolgáltatások egységes elektronikus értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

2569 megyei jogú városok. Nem is beszélve az állami MÁV-ról, ami saját rendszert épített ki, és ehhez képest ebbe a menetbe nagyon nagy tempóval beleszalad a kormány. Mert tegyük hozzá, hogy ez a törvényjavaslat kimondja azt, amit egyébként, még egyszer mondom, hibának és piackorlátozó lépésnek tartok, hogy olyan szereplők mint a BKK, a Volánbusz, a MÁV saját csatornán keresztül ezt a fajta szolgáltatást nem üzemeltetheti; miközben egyébként ez kifejezetten normális dolog lenne, hiszen ők ebből a szempontból nem magánszereplők, hanem egy önkormányzati vállalat vagy valami olyan cég, aki nyugodtan megtehetné azt, hogy pont ezeket a plusz költségnövelő tényezőket elhagyva saját maga üzemeltethessen ilyen típusú rendszereket. Szintén menjünk egy picit beljebb ebbe a dologba! Amikor volt a Nemzeti Mobilfizetési Zrt., ami most van, ott pontosan lehetett tudni, hogy 10 százalékos jutalékot kellett fizetni annak, aki ezt igénybe vette, és valóban van az egyikünk által vagy senki által nem kedvelt kényelmi díj, ami 50 forint volt. Bizonyos szempontból arrafelé ment a gondolkodás azoknál, akik ilyen szolgáltatásokat akartak adni, hogy hogyan, miképpen lehet ezt a 10 százalékos jutalékot csökkenteni. Mert azt elfelejtik, hogy az önök által megszüntetett, azt megelőző magáncégnél, az EME-nél nem volt ez a jutalékrendszer, ott csak a kényelmi díj. Érdekes módon, a kényelmi díj is megmaradt, és ahhoz hozzájött a jutalék. Most ez a dolog megfordult. És itt jön szerintem a kulcskérdés, amiről nagyon nem hallottunk semmit, és a törvényjavaslat sem beszél erről. Mert modellezzük itt, hogy mi fog történni valójában. Az fog történni, hogy valaki nyerni fog. Nem akarom prejudikálni, hogy ez milyen típusú szereplő lesz. De ennek lesz egy meghatározott, valószínűleg szabad szemmel is érzékelhető koncessziós díja, amit csak egy dologból tud visszaszerezni, ha a megfelelő jutalékot akár az alvállalkozóknak, akár pedig azok felé, akik adott esetben a szolgáltatást igénybe veszik, kiterjesztik. Nem tudjuk ma megmondani azt, hogy mennyi lesz ezen a szolgáltatási jutalék. Lehet, hogy vissza fogjuk sírni - nem mondom ezt, csak példát mondok - a kényelmi díjat, azt az 50 forintot, mert lehet, hogy olyan jutalékkal kell dolgozni ennek a koncessziós társaságnak, hogy egyébként kifizesse az államnak mindazt, amit az állam majd elő fog írni, kifizesse azt a fajta működtetést, üzemeltetést, ami lesz, és tegyünk valamit hozzá: illendő ezeket a rendszereket fejleszteni. (12.40) Gondoljunk bele, hogy pár évvel ezelőtt micsoda misztikumnak számított az a gondolat, hogy én beütök a mobilomba valami számot, és utána nekilódulok az autópályának. Ez egy elképzelhetetlen dolog volt. Ma pedig ez magától értetődő és természetes. Még egy dolgot szeretnék - nem akarom húzni az időt most Varju képviselőtársam miatt, mert neki nagyon fontos mondanivalói vannak, meg dolga -, hogy azért én abban nőttem fel, én azt szoktam meg, és azt tanultam, hogy amikor útdíjat szedünk, hogy amikor jegydíjat szedünk, különböző dolgokat szedünk, azt azért csináljuk, mert a pénz egy jelentős részét vissza kell forgatni abba az iparágba, amiből kiszedjük ezt a pénzt, mert például itt szóba jöttek a P+R-rendszerek, azért Budapestnek nagyon nagy szüksége lenne parkolókapacitás-bővítésre. Tehát amikor parkolásról beszélünk, azt nem sarcolásnak tekintjük, hanem egy parkolóhely-gazdálkodásnak tekintjük. Zárójelben mondom, ezért óriási tévedés szerintem az ingyenes parkolás ebben az időszakban, de ezt a vitát most ne nyissuk ki. Tehát amikor erről beszélünk, akkor azt is szeretném tudni és látni, hogy az a koncessziós díj adott esetben hova fog menni, mi fog történni ezzel. Lesz-e ezzel az, hogy parkolókapacitásokat növelünk olyan helyeken, ahol szükséges? Várható-e az, hogy bármilyen szempontból a szolgáltatást, legyen az MÁV, Volánbusz vagy adott esetben autópálya, ezeket a szolgáltatásokat érdemben ezekből a pénzekből javítjuk? Én mindezeket a dolgokat semmilyen formában nem látom. Még egyszer meg kell emlékezni a nyolc esztendőről. Én magam is azt mondom, hogy illendőbb lenne az, ha most próbaéveket vezetnének be, azt mondanák, hogy két-három évig kipróbáljuk, és akkor még mindig megtehetik azt, hogy ha ’22-ben úgy alakul, ahogy önök tervezik, akkor meghosszabbítják nyolc évre, ha nem úgy alakul, akkor megadják az esélyt annak, hogy a következők hozzáigazítsák a magyar valósághoz. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: