Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 30. hétfő - 172. szám - Egyes törvényeknek az egyenlő bánásmód követelménye hatékonyabb érvényesítését biztosító módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2464 Tehát szerintem nincs miről beszélni. Erre a javaslatra nincs szükség az Országgyűlésben, és ennek a javaslatnak az elfogadására sincsen valójában szükség. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kellő visszafogottsággal igyekszem kormánypárti képviselőtársaim számára megvilágítani, hogy miről beszélünk, kiemelvén, hogy az alapvető jogok biztosa tevékenységével én és a mögöttem álló frakció is alapvetően elégedett volt, és azt a szakmai munkát, amit elvégeztek, respektálom. Éppen azért aggódok, mert attól félek, hogy ezen szakmai munkának a keretei változnak meg. Egy példával hadd világítsam meg mindezt! Amikor bekerültem a parlamentbe, még tapasztalatlanabb voltam, mint most, és a Fogyasztóvédelmi bizottságba kerültem, ahol rengeteget tanultam nemcsak a fogyasztóvédelem kérdésköréről, de pénzügyekről, bankügyekről, egyebekről. Ez egy nagyon sikeresen működő szakbizottság, szakmai bizottság volt. Egy mini Svájcra emlékeztetett, ahol nem aprítottuk egymást politikailag, hanem olyan konszenzusokat kerestünk, amelyek most fájó módon hiányoznak az önök által gründolt bizottsági rendszerből. Aztán pár év elteltével ez a bizottság megszűnt, ha nem is jogutód nélkül, hanem pántlikázva beolvasztották ezt a gazdasági megabizottságba azzal az ígérettel, hogy azért lesz ott fogyasztóvédelmi albizottság, azért lesz ott ennek a területnek kiemelt szerepe. A helyzet az, hogy azóta fogyasztóvédelmi jellegű önálló javaslat lénygében nem jött ki a gazdasági megabizottságból. A pénzügyi tranzakciós illetéket lazán átháríthatták a bankok, a banki ágazati különadót is, és számtalan olyan anomália volt, amire lehetett volna szakmai megközelítéssel, közös nemzeti minimumokkal reagálni. Pontosan attól félek most ezzel az idézőjeles beolvasztással - és lehet a terminológián reggelig vitatkozni -, hogy azok a lehetőségek csökkennek, amelyek korábban is elvesztek a hasonló parlamenti struktúra változásai okán. Ugyanígy mondhatnám azt is, hogy persze a jobb- és baloldali megosztásról lehetne reggelig vitatkozni, elnöki intést megelőzendő nem szeretnék abba a vitába belemenni, de azért, ha megvizsgáljuk azt, hogy hogyan hódolt be gyakorlatilag a multiszegmensnek a Fidesz-KDNP, feladva mindenféle nemzeti megközelítést és mindenféle nemzeti érdeket, Nacsa képviselőtársam majd álljon fel, és véleményezze azt, hogy önök aláírtak egy kétmilliárdos támogatási szerződést az Audival, kipótolták a teljes leállás, karantén miatti veszteségét ennek a cégnek. Mondja el, hogy melyik három magyar kisvállalkozás volt az, amelyik 100 százalékot visszakapott. Nem az Audinak adott esetben az ittlétét kritizálom én, hiszen ismerem a beszállítói láncot, bár a nemzetközi termelési értéklánc egy meglehetősen alacsony fokára tud Magyarország bekapcsolódni, de sokkal jobban örülnék, ha magasabb hozzáadott érték előállításával tudnánk megtenni mindezt. (19.40) De az mégiscsak nonszensz, hogy egy kormány, amely magát nemzetinek vallja, sokkal több vissza nem térítendő és munkahelyteremtési támogatást biztosít ezeknek a megacégeknek, mint akár a 2010 előtti kormányok, amelyeket én nagyon sokat kritizáltam azért, hogy milyen sok támogatást adnak oda viszonzás nélkül. Megalázóan alacsonyan tartják és hagyják ott a magyar bérszínvonalat, elképesztően kiszolgáltatott helyzetben tartják a magyar munkavállalókat. Önök szó szerint százezres nagyságrendben engednek idegen munkásokat Magyarországon megtelepedni Vietnámból, a Távol-Keletről, Ukrajnából. És hangsúlyozottan nem kárpátaljai testvéreinkre gondolok, hanem azokra, akik idejönnek, nagyon alacsony bérért vállalják el a munkát, sokszor megalázó körülmények között. Szerencsétlen emberekről van szó. De ha már összehozták ezt a folyamatábrát, legalább azt a „nemzeti” jelzőt ne aggassák magukra, amit önök maguk 2010 és 2014 között itt kikértek a parlamentben, és szélsőségesnek nevezték azt, aki saját magát nemzeti gondolkodásúnak nevezte. (Dr. Gyüre Csaba: Így van!) Én itt voltam, emlékszem önökre, kérem, hogy önök se próbálják a saját történelemkönyveiket átírni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)
